Az nb.1.hu játékos menedzserekről szóló összeállításában jelenlegi és volt szakmai vezetőnk is elmondja témával kapcsolatos véleményét.

Menedzser, ügynök, képviselő, impresszárió? Mindegy is, hogyan nevezzük, mindenki tudja, kikről beszélünk. Azokról a – többnyire jól öltözött, sötét öltönyt viselő, rendszerint prémium kategóriás gépkocsikból kiszálló – urakról, akik a futball nevű, sokszereplős társasjáték manapság már nélkülözhetetlen(nek tűnő) figurái.
Évtizedekkel ezelőtt még nem is léteztek, vagy ha igen, nem volt FIFA-licencük, hanem többnyire informális csatornákon keresztül végezték áldásos vagy olykor kevésbé áldásos tevékenységüket – az első kategóriába a boldogult emlékű Östreicher Emilt sorolnánk – aki nélkül sohasem jött volna össze Puskás Ferenc szenzációs második pályafutása Santiago Bernabéu Real Madridjában -, a másodikba a kevésbé makulátlan pedigréjű Solti Dezsőt, a Grande Inter ördögi machinátorát.
Szóval, az ügynökök.
Szükség van-e rájuk a huszonegyedik század futballjában, nélkülük nem működne a dollár- és embermilliárdokat megmozgató üzletág, vagy csak e gyönyörű játék parazitái, akik fagyöngyként élősködnek a labdarúgás (és a labdarúgók) testén?

Détári Lajosnak játékoskorában – ma úgy mondja, szerencséjére – nem volt dolga az ügynökökkel.
– Engem 1987-ben, úgymond, direktben vett meg az Eintracht Frankfurt, nekem sohasem volt szükségem menedzserre, látták, hogyan játszom, aztán eljött értem a klubelnök, az ügyvezető vagy a menedzser, de ez nem olyan menedzser volt, hanem az érdeklődő klub menedzsere. Hogy aztán milyen volt velük a kapcsolatom edzőként, az már egy másik történet. A véleményem? Rövid leszek. nagyon rossz… – mondja a 61-szeres válogatott egykori középpályás, a Ferencváros szakmai igazgatója.
Détári amondó, hogy amikor egy ügynök csak arról beszél, neki mennyi pénz jár az adott tranzakcióból, amíg a játékossal és a klubbal fikarcnyit sem törődik, addig nincs rá szükség.
– Sajnos, nálunk, Magyországon ez az egész nincs átgondolva, mint ahogy sok más dolog sincs. Summázva az a véleményem, hogy menedzserre csak egy Beckhamnek, egy Messinek, egy Ronaldónak van szüksége, akiknek már annyi a reklámfelkérése, az üzleti tárgyalása, hogyha maga intézné, akkor nem maradna ideje a futballra. De egy 18 éves, NB II-es futballistának minek az ügynök?
Döme mosolyogtató, egyszersmind felháborító eseteket sorol a praxisából.
– Amikor egy tizenhat éves gyerek jön tárgyalni, és azt mondja, várjak, mert hozza a menedzserét, mindig agyrohamot kapok. ilyenkor azt mondom neki: „Kisfiam, szólj az apukádnak és az anyukádnak, velük majd megtárgyaljuk a szerződtetésed!” Az ilyen idézőjeles menedzser csak egy élősködő. Más kérdés, hogy az utóbbi időben találkoztam idehaza normális ügynökökkel is, akikről még olyasmit is hallottam, hogy a játékosuk helyett fizettek, ha arról volt szó. Filipovics Vladanról például csak a legjobbakat tudom mondani.

Csank János kapuskorában azt sem tudta, hogy van ilyen szakma.
– Mi a hatvanas-hetvenes években csak úgy tudtunk kitűnni, ha tartósan jól védtünk, és akkor óhatatlanul írt rólunk a sportlap. Bekerültünk az újságba, és ezzel elindult a karrierünk. Minden egyszerűbb volt, de azt nem mondanám, hogy könnyebb is. Manapság? Minden más, mint a szocreálban volt. Az edzők telefonja szinte kigyullad, annyi hívást kapunk a menedzserektől, mindenki kínálgatja a portékáját, vagyis a játékosát. de hát ez a dolguk. Kitalálták ezt a szakmát, és most kezükben tartják a piacot. Hogy ez jó-e vagy rossz? Nem minősítem. Van, és kész, tudni kell együtt élni a jelenséggel.
Nem titok, hogy számos edzőnek is van ügynöke, aki kiajánlja az éppen állás nélküli szakembert.
– Nekem sohasem volt szükségem menedzserre, külföldre nem akartam elhelyezkedni, itthon meg ismernek, a klubelnökök tudják a telefonszámomat, és eddig még rendszerint fel is hívták. Azt viszont elismerem, hogyha valaki külföldre akar menni munkát vállalni – bár ez idő szerint ez nem igazán jellemző a magyar szakemberekre -, akkor ügynök nélkül ez nem nagyon megy.
Ha valaki az eddigiekből azt találná leszűrni, hogy Csanknak lesújtó a véleménye a játékosügynökökről, az nagyon téved.
– Arra az ügynökre igenis nagy szükség van, aki szem előtt tartja a játékosa és a klubok érdekeit. Bizonyos szint és életkor fölött szükség van rájuk. Azt viszont káros tendenciának tartom, hogy már tizenéves kissrácokat is magukhoz láncolnak többéves szerződésekkel. Emellett nekem minden olyan ügynök gyanús, aki korábban nem volt futballista. Aki csak úgy belecsöppent ebbe az üzletágba, azt nyilvánvalóan a haszonszerzés reményével teszi.
A rutinos mesteredző neveket is említ – azok közül, akik tisztességgel, s emellett komoly hatásfokkal művelik ezt a hivatást.
– Filipovics Vladan mindenképpen ott van a spiccen, Vörösbaranyi Jóskáról, és a társáról, Fülöp Feriről, meg az ő irodájuknál dolgozó fiatalokról is csak a legjobbakat mondhatom. Hogy is fogalmazzak: megszoktuk már őket, a klubok és a klubok apparátusának kényelmét szolgálják, nem kell utazgatni az országban, és figyelni a tehetséges játékosokat, ezt megteszik helyettük. Munkát és munkaerőt váltanak ki, cserébe persze egy kissé feltuningolják a labdarúgók árát. Ha viszont egy csapatnál négy-öt játékos, vagy még több is ugyanannak a menedzsernek a kezében van, akkor az már egy kicsit necces. Akkor túlságosan is befolyásolni tudnak – tulajdonképpen mindent, ami a csapaton belül zajlik.

(nb1.hu/chga)