Lisztes Krisztián nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.

– Megkereste a Liverpool?
– Engem? Szép lenne, hol hallotta?

– Úgy tudjuk, angolul tanul és a tréfálkozók ezt hallva kombináltak.
– Szerencsére az életem úgy alakult, hogy a német jól megy, évekig játszottam a Bundesligában. Az angolt a Fradinak köszönhetem, hiszen a klub fogadott tanárt. A légiósok magyarul tanulnak, közülünk pedig, aki akar, járhat angolra, én meg úgy voltam vele, miért ne? Ezzel csak több leszek. Korábban is próbálkoztam, vettem nyelvkönyveket, vannak kazettáim, és most kihasználom, hogy itt a klubban tanulhatunk.

– Szombati ellenfelei közül Bódi Ádám hároméves volt, amikor ön már győztes gólt lőtt, élete első NBI-es gólja volt, 1993-ban, éppen a Lokinak…
– Ha akkor találkozunk, biztosan könnyebben vettem volna el tőle a labdát… Igen, szép emlékem, hiszen az volt az év utolsó meccse, nyertünk egy nullára, és úgy telt el a karácsony, a szilveszter, a téli felkészülés, hogy a kis tizenhét éves lőtte a meccs egyetlen gólját. Ezzel együtt nagyon készültem a mostani mérkőzésünkre, és sajnálom, hogy nem tudtunk legalább egy pontot itthon tartani, de most már a Pécsre koncentrálunk. Tudjuk, hogy nem lesz könnyű ott győzni, de képesnek tartom a mai Fradit arra, hogy három pontot szerezzünk.

– A Loki ellen csereként állt be, és az edzője szerint is lendületet adott a csapatának. Ez lesz a szerepe?
– Igyekszem reális célokat magam elé tűzni, és mert sikerült végigcsinálni a felkészülést, gólokat lőttem, gólpasszokat adtam, nem tettem le róla, hogy beverekedjem magam a kezdőcsapatba. Ha pedig csere vagyok, akkor beszállva próbálok a csapat hasznára lenni.

– 49-szeres válogatott, magyar és német bajnok, idén lesz 17 éve, hogy a Fradi első BL gólját rúgta Zürichben, a Grasshoppers ellen. Mi motiválja még? Amit ön elért, azzal az sem lenne meglepő, ha azt mondogatná, a kispadon üldögéljen más…
– Szeretek futballozni, nekem ez a motivációm. Reálisan nézem a teljesítményemet, és is úgy éreztem, többen is mondták nekem, hogy tudtam segíteni, adtam valami kis pluszt a játékunkhoz. Amíg ez megvan, addig nincs baj, és nekem nem nyűg reggel felkelni, ha edzés van. A sérülésem miatt legalább négy év kiesett a karrieremből, ezért nagyon megbecsülök minden napot, amikor nem fáj a lábam, és futhatok, passzolhatok, kapura lőhetek. Feküdtem, mankóztam annyit, hogy öröm számomra minden perc, amit a futballal tölthetek. Ráadásul itthon vagyok, hiszen kilencévesen kerültem a Fradihoz, szeretek itt lenni, meg is becsülnek, szóval, amíg élvezem a játékot, a közeget, amíg nem érzem úgy, hogy hátráltatom a csapatot, addig boldogan teszem a dolgom. És ne feldje, Ryan Giggs a Manchester Unitedben vagy Javier Zanetti az Interben idősebb nálam, és a világ legerősebb klubjában játszik, szóval, még nem kötelező abbahagynom. Egy plusz egy évre szerződtünk, a klub a nyáron döntheti el, maradjak-e még egy évet. Na de ez még odébb van, most a Pécs elleni bajnokira kell figyelni.

– Ha már nosztalgiázunk… Aki látta annak idején, jól emlékszik göndör fürtjeire, loboncos hajára. Mennyire hiú a frizurájára?
– Semennyire. Zrikálnak, hogy én vagyok a magyar Zinedine Zidane, mert neki volt ilyen kopasz folt a feje búbján, de ezt is úgy veszem, hogy hízelgő összehasonlítás, hiszen nyilván a passzaim alapján hasonlítanak Zizouhoz… Ha egy-egy régi kép a kezembe akad, vagy a neten rátalálok valami régi meccsre, én is nevetek: atyaég, hogy néztem ki, milyen hajszerkezetem volt?! Ha ezt emlegetik, mindig nevetünk, mondván, még megtörténhet, hogy visszanövesztem, és újra göndör lesz… Ez van, öregszünk, de így van ezzel mindenki, ha Nyilasi Tibor megnézi a húszéves önmagát, valószínűleg úgy nevet, mint én. Nincs ezzel semmi bajom, ez a rövid haj legalább nem olyan macerás, edzés után is hamarabb megszárad. Jól érzem magam a bőrömben így is, tudja, rájöttem már rég, a passz a fontos, nem a haj…

NS