Középpályásunk a mai mérkőzésen túl a bajnokság esélyeiről és Prukner Lászlóról is nyilatkozott a sportnapilapnak.

Valamelyest valóban furcsa, hogy kétszer nyertünk, mégsem lehetünk teljesen elégedettek, ráadásul bevallhatjuk: egyelőre a jó játékkal adósak maradtunk. Vesztes meccseket fordítottunk meg, aminek egyértelműen pozitív az üzenete, csakhogy a szurkoló a szép futballra kíváncsi, márpedig ahhoz fejlődnünk kell, hogy kiszolgáljuk a közönséget. A vendégszektor ma egészen bizonyosan zöld-fehérbe borul, a mieink szerintem fergeteges buzdítással rukkolnak majd ki.

Vegyes érzésekkel hagytam el anno a Bozsik-stadiont: az első fél évem jónak volt tekinthető, a Pölöskei Gábor-Sisa Tibor edzőcserét követően azonban már kevésbé. Ha a kupagyőzelemből nem is, az ahhoz vezető menetelésből kivehettem a részem.

Szeretnénk a dobogón végezni, de korai lenne még jóslásokba bocsátkozni. A dobogós helyezéssel megelégednék, ugyanakkor ki merem jelenteni, ha lecsúsznánk róla, roppant csalódott lennék. A bajnoki cím? Az arany lehetőségéhez két feltételnek is teljesülnie kell: egyrészt elkapnunk egy fantasztikus szériát, másrészt a Videotonnak és a többi riválisnak is többször hibáznia kellene. A realitás mindenesetre azt mondatja velem, csípjük meg a második vagy harmadik helyet.

Nem biztos, hogy titokról kell beszélnünk Prukner mesterrel és az eredményességünkkel kapcsolatban. Szó van itt inkább elhivatottságról, arról, hogy vevő az újra, segítségül hívja a sporttudományokat is, nagy taktikus, és ezt kellő pedagógiai érzékkel tálalja. De dícséretből ennyi szerintem bőven elég, sőt…
(Nemzeti Sport)