Szendrey “Szasza” Zsolt életét a zene tölti ki, de egykor klubunkban kerékpározott, és ma is rendszeresen figyelemmel követi a Fradi mérkőzéseit.

Szendrey Zsolt – közismertebb nevén “Szasza” – a 90-es évektől kezdve napjainkig a magyar rockzenei élet egyik legmeghatározóbb tagja. Azt is sokan tudják róla, hogy a Ferencvárosnak szurkol, de az már kevésbé ismert, hogy sportolt is az egyesületben.
A karakteres frontember Jova Leventével és Pölöskey Péterrel együtt népszerűsítette a kosárlabdát az FTC-ZTE női mérkőzésen, majd ferencvárosi mezben a lelátón adott interjút a fradi.hu-nak.

– Igaz, hogy a Fradiban kezdtél el sportolni?
– Kezdjük a legelején: igazi magyar emberként mindig is a Ferencvárosnak drukkoltam – mondta megszokott rekedtes hangján Szasza. – Egyébként igaz a hír, 1981 és 1983 között a Fradiban kerékpároztam. Két dolog motivált: a kerékpározás és a Fradi szeretete.

– Jól ment a sport?
– Egy versenyt nyertem, de nem is ez volt a lényeg, hanem maga a csapatszellem, a sportolás öröme. Rengeteget adott nekem ez az időszak.

– Most a kosárlabdában is kipróbálhattad magad. Tetszett?
– Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó vagyok a három pontos dobásban. Egyébként figyelem az összes szakosztály eredményeit, így a kosarasoknak is drukkolok, örülök, hogy itt lehettem, remélem sikerült valamennyire népszerűsítenem a csapatot és a sportágat.

– A foci az első számú kedvenced?
– Igen, a foci, aztán az amerikai foci és a jégkorong. Érdekes volt még annak idején a Sex Actionben, és az Actionben, mert Ganxta “Döglégy” Zolee közismert Újpest-drukker, míg mi Miksával (Somlyay Miklós, basszusgitáros – a szerk.) a Fradinak szorítottunk. Nem kell tettlegességre gondolni, de azért akadtak férfias szurkolások a meccsek alatt. Mindig azt mondom, hogy elsősorban magyar, aztán fradista vagyok. Ha elém áll egy debreceni, vagy egy újpesti szurkoló, akkor neki is azt mondom, hogy meccs napján nem kell szóba állnunk egymással, de egyébként nem kell a belső viszály, magyar ne üssön magyart.

– Van olyan Fradi-meccs, amit soha nem felejtesz el?
– A Bajnokok Ligája-szereplést szerintem nem lehet kitörölni, az zseniális volt. Ezeket az időket visszaidézve mindig eszembe jut, hogy a mai játékosoknak is muszáj tisztában lenniük azzal, hogy mennyien szurkolnak nekik, és mennyi ember áll mögöttük. A Fradi-tábor mindig ott lesz a mérkőzéseken, és ez az, amit a játékosoknak tiszteletben kell tartaniuk, meg kell érteniük, hogy ehhez mérten kell a pályára felmenniük.

– A fehér és a Zöld című albumotok keletkezéséről mesélsz nekünk?
– Az lett a nyolcadik lemezünk, nem is volt kérdés, hogy ez lesz a címe. Az utolsó dalt, amit szegény “Siminek” ajánlottunk, az “I. M. Simon Tibor” címre hallgat. A lemezen ez a 14. szám, de a 27-ik sorszám alatt fut, mivel akkor gyűjtöttük be a huszonhetedik bajnoki címünket. Ez az album tiszteletet akart állítani a magyar foci, és a Ferencváros előtt.

– Hol láthatnak most a rajongóid?
– A Zorall zenekarral járjuk az országot, és szerencsére mondhatom azt, hogy szeptemberig be van telve a naptárunk. Készítjük az új lemezt, ömlik belőlünk a téma, de akit bővebben érdekel a dolog az keressen rá a Zorall zenekar hivatalos honlapjára. Várunk a koncertre minden fociszurkolót, és minden fradistát! Hajrá Fradi!

Fradi.hu