Simon Tiborra emlékeztek, az EEE írása az eseményről.

Kedd dél, indulás Tiszalökre. Az idő kitűnő, a többi ember dolgozik. Ez ilyenkor külön élvezet. A barátaiddal vagy, érzed, hogy fradistának lenni jó. Jönnek velünk 50-es formák, akik 95-ig bérletesek voltak, csak hát nem bírták megemészteni a BL-pénz széthordását. A többiek Hatvanból, Encsről, Székesfehérvárról és Budapestről. A Fradi összeköt minket. Csak az apropó szomorú, Simon Tiborra emlékezünk.

Simi halála felejthetetlen kudarca a rendszerváltás utáni magyar igazságszolgáltatásnak.
Gyilkosai pedig -valószínűleg- elég nehezen boldogulnak a lelkiismeretükkel.

Ami Budapesten nem létezik, Tiszalökön valóság: 2 éve áll Simon Tibor emlékszobája. Az ötletgazda, Molnár László tanár úr partnerre talált a polgármesterben és a Teleki Blanka Szakközépiskola dolgozóiban. A tiszalökiek ugyanis úgy gondolják, hogy Simit példaképül lehet állítani a fiatal focisták elé.

Tibi kisebb tehetségével, elsöprő szorgalmával bajnok, kupagyőztes és válogatott lett, BL-ben játszott. Emlékszünk arra, amikor felkötött karral, lázasan hajtotta a többieket, vagy Kosztának lőtt góljára. A megalkuvást nem tűrő játéka prototípusa, példakép minden fiatal labdarúgónak. Ennyi idő távlatából elhalványulnak a rossz dolgok, mikor fejet hajtunk Simi emléke előtt.

Rövid ünnepség: versek beszédek idézik Simi emlékét. Apró EEE-ajándék a múzeumnak (Berci időnként zseniális) aztán jöhet a foci. Nem kell nagy dologra gondolni, a tanárválogatott, az általános iskolások és az EEE csapata próbálja felvenni a versenyt a helyi sportiskolásokkal. A harc nem megy vérre, a hangulat békebeli. Nagyon jó ott lenni. Ráadásul – Ivett és kis Ferkó személyében- nekünk vannak a legjobb szurkolóink. A család osztályzatát sajnos lerontják az apuka vitriolos megjegyzései. (Hehe)

Ha arra gondolunk, hogy a közöny miatt kis híján elmaradt minden…

Volt aki -“fradistaként”- megígérte, hogy segít a szervezésben. Aztán, miután kiderül, hogy idén nincs benzinpénz, nincs dőzsihabzsi, nincs médianyilvánosság, kámforrá vált. A sajtó ingerküszöbét nem érte el az esemény. Azok az újságírók, akik egyébként szívesen nyilatkoznak mindenről, most “nem értek rá”. Nem csoda, hogy komoly kedvtelenség lett úrrá a helyieken… Szerencsére, aztán mégiscsak megrendezték a tornát.

A helyi fiúk nagyon jók: tavaly országos 2.-ak voltak a korosztályos terembajnokságban. Nálunk mindenki önfeláldozó, de az eredmény egyértelmű. A tanárokkal megyünk a 2. helyért, rendszeresen együtt játszanak, érződik az összeszokottság, de nem tudnak ellenállni lelkesedésünknek. (A Bőrkabi-KN edzőpáros taktikai meglátásait viszont a pro liszenszes tanfolyamokon is oktatni fogják.) A kis srácok szervezettek, talán valamikor futballistaként tudnak majd kitörni a tiszántúli gazdasági válságból.

Este egy kis vendéglátás, melyet Attila frissen főzött barackpálinkájával viszonozunk. Aztán koccintás és válogatott meccs a helyi Fradi-kocsmában. Mindenkinek csak kicsit kellett hozzátennie a közöshöz és cserébe csodálatos élményt kapott. Egyszerű ez.

erkolcseroegyetertes.hu