Az Origo kérdezte Prukner Lászlót.

– Az utóbbi mérkőzések utáni nyilatkozataiban mindig azt hangsúlyozta, nem futamodik meg, nem mond le. Most mégis mi késztette erre a lépésre?
– Nem futamodtam meg, ezt mindenképpen szeretném kihangsúlyozni. A bajnoki szezonkezdet ugyan nem volt sikeres, de ez nem jelenthetett volna megoldhatatlan problémát. nem volt szerencsénk, de sohasem vertek bennünket agyon, egy-egy góllal kaptunk ki. Kerültem máskor is szorult helyzetbe, sohasem adtam fel a munkát. De itt most megváltoztak a körülmények, hétfő este beszéltem Kubatov Gábor elnök úrral, majd felajánlottam a lemondásomat.

– Azt mondja, megváltoztak a körülmények. Kifejtené bővebben?
– Nem szeretnék erről beszélni, ez a Fradi és az én belügyem.

– Kaposváron istenítették a szurkolók, a Fradit tavaly bronzéremig vezette, az utóbbi időben azonban egyre többen megtalálták a lelátóról. Találkozott-e ilyen típusú szurkolói magatartással valaha, vagy el kell fogadnia jelenséget, mert ez hozzátartozik az edzői pályához?
– Kaposváron is értek kritikák, de sohasem éreztem gondnak. Még a nyomásgyakorlást sem. A probléma az, ha ez az egész agresszióba és zsarolásba csap át. Amikor valaki névtelenül uszít, és valótlanságot állít, az nem jó irányba visz, és ez már társadalmi felelősség kérdése is. A magyar szurkolói kultúrán változtatni kell, a drukkernek meg kellene értenie, nem személyeknek vagy személyek ellen kell szurkolnia, hanem a klubnak. A szurkoló dolga, hogy támogassa a szeretett csapatot akkor is, ha az hullámvölgyben van. Ez a jelenség a Ferencvárosnál fokozottabban jelentkezett, az érzelmi túlfűtöttség pozitív és negatív irányba is túlcsordult. Van, aki tudta ezt kezelni, van, aki nem. Én úgy érzem, az előbbiek közé tartozom. Mindig válaszoltam a kritikákra, kiálltam a csapatomért, részemről ennek volt megoldása.

– Az is hozzátartozott a feladatához, hogy szemtől szemben fogadja a kritikát, hogy kimenjen a szurkolók közé, mint például a Pécs elleni hazai vereséget követően?
– Háromszor is voltam ilyen helyzetben, annak ellenére úgy érzem, jót cselekedtem ezzel, hogy kaptam érte kritikát a szakmától. De valljuk be, egyáltalán nem normális, hogy egy edzőnek be kell számolnia a szurkolóknak, Nyugat-Európában ilyenről sohasem hallani.

– Kubatov Gábor szerint ez a Fradi jelenleg történetének egyik legnehezebb időszaka. Hogy érzi, ha mondjuk korábban, tíz éve veszi át a csapatot, mások lettek volna a körülmények?
– Majd az utókor eldönti, hogy siker vagy kudarc volt-e az Üllői úton végzett 14-15 hónapos munkám. Több menedzsmenttel dolgoztam együtt, mindig mindenkivel megtaláltam a hangot, úgy érzem, jól tudtunk együtt dolgozni. El kell fogadni, hogy a Ferencvárosnál teljesítménykényszer van, ezzel nincs is baj. Ám a klub évek óta nincs olyan helyzetben, hogy a jó teljesítményhez objektív feltételeket teremtsen. Ha nincs pénz a játékosvásárlásra, akkor építkezni kell, ami időbe kerül, és benne van a vereség lehetősége is.

– Mennyire volt megkötve a keze az átigazolásnál? Azt mondta, az összes játékost látta, mielőtt leigazolták őket, mégis úgy tűnik, rosszabb az idei csapat.
– Ez a csapat nem rosszabb a tavalyinál. Mindig vannak hullámvölgyek, mivel előbb kezdtük a szezont, a sikeres kupanyitány, az első négy-öt mérkőzés megnyerése után ez a mélypont éppen a bajnokság kezdetére esett. Ekkor jöttek elő olyan problémák, amelyek megoldásához idő kell. Egy problémát ugyanis csak akkor lehet orvosolni, ha már felmerült, előbb nem.

– Mikor érezte úgy először, hogy lépnie kell a keretből kizárt Abdi és Andrezinho ügyében?
– Ez sokkal hosszabb interjú témája lehetne, semmint most pár mondatban össze tudjam foglalni. Úgy gondolom, időben észleltem a problémát.

– Sok kritikát kapott a csapat a kapuskérdés miatt is.
– A keretet a vezetéssel együtt alakítottuk ki a rendelkezésünkre álló erőforrásokból. Meggyőződésem, hogy Ranilovic jó kapus, csak hiányzik belőle a vagányság. Ha építkezünk, akkor abban benne van a hibázás lehetősége is.

– Nem lett volna megoldás a később szerződtetett Végh Zoltán csatasorba állítása? Vagy Ranilovic kapuban tartása egyfajta pedagógiaként fogható fel?
– Nincs ebben semmi pedagógia, Végh úgy jött, hogy már bejelentette visszavonulását a Vasasnál, nem is volt edzésben. Így nem lehet senkit pályára küldeni.

– Azt nyilatkozta tavalyi kinevezése után: “Vissza kell hozni azokat az időket, amikor a Fradi dominálja a mérkőzéseket, nem fut az eredmény után, hanem irányítja azt.” Úgy tűnik viszont, a mostani játékoskeret nem alkalmas erre a feladatra.
– Ez így van, bíztam abban, hogy mihamarabb meg tudjuk oldani a gondjainkat. De tudomásul kell venni, ez nem a Milan vagy a Chelsea, ahol nem kutakodnak és kísérleteznek, hanem vásárolnak egy kész sztárt. Úgy érzem, ahhoz a játékhoz képest, amelyet az előző években mutatott a Fradi, sikerült előrelépni.

– Utódjaként állítólag magyar szakemberek mellett külföldi edző neve is felmerült. Ön mint a hazai edzőképzés korábbi vezetője hogyan látja a magyar edzők helyzetét?
– Van egy edzői réteg, amely el tudja látni a feladatát, úgy gondolom, náluk a külföldiek semmivel nem tudnak többet. Ha egy magyar edző olyan helyzetbe kerülne, hogy egymilliárd forintot rendelnek a csapata mellé, és vásárolnak neki öt-hat új játékost, kiderülne, mire képes. Jöjjön külföldi kolléga egy olyan csapathoz, amelynél fél évig nincs fizetés, nyerjen bronzérmet, és utána majd vitatkozunk erről.

– Elköszönt a játékosoktól?
– Edzés előtt bementem az öltözőbe, mindenkitől elköszöntem, és távoztam.

– El tudja képzelni, hogy egyszer még visszatérjen a Fradihoz?
– A kérdés teoretikus, nem tudok rá válaszolni. Nagyon jól éreztem magam a Fradinál, büszke vagyok arra, hogy én lehettem a 112 év során a 44. edző. Nem bántam meg, hogy tavaly nyáron elvállaltam a csapat szakmai irányítását, itt emberként és edzőként is több lettem. Nem tudom, mit hoz a jövő, teljesen új helyzetbe csöppentem, amelyre nem voltam felkészülve.

origo.hu