Ismét jelentkezik statisztika rovatunk.

Kisebb szünet állt be prózai okokból, hiszen a Videoton meccsen nem nagyon volt értelme a statisztikának, no és persze akkor se nézném meg mégegyszer, ha fizetnének érte.
Megmondom őszintén a Győr meccshez is hasonló szívvel ültem le, hiszen amit szombaton láttam nem volt éppen szívderítő.(Már amit láttam belőle az életemben először általam írt közvetítésnek és annak köszönhetően, hogy a sajtópáholy azon részéből, ahol a laptopot le tudtuk tenni a pálya egyharmada nem látszott.)

Az idő viszont úgy nézz ki tényleg minden megszépít, mert a TV-ből visszanézve már jóval árnyaltabb a kép. Noha nyilván továbbra se tetszik, ami ott történt, de visszanézve és kicsit lehiggadva nem is tűnik annyira reménytelennek, mint szombat este.

Helyzetek:
Ferencváros: 14 (5)
Győr: 13 (9)

A számok is azt mutatják, hogy két teljesen ellentétes félidőt láttunk. Viszont az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy úgymond ordító gólhelyzetek tekintetében messze a Győr állt jobban, hiszen az első félidőben csak Ranilovic tartotta meccsben a csapatot. A pechünk éppen az, hogy a második félidő elején, ami egy Heinz ziccerrel indult és amikor kezdett megváltozni a játék képe, akkor kaptuk a gólt. El kell ismerni mintaszerű támadás végén.

A gól után a Győr beszorult, kontrákkal kísérletezett, de nem jött nekik össze, viszont mi is csak görcsösen erőlködtünk, kevés igazi helyzettel. A győriek önfeláldozóan játszottak, ha egyiket kicselezte játékosunk jött a másik és számos lövést blokkoltak. A mi játékunkban rengeteg volt a bosszantó hiba és passzjáték helyett az egyéni megoldásokat erőltettük, ami nem ment. Ennélfogva az elől derekasan küzdő Schembrihez alig jutott el a labda.

Szólni kell a Győr szokásos durva védekezéséről. Egyrészt valóban nem torolta meg a bíró ezeket kellő eréllyel, azaz lapokkal, viszont az is tény, hogy számos szabadot rúghattunk a tizenhatos környékéről, de ezekből csak egy veszélyes szituáció keletkezett (Rodi fejese) és ez nyilván nagy szerepet játszott verességünkben.

Kapuralövés: Nem túl szép lövőlap

Számra még talán itt se lenne annyira vészes a dolog (9). A gond, hogy ebből igazán veszélyes lövés vagy fejes alig volt, amikor oda kerültünk volna, akkor vagy szereltek az utolsó pillanatban vagy nem találtuk el a kaput. A legtöbbször a Rósa és a csereember Tóth Bence kísérletezett (2-2) Rajtuk kívül Heinz, Morales, Abdi, Rodenbücher és Dragóner próbálkozott egyszer.


Labdaszrezés: Maróti hiányozni fog

Kemény küzdelem volt, ezáltal sok labdaszerzés (sajnos jóval több győri). Maróti annak ellenére, hogy mindössze 51 percig volt a pályán holtversenyben az élen végzett és ez is mutatja, hogy pótlása a Dózsa ellen kulcskérdés (6) Dragóner szerzett még labdát ugyanennyiszer. Rajtuk kívül Tutorić (5), Rósa (4), Heinz (4), Csizmadia (4), Rodenbücher (3), Morales (3), Stanić (2), Tóth (1) és Schembri (1) labdaszerzéseit jegyezhettük fel.