A mai sportsajtó egy része szerint nagyrészt a bíró segítségével nyertünk. Ez még akkor sem igaz, ha elismerjük – és aligha tehetünk mást -, hogy a tizenegyes, amit megadtak, nem volt az. S még akkor sem igaz, ha nem hozzuk fel, hogy Alempijevityet ki kellett volna állítani, s ha elfeledjük, hogy az első félidőben Schembri elleni szabálytalanságért valóban meg kellett volna adni egy tizenegyest. Hanem azért nem igaz, mert a csapat – amely az első félidőben borzasztóan gyengén játszott -, a másodikban megrázta magát, s mégha játékával nem is rengette meg a világot, ment előre, hajtott, s egy percig nem adta fel a győzelmet.

A felkészülés alatt is erre utaltunk sokszor írásainkban: legtöbbször akkor sem játszott kiemelkedően, de akár még csak nagyon jól sem, de – a Szabadka elleni meccs kivételével – sosem, egy percre sem adták fel, s kihajtották az eredményt a fiúk.Bár szeretnénk, ha a Ferencváros minden meccsen csodálatos játékkal nyerne, a legfontosabb az, hogy a csapat minden meccsen kihajtsa magát, tegyen meg mindent a győzelemért: azaz Fradi-szívvel játsszon. Ebben pedig nem volt hiba tegnap, s ezen múlott.

Hajrá Fradi!