Végérvényesen bizonyítást nyert, hogy honlapunk szerkesztői sem tévedhetetlenek.
A tegnapi győzelmet szokásos helyünkön, a megszokott kiváló társasággal ünnepeltük. A sajtótájékoztató, és az anyagok elkészítése után fél tizenegy volt, mire mi leértünk. A kocsmában kiváló volt a hangulat, néhány új olvasóval is volt szerencsénk találkozni. A Fradi induló éneklése közben a szomszéd asztalnál örménynek kinéző embereket láttunk magyar sört inni, és vacsorázni. Amikor már a poharaik is összekoccantak a dalok hangerejétől, ők is kezdték jól érezni magukat.
Üllői kollégával gondoltuk, jófejek leszünk, és rendelünk négy sört az örményeknek, egyrészt mert egy büszke, és ősi nép fiai, másrészt azért, mert aki ilyen távolságot megtesz a csapatáért, az megérdemli a tiszteletet. Figyelgettük őket, de csak ennyit hallottunk a beszélgetésből: da, da. Örményül, és oroszul sem beszélünk, de nekünk ennyi elég volt, küldtük a pincért.
Az egyikük felállt, és megköszönte a sört. Kiderült, románok voltak, akik Veszprémbe utaznak egy kézilabdához köthető konferenciára. Közösen dícsértük kicsit Marian Cosmát, és mindenki ment a dolgára.
Mi pedig szakadtunk a röhögéstől, hogy ezt bizony benéztük.
2011 július 2 at 00:17
kifütyülik a himnuszt, utána meg söröznétek velük?
2011 július 1 at 16:39
A Zsuzsinál voltatok? :)
2011 július 1 at 13:57
Kemény! :)
2011 július 1 at 11:38
Örmény vagyok, kérek egy sört!
2011 július 1 at 10:22
Lehet benéztétek, de a sport-diplomácia tökéletesen működött.
2011 július 1 at 10:21
de legalább a magyarok vendégszeretetére nem lehet panasz! Mi vagy 4 éve Badacsonyból Lellére tartottunk hajóval. A hajóra felszállt egy német csapat, egy kisgyerek ölben, meg további 3 markos ember emelt be egy babakocsit. Nem tudtuk, mekkora gyerek lehet benne, hogy ennyi manusz kell ehhez a művelethez. Kiderült, hogy vagy 70 liter bort vittek kannában Badacsonyból a szállásra. Mivel mér bennünk is volt rendesen, tört némettel és némi humorral “kikezdtünk velük”. Rámutattunk a kannára és elkiáltottuk magunkat, hogy: Cannavaro! Erre felvidultak, hogy bor, foci, jókedv, mi lehet még. Mire átértünk 1 órás út alatt Lellére, 40 fokos melegben megittunk vagy 5 litert a nem épp behűtött nedűből. Éneklés, miegymás. Dőlt a nevetéstől a fél hajó. Még egy iskolás csoport is volt rajta, a tanárnéni fennhangon mondta a 11-12 éves csemetéknek, hogy ne is nézzenek ránk, mert megállnak a fejlődésben… Jó volt…
2011 július 1 at 10:17
Hogy-hogy nem beszéltek oroszul?Hát hiába tanították annyi éven át?
Vagy ilyen szemtelenül fiatalok vagytok,hogy nektek már nem is jutott a “jóból”? :)))
2011 július 1 at 10:14
Marian Cozma!
2011 július 1 at 10:13
Nagyon jó történet!
2011 július 1 at 10:12
Ez tetszik!