A Nemzeti Sport kiváló cikke a zöld-fehér kézilabdás lányok történelméről.

A SZÜLETÉS

A „Fradi-kézi” immár több mint hatvanéves múlttal büszkélkedhet. Bár egy-egy mérkőzésről elvétve még a világháború előtti időszakból is vannak feljegyzések, a klubon belül az FTC és az ÉDOSZ SE összeolvadásával született meg az új szakosztály 1950-ben. Több más szakosztállyal is gazdagodtak ekkor a névváltáson áteső IX. kerületiek (ekkor kapott például újra teret a klubon belül a birkózás vagy ekkor létesült a sakkozók szakosztálya), ám míg a férfi kézilabdázók működése – egészen 1995-ig – folyamatosnak volt mondható, a nőké kérészéletűnek bizonyult, egy-két fellépés után rögtön meg is szűnt a kispályás csapat.

A CSAPAT EDZŐI
1960–1965 Balogh Endre
1966–1985 Elek Gyula
1985 Németh András és Elek Gyula
1986 Konkoly Károly
1986–1988 Berzsenyi Mária
1989–1990 Hoffmann Pál
1990–1992 Elek Gyula
1992–2007 Németh András
2007–2008 Zsiga Gyula
2008– Elek Gábor

Az 1952-es kispályás bajnokságon – az újabb változásnak köszönhetően már Kinizsi néven – a budapesti csoportban, majd az országos nagydöntőben is a 4. helyen végeztek a zöld-fehérek, akarjuk mondani ekkor piros-fehérek, ezt követően viszont 1960-ig csak nagypályán találkozunk a nevükkel, elvétve egy-egy téli, „edzésben maradás” végett megvívott összecsapással.

1960-ban aztán az egységes kispályás bajnokság bevezetésével – amelyen a korábbi kispályás és nagypályás bajnokság 1–6. helyezettjei indulhattak – a ferencvárosi hölgyek is állandó résztvevői lettek a legjobbak versengésének, és azóta állandó szereplői a magyar élvonal küzdelmeinek.

FTC – NÉVJEGY
A klub színe: zöld-fehér
Magyar bajnok:11-szer (1966, 1968, 1969, 1971, 1994, 1995, 1996, 1997, 2000, 2002, 2007)
Magyar Kupa-győztes: 11-szer (1967, 1970, 1972, 1977, 1993, 1994, 1995, 1996, 1997, 2001, 2003)
BL/BEK-döntős: 1971, 2002
KEK-győztes: 1978
KEK-döntős: 1979, 1994, 2011
EHF-kupa győztes: 2006

Ebben az első kiírásban a 9. helyen végzett a csapat, majd évadról évadra fokozatosan javított helyezésén, 1963-ban pedig története során először a dobogón, annak is második fokán végzett. De ahhoz, hogy a franzstadti lányok a bajnokság meghatározó szereplőivé nőjék ki magukat, ez még kevés volt. Kellett hozzá valaki, aki képes volt olyan közösséget formálni, amelyre hosszú esztendőkön át egyaránt jellemző volt a kiemelkedő tudás mellett a bajtársiasság, az összefogás, az egymásért küzdés kohéziója vagy ahogy „ferencvárosiul” a megfogalmazzák hármas jelszóban: az „erkölcs, erő, egyetértés” szentháromság. Edzőként 1965-ben került vissza a csapathoz a klub korábbi játékosa, Elek Gyula, azaz a ferencvárosi „kézilabdapápa”.

Az 1978-as KEK-győztes csapat

ELEK GYULA ÉS AZ ELSŐ NAGY SIKERKORSZAK

AZ EDZŐFEJEDELEM RÖVIDEN…
…a szövetségi kapitányságról
.„Sohasem vágytam rá, de nejem is »letiltott«, hogy az nem egy jó dolog.”
…Németh Andrásról.
„Öt én hoztam ide. Éppen ifi fiúknál volt edző, így gyakorlatilag az első hívó szóra jött. András remek szakember, határozott egyéniség, de egy különleges figura. A mai napig a legjobb viszonyban vagyunk. Közben Kökény Bea is elkötelezte magát a Fradihoz, s ezzel már kialakult a nagy csapat.”
…a fiáról.
„Féltettem, de a csömöri lányoknál, majd itt az ifiknél eltöltött egy-egy év megnyugtatott, hogy nem lesz baj. Nem is lett. Nem rajta múlt, hogy 2010-ben gyengébb volt a szereplés.”
…a Fradiról.
„Mindent ennek a klubnak köszönhetek. A Ferencváros olyan, mint egy nagy család, itt mindenki mindenkit ismer, és mindenki segíti a másikat. Számomra ez a fradizmus.”

Az 1932-ben született Elek Gyula hétévnyi kézilabdázás után 1962-ben ment el a Ferencvárostól. Az edzőképzőre járó fiatalember először a VM-Közért női csapatának trénere lett, majd három évvel később, a szezon végén már a Fradihoz hívták vissza. Természetesen nem tudott ellenállni a kísértésnek, és ezzel duplán jól jártak a zöld-fehérek: az évek alakulásával kiderült, korszakos edzőegyéniséget nyertek meg a kispadra, ráadásul az 1965-ös – nem mellékesen, magyar győzelemmel végződő – világbajnokság után érkezett a csapathoz Rothermel Anna is, aki a klub elkövetkező korszakának legendás kapusa lett – és akinek nevével (általában csupa nagybetűvel kiemelve) Elekné néven találkozhatunk a korabeli tudósításokban.

Elek Gyula az előző évad 5. helyezése után első szezonjában (1966) rögtön bajnok lett a csapattal, s ezzel egy sikerkorszak vette kezdetét: a következő hét idény mindegyikében nyertek trófeát a zöld-fehérek. 1966-ot követően ’68-ban, ’69-ben és ’71-ben is bajnok lett az Elek-csapat, ’67-ben, ’70-ben, ’72-ben pedig a kupát emelhették magasba a fradisták, s ugye erre az időszakra jut a ferencvárosiak BEK-döntője (1971) is.

AZ ELSŐ BAJNOKCSAPAT (1966)
Czitkovics Éva, Giba Márta, Huszár Erzsébet, Jányáné Bognár Erzsébet, Nagy Ida, Nagy Teréz, Pencz Júlia, Rothermel Anna, Ruff Ilona, Stern Judit, Szegedi Ida, Szilágyi Gizella, Zubor Gáborné, Zsidai Zsuzsa. Edző: Elek Gyula

BEK-DÖNTŐ (1971)

Az első nagy nemzetközi siker a Fradi női kéziseinek életében az 1971-es BEK-finálé volt, amelyben csak a korszak kiemelkedően eredményes és bivalyerős együttese, a Szpartak Kijev tudta megállítani a csapatot. Bár az FTC a nyolcaddöntőben – a korabeli népsportos megfogalmazás szerint – „Európa közismerten legerősebb klubcsapatát”, az SC Leipziget fektette két vállra, az nyilvánvaló volt már a mérkőzés előtt is, hogy a szovjet csapat lövőereje egyedülálló. A fradisták mégis reménykedtek, hogy a legnagyobb sztár, a szülés után három hónappal lévő Zinajda Turcsina nélkül a kijeviek is verhetők.

A zöld-fehérek vezettek is a döntőben, ám 3–1-es állásánál, a 16. percben (ekkor még 50 percig játszottak a felek) Igor Turcsin a pozsonyi döntőre látogató három autóbusznyi lelkes Fradi-szurkoló általános megdöbbenésére pályára küldte feleségét, ő pedig ellenállhatatlan játékkal rukkolt ki: remek átadásaival és góljaival a Szpartak már a szünetre fordított (7–4), és megnyerte a csatát (11–9). A meccs másnapján – a magyar–osztrák focimeccs 2–0-s sikere és az április 4-i ünnep nagyszerűségének hirdetése mellett – a Népsport is a szovjet sportolónő remeklését emelte ki címlapján: Turcsina vitte Kijevbe az Európa-kupát.

A tudósító visszapillantójában ugyan megjegyzi, hogy „összképében régen volt ilyen gyenge az FTC”, a drukkerek „Jó volt, lányok! Nem baj, lányok!” kiabálással vigasztalták a csapatot, pedig akkor még nem tudhatták, hogy az ellenfél az első címvédését jelentő győzelem után még sorozatban kétszer megállíthatatlannak bizonyul, és a ’80-as évek végéig mindösszesen 13-szor jut fel a legrangosabb kupa csúcsára.

Út a döntőig: FTC–Leipzig (NDK-beli) 16–9, 7–11; Fram Reykjavík (izlandi)–FTC 5–21, 5–19; FTC–HG Koppenhága (dán) 14–7, 4–9.

DÖNTŐ (POZSONY)
SZPARTAK KIJEV–FTC 11–9 (7–4)
KIJEV: Sensztyuk – Kacsova, Zaharova 2, MARSUBA 2, Lozbina, Sevcsenko 1, BOBRUSZ 2. Csere: TURCSINA 3, Vlaszova 1. Edző: Igor Turcsin
FTC: ELEKNÉ – Tőkéné 2, Csiha 1, Szőkéné 2, Takácsné 1, Sterbinszky 3, Bajcsevné. (Csere nem volt.) Edző: Elek Gyula

A korabeli Népsport kiemelése.

A dobogó a hetvenes évek során is végig biztos volt az Üllői úton, de a korszakban egyeduralkodó (és Sterbinszky Amáliát elcsábító) Vasast nem lehetett megszorítani, bár a Fradi valós erejét jól jelzi az 1977-es kupagyőzelmet követő nemzetközi menetelés: a ’78-as KEK-győzelem, illetve az egy évvel későbbi döntő.

KEK-GYŐZELEM (1978)

Az 1978-as évben dupla magyar–német finálét játszottak a nemzetközi kupákban, ugyanis a BEK-ben a Vasas menetelt egészen a döntőig, amelynek helyszínéül Berlint jelölték ki. A piros-kékek nem is bírtak az NDK-s TSC-vel (14–19), ám a sportdiplomáciai etika megkívánta, hogy így a KEK-finálénak Budapestet jelöljék ki otthonul. Így fordulhatott elő az, hogy a Körcsarnokban lejátszott és óriási küzdelemben a Fradi javára eldőlő Leipzig elleni csata (18–17) után Elek Gyula – ma már kétségkívül szokatlanul hangzóan – elsősorban a legnagyobb hazai riválisnak mondott köszönetet rövid értékelőjében.

„Sokat jelentett a hazai pálya. Ha a Vasas nem jut el a BEK-döntőig, lehet, mi sem játszhattunk volna itthon” – mondta a boldog szakember. Persze tanítványait is ki kell emelni, hiszen remek csapategységről tettek tanúbizonyságot a mérkőzésen, és remek védekezésükkel egy gólon tartották az ellenfél legjobbját, az addigra már több mint kétszázszoros válogatott Waltraud Kretzschmart. „A Ferencváros kevesebb nagy játékosegyéniséggel rendelkezik, és – mit tagadjuk – valamivel gyengébb, mint a Leipzig, mégis megszerezte a győzelmet” – írta a sportlap a sorozatot százszázalékos teljesítménnyel nyerő együttesről. Mi lehet ez más, mint a csapatjáték diadala?!

Egy évvel később címvédőként ismét a döntőig jutott az Elek-csapat, a döntőben azonban a TSC Berlin 20–15-re megverte a magyar reprezentánst, így – utalva a Vasas Szpartak elleni elveszített BEK-döntőjére – a szaklap is szomorúan hirdette: A zöld-fehéreknek sem sikerült.

Út a döntőig: FTC–Admira Wien (osztrák) 25–5, 27–9; FTC–Bordeaux (francia) 39–11, 25–14; Inter Bratislava (csehszlovák)–FTC 19–20, 11–21.

DÖNTŐ (BUDAPEST, KÖRCSARNOK)
FERENCVÁROS–LEIPZIG 18–17 (9–10)

FTC: BERZSENYI – Tavaszi 3, CSULIKNÉ 11, CSAJBÓKNÉ, Lelkesné 3, Takácsné, Csiha 1. (Csere nem volt.) Edző: Elek Gyula
LEIPZIG: Rudolph – Biber, Kretzschmar 1, UHLIG 3, WEGNER 3, ROST 1, Kühn. Csere: Schneider 7, Pollaske, Lühmann 2, Mühlberg. Edző: Klaus Franke

A korabeli Népsport kiemelése.

A nyolcvanas évekre kétségtelenül meggyengült a csapat, sőt néhány esztendőre a mezőny hátsó felébe szorult, így hiába a kettős (női és férfi) meccsek, a Körcsarnok helyett a népligeti Faház is megfelelt állandó otthonnak (a montreali olimpiát követően kötelezően teremben játszották a bajnoki meccseket).

NÉMETH ANDRÁS ÉS A MÁSODIK SIKERKORSZAK

A NÉPLIGETI ÉPÍTŐMESTER
…a Fradiról.
„Játékosként nem hittem volna, hogy ilyen szoros kötődés lesz a kapcsolatunkból. Hetvenötben írtam alá a klubhoz, de hamar megbántam. (…) Amikor eljött volna az én időm, szétment a vállam, s vége lett a karrieremnek. Legalábbis játékosként. Edzőként viszont azonnal elkezdődött, hiszen 25 évesen megkaptam az ifi fiúcsapatot, amely kárpótolt mindenért.”
… a csapatépítésről.
„Úgy néz ki, fekszik nekem, ha magam rakhatom össze a csapatot, ha a magam képére formálhatom. Szokásom, hogy időnként, úgy tíz percre, negyedórára beleképzelem magam a játékosaim helyébe, megpróbálom kitalálni, mit hogyan látnak, gondolnak ők.”
…a nőkkel való munkáról.
„A munkát szeretem, a sors pedig úgy hozta, hogy nőkkel dolgozom. Bennük az a nagyszerű, ha megérzik, hogy jó, amit akarok, akkor nem kell nekik naponta bizonyítanom, hogy tényleg az.”

Forrás: Nemzeti Sport, 2006. május 28.

Az 1988-89-es szezonban egyesült a Ferencváros a Herz csapatával (amely cég később névadó főszponzor is lett), ’92-ben Németh András vette át a csapat irányítását, aki korábban az egyesület játékosa volt, majd edzőként is dolgozott a férfiaknál, ezzel pedig véget ért a „vegetálás időszaka”, és új sikerkorszak kezdődött.

A meginduló pozitív változásokban nagy szerepe volt a Bp. Építőkből érkező Kökény Beának, aki vezéregyénisége lett az újjáalakuló csapatnak. Utóbbi szót csupa nagybetűvel is írhattuk volna, hiszen a játékosok nemcsak a pályán alkottak remek közösséget, hanem a szabad idejüket is gyakran együtt töltötték, ami csak tovább erősítette a meglévő kötelékeket (Azt már csak mellékesen tennénk hozzá, hogy Pádár Ildikóék még ma is ott vannak az FTC meccsein, és a volt csapattársak még mindig összejárnak). Rögtön az első idényben kupagyőzelmet ünnepelhettek a zöld-fehérek, míg egy évre rá a bajnoki cím is újra a Ferencvárosé lett.

A nemzetközi porondon sem maradtak el az eredmények, és 1994-ben ismét KEK-döntőt játszhatott a Fradi. Ezt a sorozatot mintha a ferencvárosiaknak találták volna ki, ugyanis a jelenleg futó idényt is figyelembe véve, hatszor indult el a KEK-ben az FTC és ebből négyszer volt döntős. 17 évvel ezelőtt azután a korszak egyik legjobbjának számító TuS Walle Bremen megállította a magyar csapatot, hiába nyert itthon két góllal (23–21) az FTC, idegenben hárommal kikapott, pedig pár másodperccel a vége előtt még volt esély a mindent eldöntő gól megszerzésére.

AZ 1995-ÖS BAJNOKCSAPAT
Farkas Andrea, Farkas Ágnes, Fiedler Adrienne, Fiedler Erika, Kertész Klára, Kókainé Molnár Erzsébet, Kökény Beatrix, Krammer Mária, Kulcsár Gyöngyi, Pádár Ildikó, Szarka Éva, Takács Gabriella, Tóth Beatrix. Edző: Németh András

Hazai fronton egymást követték a bajnoki címek és a kupagyőzelmek a ’90-es években, 1995-ben például százszázalékos teljesítménnyel lett első az FTC. Mindezzel együtt járt, hogy a zöld-fehérek rendszeres résztvevői voltak a Bajnokok Ligájának, amelyben azonban sokáig a legjobb négy jelentette a végállomást a számukra, amiben nagy szerepe volt a Viborgnak (ráadásul 1996-ban a dánok ellen sérült meg súlyosan Farkas Ágnes, ami az átlövő további karrierjére is kihatással volt). Az évtized végére megerősödött a Dunaferr, így tulajdonképpen meglepetésnek számított, hogy 2000-ben, három év után ismét bajnoki címet ünnepelhetett a Fradi.

Kökény Bea eredetileg a sydneyi olimpia után visszavonult volna, ám Németh András kérésére még gyakorlatilag egy teljes szezont ráhúzott, amit valószínűleg utólag nem bánt meg, mert Európa-bajnoki címet nyert a válogatottal, az FTC-től pedig kupagyőzelemmel búcsúzott.

A BL-menetelésből viszont így már nem vehette ki a részét Kökény, a zöld-fehérek azonban nélküle is egészen a döntőig jutottak 2002-ben.

Kökény Bea (középen) nem szakadt el a klubtól (Fotó: NS-archív)

BL-DÖNTŐ (2002)

Pedig nem indult egyszerűen… A Herz-FTC a magabiztos hazai győzelem után igencsak megszenvedett a német Lützellinden ellen a 16 közé jutásért, de végül sikerült továbbjutnia. A csoportkörben bár vereséget szenvedtek a zöld-fehérek a Hypo és a Viborg otthonában, míg a spanyol Mislata ellen döntetlent értek el, de hazai környezetben ellenállhatatlanok voltak, így első helyen léptek a következő fordulóba.

A lengyel Lublin elleni negyeddöntő után különösen nagy bravúrnak számított a montenegrói Podgorica kiverése, majd a fináléban a macedón Kometal Szkopje következett. A Fradi kétgólos előnnyel utazott az idegenbeli visszavágóra, a szkopjei pokolban viszont nem volt esélye a végső győzelemre.

„Győzött a túlerő. Nyerni jöttünk, de itt lehetetlen volt” – értékelt szűkszavúan a Nemzeti Sportnak Pádár Ildikó.

BL-DÖNTŐ, ELSŐ MÉRKŐZÉS (NÉPLIGET)
FTC – KOMETAL SZKOPJE (MACEDÓN) 27–25 (14–13)
FTC: Sugár – Mraviková 4, Pádár M., Siti 2, Pádár I. 2, Farkas Á. 9, Kirsner 4. Cs: Miklosová, Tóth T. 2, Kovács V. 1, Benyáts 1, Lőwy 2.

VISSZAVÁGÓ, SZKOPJE
KOMETAL SZKOPJE (MACEDÓN) – FTC 26–22 (12–10)
FTC: Sugár – Mraviková 3, Benyáts 4, Pádár I. 3, Siti 2, Farkas Á. 4, Kirsner 3. Cs: Pádár M., Tóth T. 1, Kovács V., Lőwy 2.

A következő szezonban újabb Magyar Kupa került a vitrinbe, azonban ezzel le is zárult egy újabb korszak a Népligetben. A kulcsemberek közül ugyanis többen (Farkas Ágnes, Lőwy Dóra, Siti Eszter) távoztak, míg Pádár Ildikó visszavonult, így Németh András ismételten új csapat építésébe kezdhetett.

Ráadásul a labdarúgók körüli nehézségek a többi szakosztályra, így a kézilabdára is átterjedtek 2005-ben, ám végül nagy nehézségek és sokak áldozatvállalása mellett sikerült fenntartani a folyamatos működést.

Az újjáalakuló, fiatal zöld-fehér csapat azután, ha hazai fronton nem is tudta felvenni a versenyt a Győrrel, de az EHF-kupában két egymást követő évben is nagy menetelést hajtott végre. Míg 2005-ben éppen egy másik magyar csapat, a Cornexi ellen vérzett el az elődöntőben, addig 2006-ban bejutott a döntőbe, és meg is nyerte a sorozatot.

EHF-KUPA-GYŐZELEM (2006)

Madeira, Ankara, Gudme, Zaporizzsja, Kapronca útvonalon száguldott a Fradi-expressz, méghozzá megállíthatatlanul. A szezon elején esélytelennek tartott együttes végigverte az öreg kontinenst, s az elképesztő menetelés végén Kirsner Erika emelhette magasba az európai szövetség serlegét.

A döntőben kiélezett csatát vívott a Ferencváros a gyakorlatilag az akkori horvát válogatottal megegyező Koprivnicával, de végül kettős győzelemmel nyerte meg a sorozatot.

„Csapatom olyan csodás sikert ért el, amelynek értékeléséhez az én szókincsem szegényes. Ezekben a boldog pillanatokban csak annyit tudok mondani a fantasztikusan küzdő, óriási szívvel játszó lányoknak, hogy köszönöm!” – nyilatkozta Németh András a siker után.

EHF-KUPA-DÖNTŐ, ELSŐ MÉRKŐZÉS, NÉPLIGET
FTC – RK PODRAVKA VEGETA (HORVÁT) 37–36 (16–19)
FTC: Haris – Mraviková 8, Szamoránsky P. 2, Szucsánszki 1, Uhraková 4, Tóth T. 7, Kirsner 5. Cs: Pastrovics, Laluska 3, Kamper O. 7, Valovics

VISSZAVÁGÓ, KOPRIVNICA
RK PODRAVKA VEGETA (HORVÁT) – FTC 32–33 (14–20)
FTC: Haris – Mraviková 2, Szamoránsky P., Uhraková 4, Tóth T. 8, Kirsner 8, Kamper O. 6. Cs: Pastrovics, Laluska 5, Szucsánszki, Horváth M.

Az öt évvel ezelőtti EHF-kupa-győzelem után nagy tömeg fogadta a lányokat itthon.

2007-ben a BL-ből való kiesés után a KEK negyeddöntőjében folytathatta csapat. A GOG Svendborg nem jelentett különösebb nehézséget Szucsánszkiéknak, aztán a Valcea következett az elődöntőben, amely 36–23-ra diadalmaskodott otthonában, így a visszavágó pusztán formalitás maradt.

Közben drámai végjáték után az utolsó fordulóban dőlt el a női bajnokság a Népligetben, az FTC egyetlen találattal múlta felül a Győrt, és ezzel trónfosztást hajtott végre. Ez volt a zöld-fehérek mind ez idáig utolsó, 11. bajnoki elsősége, amellyel a 15-szörös első Vasas mögött második a Fradi a hazai örökrangsorban.

Az aranycsata előtt búcsúztatták a távozó Németh András vezetőedzőt, valamint a trénerhez hasonlóan a Hypo Niederösterreichhez tartó csapat kiválóságait, Kirsner Erikát és Tóth Tímeát.

Németh után egy évig Zsiga Gyula irányította a szakmai munkát, majd érkezett Elek Gábor, a legendás Fradi-edző, Elek Gyula fia. Nem könnyű örökséget vett át, így időbe telt, amíg az FTC-t újra el tudta indítani a korábbi sikerek útján, miközben az anyagi lehetőségek is behatároltak voltak.

Apa és fia az idei KEK-menetelés közben.

Az idei szezon eredményei (KEK-döntő, második hely az alapszakaszban) azonban már azt mutatták, hogy ismét sikerült összerakni egy fiatal, válogatott játékosokra épülő csapatot, amely talán a közeljövőben megtörheti a Győr hazai egyeduralmát, és ezen az összképen még az elődöntő elbukása sem módosít. Ráadásul ott van a KEK, amelyben 17 év után játszhat ismét döntőt a Fradi, de ezzel egy későbbi cikkünkben foglalkozunk részletesebben…

A cikk elkészítéséhez köszönjük Zsiga Lászlónak, az FTC Múzeum vezetőjének a segítségét.
NEDELYKOV TAMÁS, CSERHÁTI ZOLTÁN