Eisemann Lászlóval és Lipcsei Gáborral beszélgetett a hivatalos honlap.

Sírba visszük a titkokat

Aligha van olyan drukker, aki a Ferencváros, vagy a válogatott mérkőzésein ne találkozott volna már a pályára rohanó Eisemann László alakjával. Ha a pályán létezik csupaszív játékos, akkor a kispadon ugyanez elmondható Eisiről is, aki a családja mellett a Ferencvárosért is él, hal.
– Tizenkettedik éve vagyok a Ferencvárosnál, az első meccsem az Olyampiakos elleni volt, akkor hívtak át a BVSC-től – mondta gyúrónk. – Amikor Varga Zoltánt menesztették, akkor két évig a Honvédnál voltam, de 2001-ben visszajöttem a Fradihoz.

– Szerelem a Fradi?
– Lehet mondani, mivel gyermekkorom óta a Ferencvárosnak szurkolok. Ettől függetlenül természetesen voltak olyan játékosok más csapatokban, akiket imádtam. Ilyen volt például Bene, vagy Tichy. A Fradiban mindig csodáltam Albert zseniális technikáját, Szűcs, Rákosi megalkuvást nem tűrő játékát, de említhetném Varga Zoltánt is, aki az egyik legnagyobb kedvencem volt, és éppen ezért hatalmas megtiszteltetés volt vele együtt dolgozni.

– A szurkolók talán nem is sejtik, hogy egy masszőr milyen fontos láncszeme a csapatnak.
– A mi szerepkörünk az edző és a játékos között van a hierarchiában. Fontos azonban, hogy a játékost ne adjuk ki a sajtó, a média, vagy bárki más felé. Ez azért is nagyon lényeges, mert nem minden játékos jó gyerek, ami nem baj, mert abból nem is lesz jó focista, akiben nincs csibészség. Vinkovics Lajos – aki a Vasas, és a válogatott masszőre volt – azt mondta, hogy meg kell hallgatnunk a játékosokat, de a titkokat magunkkal kell vinni a sírba. Ő már magával is vitte.

– A válogatott a másik nagy szerelem…
– 1982-ben kerültem az utánpótlás-válogatotthoz, és ahogy Bicskei Berci egyre sikeresebb edző lett, úgy lehettem én is egyre sikeresebb masszőr. 1989 óta vagyok a válogatott masszőre, már 237 mérkőzésnél tartok. Meg kell említenem, hogy ezért a klubnak is hálával tartozom, mert mindig elengedtek a nemzeti csapathoz. Ugyanitt a családom támogatását is szeretném megköszönni. Az ember azt gondolná, hogy a távolság miatt elhalnak a kapcsolatok, de én ennek pont az ellenkezőjét tapasztalom. Hatalmas erőt adnak nekem.

“Tényleg zöld a vérem”

Ahogy egykor a pályán Lipcsei Péternek, úgy a kispadon Lipcsei Gábornak sem kell elmennie a szomszédba egy kis csibészségért. Ahol Gabi megfordul, ott szem nem marad szárazon: vagy az izmokat gyúró keze miatt, vagy örök vidámsága miatt. Lipcsei Gábor alig pár dologban nem ismer tréfát: közéjük tartozik a munkája, valamint a Ferencváros is.
– Nem most volt, amikor a Ferencvároshoz kerültem, még Marijan Vlak idejében – mondta Lipcsei. – Az első mérkőzésem a Siófok ellen volt.

– Hogyan lettél masszőr?
– Sportcsaládban nőttem fel, édesapám és Peti is futballozott, én nem voltam olyan tehetséges a pályán, mint ők, így átálltam a “sötét oldalra”, ezt választottam. Nagyon érdekel az izmok titka, hogyan lehet százszázalékosan felkészíteni a sportolót az adott feladatra.

– Érdekes lehetett testvéreddel, Lipcsei Péterrel együtt dolgozni…
– Az nagyon különleges volt, mivel a pályán kollégák voltunk, míg azon kívül nagyon komoly rokoni szállak fűznek egymáshoz.

– Ti masszőrök nagyon fontos részei vagytok a csapatnak…
– Keveset tudnak arról az emberek, hogy mennyire. Nem csak az izmok, hanem lelkek karbantartói, egyfajta papok is vagyunk. Szívesen csináljuk, nincs ezzel gond.

– Éltél már meg sikeres, és rossz korszakokat is a Fradinál. A jelenlegi helyzetet miként látod?
– Úgy látom, hogy most egy stabil, fejlődő klub a Ferencváros. Remélem, hogy a jelenlegi kerethez a nyáron újabb jó játékosok érkeznek, és megerősödve éremért küzdhetünk majd.

– Meddig szeretnél masszőrként dolgozni?
– Ahogy a szerződések szólnak: életem végéig, plusz két évig. Remélem, hogy minél tovább a Ferencvárost szolgálhatom majd. Elcsépelt szó, de nekem tényleg zöld a vérem. Igaz ez a családomra is, otthon csak Sport szelet lehetett a polcon, Milka nem, a színe miatt.

Fradi.hu

Reklámok