Justin nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.

– Ezekkel az “ovic” végződésekkel úgy látszik csak a baj van, előbb Ranilovic, aztán Galinovic…
– Azért merőben más a két eset.

– Miért? A Ferencvárosban a szlovén Marko Ranilovic, Korfun a horvát Mario Galinovic tessékelte partvonalon kívülre.
– Csakhogy a görögországi riválisom a legjobb, akivel valaha együtt gyakorolhattam, Ranilovicra azért ez költői túlzással sem lehetne igaz. De hogy véletlenül se értse félre: Marko nagyon is rendes srác, semmi bajom vele, ám vallom, a Ferencvárosban az előző idényben én voltam a legjobb kapus, és ha megkérdeznék egykori játékostársaimat, hogy ki a jobb, a döntő többség aligha nem engem nevezne meg.

– Micsoda pech, hogy nem a mindenkori csapattársak állítják össze a kezdő tizenegyet…
– Annak ellenére, hogy nem engem preferált, kedvelem Prukner Lászlót, remek edzői kvalitásai vannak, de máig nehezen térek napirendre afelett, hogy nem engem állított a gólvonal elé, nekem valami itt nem stimmel, nem biztos, hogy pusztán a teljesítmény döntött…

– Hanem?
– Hagyjuk! A Ferencváros ma is a szívem csücske, ha rajtam múlik, sosem hagyom el, de hát a mester nem akart. Büszke vagyok rá, hogy a tegja lehettem ennek a patinás klubnak, mindig száz százalékot adtam, talán valamit én is hozzá tudtam tenni ahhoz, hogy bejusson az Európa Ligába az együttes.

– Vissza is térne?
– Már holnap.

– Igaz, hogy még tartoznak Önnek?
– Ígérem, máskor nem kérem, de ha lehet, most erről se beszéljünk. Nem kerestem valami sok pénzt zöld-fehérben, ugyanakkor a Ferencváros kapusának lenni hatalmas megtiszteltetés, ma is az egyik visszatérő álmom, hogy bajnokságot nyerek a Fradival. Harmincéves vagyok, kapusként ugye a legjobb korban, szerintem a megfelelő képességekkel, amit leginkább a máltai válogatottban mutatott produkcióm alapján merek kijelenteni, akkor hát miért kellene lemondanom arról, hogy egy napon újra az Albert-stadionban védjek?

– Valamelyik másik magyar klubban?
– Azt már nem! Nekem Magyarországon csak a Fradi létezik. A nyáron ugyan szeretett volna átigazolni egy NBI-es együttes, az illendőség ugye úgy kívánja, hogy ne áruljam el a nevét, de eszemben sincs másik magyar klub mezébe bújni. Nem fordulhat elő.

– Pedig esetleg abban védene, míg most…
– Életem eddigi legkeservesebb periódusát élem, valóban. A Kerkyra első számú kapusnak szemelt ki, augusztusban azonban megsérültem, így rögtön helyettest keresett a klub és Mario Galinovic személyében meg is találta. Ő lett a number one, nekem pedig szóltak, hogy csökkentették a fizetésemet. Nem mentem bele, az pedig, hogy még mindig a klubbal tréningezhetek, egyedül az edzőn múlt, aki kiállt mellettem. Így sem vesznek emberszámba, fizetést ugyanis még nem kaptam, a magyar ügyvédem, mert a görögökben az összefonódások miatt különösképpen nem bízom, már azon dolgozik, hogy mihamarabb benyújthassuk a papírokat a FIFA-nak.

– Meg sem próbált odébbállni a télen?
– Decemberben kértem, adjanak kölcsön, a Kerkyra azonban csak végleg engedett volna el. Januárban egy máltai és egy svájci csapatot így is érdekeltem volna, hát nem eltört az egyik ujjam? Nemrégiben pedig fel akarta bontani a szerződésemet a klubom, természetesen nem mentem bele, hova igazoljak február vége felé? Kiderült, hogy ha Görögországban a csapatod nemkívánatosnak nyilvánít, kegyetlenül megkeseríti a sorsod, tényleg nincs más megoldás, minthogy a nemzetközi szövetséghez forduljak, hét hónap fizetés nélkül kicsit sok!

NS

Reklámok