Ezt nem csak a 911 miatt mondjuk! Egy szezonban nem vezetett nekünk, akkor sikerült a visszajutás!

Mint korábban írtuk: a hétvégi rangadót az általunk nem oly kedvelt, Solymosi Péter vezeti. A veszprémi játékvezető 2001 óta vezet a magyar labdarúgó bajnokság elsőosztályában, és azóta 15 mérkőzést vezetett csapatunk számára.

Első mérkőzése sem a legjobb pillanatban érkezett számunkra, hiszen 2005. május 21.-én vezette az első Fradi meccsét a Zalaegerszeg elleni hazai találkozót, amit 4-2-re nyertünk. Ekkor már nem a bajnoki cím volt a tét csapatunk számára, hiszen a Debrecen már a mérkőzés előtti fordulóban bebiztosította történelme első bajnoki címét.

A következő szezonban rögtön egy vereséggel kezdtünk vele, hiszen Zalaegerszegen 3-2-es vereséget szenvedtünk, és megkezdődött egy olyan idény aminek őszi részén nem igen álltunk jól, és az idény végén kizárták csapatunkat! Még ebben a szezonban vezetett nekünk egy diósgyőri döntetlent, egy debreceni vereséget, de tevékenykedett a 2005. decemberében rendezett Tatabánya-Ferencváros találkozón is, ahol csapatunk elindult felfelé, menekülve a kiesés szégyenétől. (más kérdés mi történt az idény végén.)

Következett első NB2-es szezonunk és rögtön a 3. fordulóban érkezett Solymosi! Ezen a mérkőzésen 4-0-ra vertük a Makót, de jöhetett az első negatív élmény is vele a szezon végén, a Bőcs elleni 0-0, aminek köszönhetően a Nyíregyháza beelőzött minket a tabellán, és meg nem állt az NB1-ig.

A második NB2-es szezonban rögtön az első idegenbeli mérkőzésen ténykedett, ahol egy balszerencsés 2-2-es döntetlent játszottunk. Ez a szezon a Fradisták számára az inkább felejtsük el kategóriába tartozik, így ne is beszéljünk róla többet.

A harmadik NB2-es szezonunkban, nem vezetett számunkra mérkőzést, és idény végén visszajutottunk az elsőosztályba. Talán ez a megoldás egy remek szezonra? De következett a visszarobbanás az NB1-be, az emlékezetes ZTE elleni 4-1, ahol az NB1-es bajnokságba a fogadóbizottság élére, a veszprémi játékvezetőt helyezték, és egy eléggé felejthető őszt produkáltunk. Ebben a szezonban még 4 mérkőzést vezetett számunkra a játékvezető, többek között Debrecenben, ahol már előkerült a piros lapja egy Fradi játékosnak, amikor Megyeri Balázst küldte idő előtt az öltözőbe. A Honvéd elleni 0-0 alkalmából (amit zárt kapuk mögött rendeztek), megítélt egy büntetőt számunkra, de azt Ferenczi István elhibázta.

A következő mérkőzése már valamennyire emlékezetesebb számunkra, hiszen Elding és Ferenczi góljával 2-1-re nyertünk az Atomvárosban!

Az idény végén már következett egy olyan mérkőzés, amikor már nem szívesen látott vendégnek nyílvánítottuk az Üllői úton, amikor Győrben egy teljesen jogos és nyílvánvaló büntetőt nem fújt be számunkra, így csapatunk 2-1-re kikapott a Rába partján.

Solymosi talán legemlékezetesebb mérkőzése (de nem számunkra), élete első fővárosi derbije volt. Az eredményre már nincs is erőm, hogy leírjam, annyira fájdalmas élmény, de utána több, mint egy évig nem jött az Üllői út, vagy Fradi mérkőzés közelébe, egészen addig, amíg ki nem nevezték idén a KTE elleni mérkőzés játékvezetőjének. Ismét kikaptunk egy balszerencsés mérkőzésen.

Remélhetőleg hétvégén megtörik a Solymosi átok, és reméljük ő nem tesz semmit a megtartásáért, mint a 911-kor!

 

Statisztikánk Solymosival:

15 mérkőzés | 5 győzelem | 4 döntetlen | 6 vereség | 25 – 26