Maróti, Otten és Ranilovic nyilatkozott a pepsifoci.hu-nak.

Ranilovic

– Próbáltunk játszani és kezdeményezni, nehéz ellenfélnek bizonyultak az örmények, mivel eleve nem sok mindent tudtunk róluk. Nagy dolog, hogy én lehettem a kapitánya a Fradinak, hatalmas múlttal rendelkezik a klub, és most ennek a történelemnek lehettem a részese én is kicsit. A büntető hárításához szerencse is kellett, jól döntöttem, amikor elrugaszkodtam, és ráéreztem a helyes irányra. Van hátra még egy visszavágó, amelyre nagyon oda kell figyelnünk, de a 3-0 azért alapot adhat arra, hogy higgyünk a továbbjutásban. Az új játékosoknak kevés idejük volt, de úgy tűnik, gyorsan beilleszkedtek.

Otten

– Nagyszerűen sikerült a csapat bemutatkozása, és úgy érzem, nekem is jól ment, ráadásul gólt is tudtam lőni, erre nem is számítottam, hisz nem vagyok góllövő csatár. De ha már helyzetbe kerültem, nem hibázhattam el, és igazság szerint a kivédett tizenegyes is jókor jött. Végig figyeltünk, nem lazítottunk a 90. percben sem, jól szervezett csapat voltunk, a jó védekezés sokat számított. Helyenként az ellenfél fölé nőttünk, ezt kell majd állandósítanunk a jövőben. Nincs más dolgunk, mint hogy ugyanezt a taktikus játékot nyújtsuk Örményországban is. Arra számítok, hogy a következő időszakban jobban megszokjuk egymást, és így érettebb játékot tudunk nyújtani a visszavágón, ahol szintén jó lenne nyerni.

Maróti

– Szabadrúgásból gyönyörűen jött be a labda, Abdival és egy védővel felugrottunk, én is beleértem a labdába, de az utolsó érintés, azt hiszem, az örmény játékosé volt. Magabiztos az előnyünk, turistaútnak mégsem mondanám a jereváni utazást. Az ismeretlenbe megyünk, és attól jobb egy kicsit óvakodni, persze ez nem jelenti azt, hogy félnénk. Viszont biztos, hogy nem fogunk nekik rohanni, azzal a jelszóval, hogy nyerjünk most is mindenáron 3-0-ra, amit egyébként meg lehet tenni óvatosabb játékkal is. Természetesen fő a továbbjutás. A bíró nagyon érzékeny volt a kézzel való lökésekre, a tizenegyest is ezért fújta be, nálam is volt olyan, hogy egy kis “kézimunkát” szankcionált, ami különben semmiség. Valami ilyesmi történhetett Otten esetében is, szigorúan, de befújta a tizenegyest, utána viszont gratulálhattam Ranilovicnak, aki kifogta a büntetőt, hiszen ez fordulópont volt a meccsen. Ahhoz képest, hogy sok új játékos volt, meglepően összeszokottan játszottunk, bár ez főleg a második félidőre igaz, az első tizenöt percben akadoztak a passzok, de mivel új a csapat, ez nem biztos, hogy probléma, sőt, jó, hogy csak ennyit akadoztunk. A második félidőben már olyan játékot is bemutattunk, amely a közönséget is szórakoztatta, és az eredménnyel is elégedettel lehetünk.