Még az ünnepek előtt kérdezte a kosarasok honlapja vezetőedzőnket.

– Lassan véget ér a 2011-es esztendő, amely meghatározó év volt a Fradi női kosárlabda-szakosztályának életében, hiszen idén tavasszal hosszú kihagyás után ismét ott volt a csapat bajnoki rájátszásban, és időközben már az idei szezon felén is túl vagyunk, nem is akárhogy: hatos győzelmi szériát produkáltak a lányok. Hogyan tekintesz vissza a 2011-es évre?

– Összességében felemás év volt az idei. Benne van egyrészt az áprilisi végjátékunk, a tavalyi bajnokság rájátszása. Nagyon jól szerepeltünk a bajnokságban, de az alapszakasz utolsó fordulójában a legjobb játékosunk, Hegedűs Rita olyan súlyos sérülést szenvedett – elszakadt a keresztszalag a térdében – amiből mostanra épült csak fel. Visszatérése után ma játszott másodszor, és egyelőre csak 5-6 percre bevethető. A sérülésével borzasztóan nagy trauma érte a csapatot, a legjobb játékost vesztettük el, ami nyilván behatárolta a lehetőségeinket is.
Nagyon szerettünk volna már tavaly is bejutni a legjobb négy közé, bár az elvárás velünk szemben az volt, hogy jussunk be a nyolcba, vagyis a play-offba. De azért a lelkünk mélyén úgy voltunk vele, hogy az lenne a valódi siker, ha negyedikek tudnánk lenni. Nem akartunk „óvatos optimisták” lenni, tehát nem az volt taktikailag felépítve, hogy majd évente lépegetünk egyet-egyet előre. Igazából az lett volna a nagy eredmény, ha mindjárt az első évben negyedikek vagyunk. Nem sikerült. Ezért felemás az év.

Emellett azt is el kell mondani, sajnos, hogy a csapatok nagy részéhez hasonlóan, itt is jelentkeztek gondok. Februárig elég stabil volt a helyzet a szakosztálynál, aztán kialakultak problémák, amiket a vezetők mostanra talán tudnak rendezni. Nagyon sok bizonytalanság volt ezekben a hónapban és komoly kihívás volt a játékosokat és magamat is ennyi időn keresztül motiválni. Le a kalappal mindenki előtt az elmúlt hónapok kitartásáért, amit az is bizonyít, hogy most is egy hatos győzelmi szériában vagyunk.

A mostani évadban minden olyan csapatot megvertünk, akit meg kellett verni, még idegenben is, csak attól a négy csapattól kaptunk ki, akik előttünk vannak. Ráadásul olyan meccset játszottunk a Péccsel és a Győrrel, amelyben a győzelem is benne volt, azzal együtt is, hogy nyilván jóval erősebb állományú csapatokról van szó. Azt sajnálom, hogy Zalaegerszegen újfent nem sikerült nyernünk. Most azért küzdünk, hogy tapadjunk rájuk. Szerencsére jól állunk ebben a különversenyben, hiszen 14 forduló után ugyanannyi pontunk, győzelmünk van, mint a Zalaegerszegnek. Ők még jönnek hozzánk, a Népligetbe, és ha addig minden a papírforma szerint alakulna, akkor egy hazai győzelemmel megelőznénk őket. Ez azt jelentené, hogy mi kerülnénk a negyedik helyre, így hazai pályán kezdhetnénk a play-off-ot, ami tavaly ugye nem sikerült. A mostani évadban megpróbálunk a négybe jutni, én akkor lennék elégedett magunkkal, ha a nehézségeinkkel is megküzdve végül odaérnénk a legjobb négy közé.

– Erre most azért megvan minden esély, hiszen ha a papírformát nézzük, akkor valóban a Zalaegerszeggel lehetünk harcban a negyedik helyért, akik viszont korábban, némi meglepetésre, kikaptak a Vasastól.

– Igen, ez így van, de nem szabad elfelejteni, hogy a Vasashoz még mi is megyünk majd. Viszont az egerszegiek utaznak még jövőre Diósgyőrbe és Szekszárdra is, és egyik helyen sem könnyű nyerni. A legutóbbi fordulóban Cegléden kétszeres hosszabbításban tudtak csak győzni, de Cegléden nekünk is figyelnünk kell majd. Szóval, a végső sorrend kialakulása az alapszakaszban azért még odébb van. Én most azt számoltam, hogy ha minden olyan rózsásan folytatódik, mint ahogy eddig, akkor odaérhetünk eléjük. Viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy a Zalaegerszeg több éve együtt van, edzőstül, játékostól, és egy nagyon masszív csapatot alkotnak. De persze úgy nem érdemes élni, hogy ne legyen előttünk valami komoly feladat.

– Nemcsak a Zalaegerszegre mondhatjuk, hogy erős kerete van, hiszen itt, a Fradinál is kialakult egy stabil mag, amit ráadásul csupa magyar játékos alkot.

– Ez így van, és ez nagy érték. Azt sajnálom csupán, hogy nem tudom a fiatalokat többet játszatni, pedig kiváló edzésmunkát végeznek: a junior bajnokcsapatunk több tagja is folyamatosan a felnőtt csapattal készül. Tényleg sajnálom, hogy csak pár perc lehetőséget tudok nekik adni a bajnokságban, de nyilván az első és legfontosabb, hogy jó pozícióban legyünk, mert harc folyik a szponzorokért, és egy hetedik-nyolcadik-kilencedik csapatra kevesen akarnának pénzt áldozni.

– Kicsit elkanyarodva a kosárlabdától: két nap múlva karácsony. Hogyan készülsz az ünnepekre?

– Először egy hosszú utazással: holnap hajnalban indulok Zalaegerszegre, a feleségem szüleiért. Velük közösen, idén Székesfehérváron karácsonyozik a család.

– Mikor találkozik újra a csapat az ünnepek után?

– Öt-hat fordulóval ezelőtt tettem a lányoknak egy könnyelmű ígéretet, miszerint, ha mindegyik hátralévő meccset megnyerik az idén, akkor január 2-ig pihenhetnek. Látva a győzelmi szériánkat, ezt az ígéretet most be kell tartanom. De profi játékosokról lévén szó, bízom benne, hogy azért nem hagyják el magukat teljesen, és tudják, hogy mennyi bejglit lehet enni büntetlenül.

– Januárban az első megmérettetés a Vasas ellen lesz, méghozzá január 7-én, Pasaréten. Mire számítasz az év első meccsén?

– Addig még van azért bő két hét, úgyhogy sorrendben haladva most először a zalaegerszegi utazást kell lebonyolítanom, aztán valahonnan még karácsonyfát is kellene gyorsan szerezni…
Így, a Vasas elleni taktikán egyelőre még nem gondolkodtam, de természetesen nagyon fontos mérkőzéssel fog kezdődni számunkra az újév, és a január egyébként is sok komoly meccset tartogat számunkra. Éppen ezért nem árt a pihenő a lányoknak, és hangsúlyozom, bízom benne, hogy profik, és tudják, hogy mire figyeljenek az ünnepek alatt.

– Végezetül: mit kívánsz magadnak és a csapatnak az előttünk álló, 2012-es esztendőre?

– Az egyik része természetesen patetikus: mindenkinek mindig eszészséget, békességet, boldogságot kívánok és hogy elérjük a családban és a munkahelyen kitűzött céljainkat. A második része, ami a csapatot illeti: ki merem mondani, ha végül nem érünk oda a negyedik helyre, akkor nem fogunk tudni maradéktalanul örülni az évad végén.

fradikosar.hu