A milliárdos beruházásból elkészülő győri komplexum hagyott némi kívánnivalót maga után.

Felfokozott várakozással indultam útnak a szombati Győr – Fradi mérkőzésre, hiszen amióta felújították a néhai Rába Stadiont, még nem jártam ott. Ez a lelkesedés nagyjából addig tartott, míg a parkolóból a vendégszektor irányába sétálva meg nem láttam egy ronda telekrészt – ami hivatalosan az Eto Parkhoz tartozik – nagyjából ezer négyzetméternyi gazzal, és körbekerítve egy még a Verebes érában épülhetett rozsdás kerítéssel. A beléptetés az ezer férőhelyes, mobillelátós “vendégszektorba” hála a helyi rendezőknék, no meg a rend éber őreinek nagyjából húsz percet vett igénybe, így volt olyan szurkolónk is, aki jóval a kezdés után foglalhatta el helyét, annak ellenére, hogy időben érkezett. A vendégblokk belülről leginkább egy kalitkához hasonlítható, jobbról – balról kerítés, míg szemből és felülről egy vastag labdafogó háló választott el a külvilágtól, amely kifejezetten zavaró hatással volt az idegrendszeremre, élvezhetetlenné téve az amúgy sem túl emlékezetes mérkőzést. A büfét nem is nevezném büfének, a vendégszektort a hazai oldaltól elválasztó rács mögött mérték a sört (semmi mást nem lehetett kapni) egy íróasztal – szerűségről, amely asztalon szerintem a győriek korábbi edzője, a mai szövetségi kapitány elkövethette elhíresült fallikus elemzését a rábaparti klubnál uralkodó szakmai állapotokról… A hazai oldal szépnek mondható, eltekintve attól, hogy az egyik főlelátó betonszerkezete nincs lefestve, ami elég szegényes benyomást kelt, míg a sajtó számára fenntartott helyek kicsik és a fölöttük elhelyezkedő hazai szurkolók által megcsócsált szotyola maradványai itt landoltak…

Összességében tehát elmondható, hogy van egy újabb félkész stadionja kis hazánkank, természetesen még így is a legjobbak közé tartozik, de ha már ennyi pénzt beleöltek az illetékesek, igazán odafigyelhettek volna ezekre a nem is olyan apró részletekre.