Gárdos András neve 2010-ben robbant be a köztudatba a ferencvárosi szurkolók körében. Akkor fiatal játékosunk csereként beállva góllal vette ki a részét egy Pápa elleni győzelmünkből. A 21 éves játékos azóta megjárta Angliát, és napjainkban az NB II-es csapatunk húzóembere.

– Ha szembe jönne egy ferencvárosi szurkoló, és azt a nevet mondanám neki, hogy Gárdos András, akkor minden bizonnyal egy Lombard Pápa elleni meccs jutna az eszébe, ahol csereként beállva gólt lőttél. Gyakran eszedbe jut ez a találkozó?
– Mindig jó érzés arra a mérkőzésre visszagondolni, mivel az volt az NB I-es bemutatkozásom, amin ráadásul betaláltam – mondta mosolyogva Gárdos. – A csapat győzött, így örök emlék marad az a meccs. Jó lenne újra gólokat, gólpasszokat osztogatni az élvonalban. Ez a mérkőzés egyébként azért is különleges, mert ez is hozzásegített ahhoz, hogy kipróbáljam magam a Sheffield Unitednél.

– Hogyan gondolsz vissza a sheffieldi időszakra?
– Jó szívvel gondolok vissza Angliára, mivel ott valamilyen szinten felnőttem. Egyedül utaztam ki egy idegen országba, egy idegen csapathoz, ahol ugyanakkor nagy előnyt jelentett, hogy beszéltem a nyelvet, így könnyen beilleszkedtem. Fél évet töltöttem kint, azt követően visszatértem nevelőegyesületemhez, a Ferencvároshoz.

– Milyen az NB II-es csapat közössége?
– Amikor az ifiből felkerültem, akkor először a junioroknál szerepeltem, ami a mostani NB II-es csapat magja. Mindenki nagyon kedvesen fogadott, szeretek a második csapatban játszani, összetartóak vagyunk.

– Az első csapat küszöbén állsz, mi az, ami a leginkább motivál?
– A Pápa elleni találkozó egyben Lipcsei Péter búcsúmeccse is volt. Óriási élmény volt ezen a mérkőzésen, ebben a csodálatos stadionban játszani ennyi drukker előtt. Az Albert-stadionban még egy NB II-es találkozó is teljesen más. Ezt már csak azért tudom, mert az MTK-Gyirmót bajnokit a helyszínen tekintettem meg, és össze sem lehet hasonlítani a hangulatot azzal, ami egy másodosztályú meccsen a mi stadionunkban van. A Honvéd ellen a lelátón szurkoltam, így mondhatom, hogy nem csak a pályán csodálatos átélni egy Fradi-meccset. Tehát ez motivál a leginkább, hogy itt játszhassak. Mondhatom, hogy nekem a Fradi az első számú otthonom, többet vagyok a pályán, mint a családommal. Nem csak a csapattársakat kedvelem, a szertáróstól kezdve a gyúrón át mindenkivel jóban vagyok.

– Lipcsei Péter elmondta a véleményét rólad (az NB II-es szakvezetőnk nyilatkozatát az interjú szövege alatt olvashatják el – a szerk.). Te mit gondolsz róla?
– Nagyon tisztelem őt, hihetetlenül jól tudja motiválni a játékosokat. Egy labdarúgó számára nagyon fontos a bizalom, és úgy érzem, hogy ő maximálisan megbízik bennem. Amikor Sheffieldből visszakerültem a Fradiba, akkor nagy örömmel fogadott. Úgy érzem, hogy ezt az ősszel sikerült meghálálnom neki a játékommal, remélem, hogy a tavasszal még jobban futballozok majd.

– Mik a jövőbeni céljaid?
– Elsősorban az, hogy stabil tagja legyek a Fradi NB I-es csapatának. Szeretnék minél hamarabb csereként, vagy kezdőként újra pályára lépni az élvonalban. Távlati cél, hogy kitöltsem a klubnál a szerződésemet. A foci egy viszonylag kiszámíthatatlan sportág, soha nem lehet tudni, hogy mi történik holnap. További célom, hogy minél jobb eredménnyel teljesítsek az egyetemen. A Corvinusra járok, az első félévem jól sikerült, remélem, hogy az előttem álló hónapokban is sikeresen veszem majd az akadályokat.

Az edző véleménye
Természetesen megkérdeztük az NB II-es csapat szakvezetőjét, Lipcsei Pétert is Gárdos Andrásról. Klubunk ikonja készséggel jellemezte fiatal játékosunk erősségeit, és azon tulajdonságait, amikben még fejlődnie kell.
– András egy nagyon jó mentalitású srác, rendes, dolgos játékos, aki szép jövő előtt állhat – mondta Lipcsei Péter. – Amit talán az edzéseket követően posztjából adódóan minél többet gyakorolnia kellene, azok a szélről történő beadások. Rendkívül gyors, de az élvonalhoz – hiszen én ehhez a szinthez mérem a játékosaimat -, még erősödnie kell.

Fradi.hu