Csapatkapitányunk nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.

– Mi a legemlékezetesebb a Viborg elleni tavalyi párharcból?
– Én gyakorlatilag csak a végére emlékszem, ahogy Tomori Zsuzsi kiharcolja a hetest, Zácsik Szani belövi, meg az utána következő ünneplésre – amúgy szinte az egész meccs elrepült.

– A mostani csata más lesz?
– Az egész helyzet más, mint tavaly. Akkor a Viborg elleni nyolcaddöntő volt a legnehezebb feladatunk, utána már könnyebb ellenfelek jöttek, most viszont a végére, a döntőre maradt a legnagyobb falat, pedig az eddigiek sem voltak könnyen emészthetők.

– Ahhoz képest mindig erősen kezdtek, aztán szépen legyalulták egyik orosz csapatot a másik után.
– Most is szeretnénk megnyomni az elejét, valahogy úgy, ahogy az elődöntő hazai meccsén, a Volgográd ellen. Már csak azért is, mert Dabason biztosan olyan félelmetes, pokoli hangulat lesz, amilyet a Viborg játékosai még sosem láttak, alighanem meg fognak lepődni. A jó kezdés pedig mindannyiunknak lendületet adhat. Nagyon jó úgy kézilabdázni, hogy körülötted mindenki mosolyog, ünnepel, buzdít.

– Fogják bírni erővel? Nyolc nap alatt három meccset játszanak, merthogy közben ott van a Győr elleni bajnoki döntő is szerdán.
– Muszáj, elvégre ezért az egy hétért dolgoztunk. Most mindenkinek mozgósítania kell az utolsó energiatartalékokat is, pihenni ráérünk utána is.

– Mármint a címvédés után?
– Úgy tervezzük. Ehhez persze nagyon jól kell majd védekeznünk, fontos lesz a kapusaink jó teljesítménye is, de ha minden összejön, és sikerül jelentősebb előnyt szereznünk itthon, szerintem idegenben már nem lehet bajunk. Nagyon szeretném újra magasba emelni a KEK-trófeát!

Nemzeti Sport