Végel Tomi, a FradiBusz főszervezőjeként emberfeletti munkát végzett, hogy 50 emberrel többen legyünk Viborgban. Az ő beszámolóját olvashatjátok.

„Alesund után fogságban vagy szabadon?!…”, így hirdettem a különböző internetes oldalakon a FradiBusz újabb európai túráját, Viborgba, a Kupagyőztesek Európa Kupájának döntőjének dániai helyszínére, Viborgba. Nyáron futballistáink az Európa Liga selejtező egyik körében, a norvég Alesund gárdájával mérkőztek meg oda-vissza. A kinti összecsapás utolsó perceire értünk csak oda, több okból. A hétvégi buszon hatan utaztak az akkori katasztrófát megéltek közül, így nekik és a Fradi-közegnek is szerettem volna bizonyítani, közben kérlelve a Jó Istent, hogy nyerje meg a Ferencváros a Kupát, hogy még fantasztikusabb út elé nézzünk.

Az internetes oldalak hirdetései, a dabasi szórólapozás és plakátolás, valamint a nyereményjátékok megtették hatásaikat, 47 fővel indultunk meg Budapestről péntek éjjel. Mielőtt részletezném az indulást, mindenképp köszöntet kell mondjak Kézilabda Szakosztályunk Vezetőségének, azon belül Kökény Beatrixnek és Hemela Zsoltnak a végtelenül őszinte, önzetlen, Fradista többszöri segítségükért, úgy érzem a KEK-siker részesei ők is, nem is akármilyen mértékben.

Megérkezett mindenki indulásra, volt aki Partiumból, volt aki Erdélyből, volt aki Felvidékről utazott először a magyar fővárosba, hogy zöld-fehérben busszal bevegye később Viborgot társai oldalán, de Nagykanizsai, vagy épp Debrecen melletti Fradista is megindult 22:30-kor Budapestről Észak-Európába. Miután úgy láttam, mindenki megérkezett, elmondtam mit várok el a túrától, mire számítok és kértem mindenki együttműködését, megértését egyes, előre felvázolt szituációkban mire számítok és ők mire számíthatnak. Sajnos a szállást előző este eltörölték, jött a válasz e-mailben, mivel Ferencváros szurkolók vagyunk… De ne ijedjen meg senki, csillagos körülmények között tehette fejét nyugalomra másnap, az, aki szeretetett volna szállodai környezetben aludni. Jó volt a hangulat, mivel kocsma körül és abban gyülekeztünk, fogytak a sörök, borok, de előkerült a pálinka is, mint szervező gyorsan kaptam két díszes üveggel, egyet Szatmárból, egyet Felvidékről, ezt ezúton is köszönöm. Az utasok nem csak az származási helyekben különböztek, hanem életkorban is, igazi Fradi-családot alkottunk, hisz a 8 éves kisgyerektől a 60 éves úriemberekig minden korosztály jelen volt a buszon. További adminisztrációk után, 15 tálca sörrel, 100 üveg borral, üdítőkkel, harapnivalóval elindultunk Budapestről, buszunk szélvédőjén pedig olvasták az emberek: „FradiBusz-hálózat , Viborg-FTC , Budapest (HUN)”.

Az első méterekkor még egyszer elmondtam a forgatókönyvet, az elvárásaim, majd igen hangos dalolgatásba kezdtünk elsőként Fradi-induló, ahogy kell. Éjfél körül megérkeztünk Győrbe, ahol újabb felszállók voltak, a Fradi Donau Boys törzskocsmájában ismét kortyoltunk egyet, éreztem megkedveltek az emberek, 5 (!!!) feles pohárnyi töményt tettek elém röptében és tudjátok, ha nem issza meg az ember, „örök harag”. Így hát, mivel azért falni kellett a kilométereket megittuk a nedűt, hiába, ekkor még igen jó idő volt, kellett a folyadék pótlás. Újabb indulás, zengtek a dalok, majd egy órán át énekelt a társaság egy ismert Fradi dalt, nagy volt. A Fradi-család jelzőt mutatja az is, hogy igen sokan végig mentek a buszon és a hozott süteményből, sós ropogtatni valókból körbekínáltak mindenkit, sofőröket is, akiken látszott, élvezik az utat, ennek pedig örültem. Hajnali 1 órakor pedig elhagytuk Magyarországot át Felvidéken 2 óra körül, amikor csendesedett a busz lakossága Csehországban találtuk magunkat. Személyem szerint, már aludtam innen, másnap Derby, tartalékoltam az energiával. Reggeli 7 órakor már germán földön álltunk meg egy benzinkútnál, ahol kértem mindenkit: Hazánkat és a Ferencvárost képviseljük, így is viselkedjünk mindenhol, lehet inni, jól érezni magát mindenkinek, de van egy határ. Ezt mindenki be is tartotta, kissé álmosan, de várva a holnapot, illetve a délutánt, buszra szálltunk. A buszon jelen volt egy a magyar válogatottat szervezetten bíztató szurkolói csoport tagja, a Carpatien Brigade egyik jelensége, Mr. Gerrison is. Az úriember tulajdonsága, hogy kedveli az alkoholt, szeret beszélni. Tipikus hangulat felelős, habár, két nap után is hallgatni hajnalban a szerinte „tablettás dánok” véleményezését és „ a német-dán jóléti államok elemzését” kissé fárasztó volt, de túléltük, ma pedig már aranyköpések mindezek. Belementünk az előrejelzett esős, hűvös, szeles időjárásba, pár órán belül Németország közepén kellett a pulcsi és a Fradi-sál is már.

Másfél óránként álltunk meg, átmozgatni magunkat, fogytak a sörök, az italok és fokozott izgalommal, elkezdtük várni az Újpest elleni derbit, hisz szombaton 15 órakor, futballcsapatunk az év meccsét játszotta, idegenben a Dózsa ellen. Sajnos sem internetes, sem TV-s közvetítésre nem volt lehetőségünk, így maradtak az smsek, és a telefonhívások, na meg cseh és német sörök a kézben. Fokozott izgalom, hátul kap valaki sms-t elől is, valami történik biztosan. De nem, egyik alkalommal egy édesanya aggódó érdeklődése, másik alkalommal pedig hálózati sms. Ezen felbuzdulva egy ál-gólörömmel borzoltam a kedélyeket, egyértelműen éreztem, ezzel nem lettem népszerűbb. Majd egy német benzinkútnál Hamburg környékén jött az örömhír: vezetünk Grúz góljával! Egymás nyakában a buszon, a benzinkúton, majd egy két dal és örömittasan indulunk tovább. Történelmi pillanat, a kalandozó magyarok átlépték fél 5 körül a német-dán határt, majd jön a lesújtó hír, egyenlített a városszéli riválisunk. Majd legyintettünk egyet, és koncentráltunk a lányokra, hisz ilyen gyenge, sokszor nézhetetlen futball szezon után, még Újpesten sem tudtunk nyerni.

Kolding városa felé száguldottunk, amikor is Hemela Zsolt arról értesített, ők még mögöttünk vannak egy fél órával, így ráérünk. A programban szerepelt, hogy az este 20 órakor kezdődő edzésre odaérjünk és néhány dal, rigmus robbanásszerű eléneklésével bíztassuk a lányokat, éreztessük Velük, mellettük állunk és a lényeg: nyerjük meg a Kupát! Dánia azért merőben más mint hazánk, jóval hidegebb, szeszélyesebb időjárás fogadott minket, míg a városok, egyszerűek, letisztultak. Sehol egy eldobott szemét, egy falfirka, egy kinőtt gaz a ház tövében, rendkívüli rendezettség, egyforma vöröstégla építésű házak, kevés bolt, kevés szórakozóhely, minden helyiség, ház tárva-nyitva, naiv bizalom az emberek között… Ez jellemezte a dán Viborg városát is. Az út során felhívtam további két Motelt, így szállást is szereztem társaimnak.

Negyed 9 és parkolunk a csarnok mellé, megvárjuk egymást, gyülekezünk. Elmondtam mindenkinek, ha bemegyünk egy egységes, nagyon hangos bíztatást produkáljunk és betódulva a csarnok aulájába robbant is a Ferencváros álé, majd lányainkat meglátva a zengett a csarnok az „itthon vagyunk” rigmustól. Odajöttek hozzánk a játékosok, lepacsiztak velünk és köszönték, hogy már most kiértünk, ekkor éreztem azt, amit kevésszer, Ők tényleg megérdemlik a Fradista szurkolói szeretetet. Majd felszólítottam mindenkit, hagyjuk el a csarnokot, hagy dolgozzon a csapat, holnap nagy nap vár rájuk, engedjük a szakmai munkát. A csarnok előtt egy csoportképet készítettünk, a dán zászló mellé, felvontunk egy magyar zászlót is, Fradi sálakkal díszítve, majd pedig a szállás felé vettük az irányt, igen hideg időben, alig volt 5 °C. Egyszerű, de gyönyörű Motel fogadott minket, előbb bementem, lealkudtam a szállás árát, 45 euróról, 26 euró per főre, majd elfoglaltuk a kényelmes, TV-s, wifis, fürdőszobás szobákat. Az anyagi kiadások miatt elintéztem azt, hogy valaki csak zuhanyozzon, majd a felfrissülést követően a buszban töltse az éjszakát. Két társaságra szakadtunk, akik teljes mértékben megszálltak, és akik zuhanyzást követően a busz-büféből feltankolva éjfél körül megindultak a városba.

Természetesen az utóbbi társasággal tartottam, borral és sörrel a kezemben. Nagyon hideg volt, éppen ezért a megfelelő hőfokon tartottuk magunkat. Mivel a Motel a Viborg település tábla körül volt, majd 50 percet gyalogoltunk a belvárosba, ahol ismét tapasztaltuk azt, hogy a dánok 10 óra után nem tartózkodtak az utcán, a házak rendezettek, minden tárva-nyitva és nincs függöny az ablakokon, teljesen belátni mindenhova. Féltek tőlünk, ez látszódott, hisz az autósok nem voltak hajlandóak megállni információt adni, míg a járókelők elsiettek mellettünk. Végül egy hölgy elmondta merre van a Sport Pub és egy Pizzéria. Először a Pub felé vettük az irányt, ez egy nagyon elit hely volt, bowling pályával, táncteres résszel, koktélokkal és 2000 Ft-os sörrel. Ahogy bementünk, a vendégek mind ki, mi csak nevettünk, hisz nem csináltunk semmit, ők szörnyülködtek, hogy úristen itt vannak a magyarok. Mivel unalmas volt a Pub, így továbbálltunk és éhségünket hajnali 2 felé próbáltuk oltani. A non-stop arabok által üzemeltetett pizzériába mentünk, ahol 8 euroért, egy itthoni pizzát kaphattunk. Rendeltünk vagy 20 db pizzát, amíg ezek elkészültek éneklésbe kezdtünk és néhány dán bejött az utcáról, fotózkodni velünk, de volt aki énekelt is, majd mondták a Fradinak fognak holnap szurkolni, ennyit az elveikről, mint írtam naivitás a felsőfokon. Elfogyasztottuk a pizzákat, és apránként elindultunk a szállás felé, csillagfényes éjszakában, voltak akik még a helyi discot látogatták meg. Visszaérve pedig elfoglaltuk a buszt, majd aludtunk reggelig. A korai napfényre felébredve, ásványvizeztünk egyet, majd kiderült, hogy akik szállást kértek, azok árában benne van a svédasztalos reggeli, míg aki kér ilyet, az 5 euroért megteheti. Nem kellett győzködni minket: rendkívül igényes tálalás, különböző sajtok, felvágottak, főtt tojás, vajak, teák, frissen facsart narancslé, teljes kiőrlésű zsemlék, kenyerek, joghurtok. Igencsak jól laktunk, ittunk egy pálinkát az éjszakára a Motelt elhagyó (naiv bizalom, amit tiszteletben tartottunk) személyzettel, majd pedig elhagyták a szobákat a többiek. 9 óra tájt a Motel udvarán, a füves részen futballoztunk egyet, majd 10 órakor elhagytuk az élmény dús szállást, amely több csillagos körülményeket, olcsón vonultatott fel.

A program tervben szerepelt két verzió, a délután 16:30-kor kezdődő KEK-döntőig, egy társaság várost nézhet, míg a másik fele részt vehet a helyi élmény-uszodában, egy kis kikapcsolódáson. Én az utóbbit vállaltam be. Gyönyörű, szinte üvegből felépített uszoda, több medence, csúszda, jakuzzi, ismételten rendezett, szép, új atmoszféra. Kiváltottuk a 30 koronás belépőket, majd átöltözve, 1-2 sörrel feltankolva elleptük a medencéket. Sör a kézben, KEK-meccsre várva, medence szélén ülve, ki lehetett bírni a pár órát még. Délután 2-kor pedig visszaöltözve, Fradi-sálakkal a nyakban, mezekben elindultunk a csarnok felé, ahol félúton betérünk egy pizzériába ismét. Itt már erősen fogytak a sörök, pálinkák, zengtek a dalok, fotózkodtunk egyet a kínai pultos barátunkkal, majd az „óóóó hajrá Fradi álé” dallam alatt megettünk kebab, pizza és hamburger rendeléseinket. Jól lakva, jó hangulatban irány a csarnok, Londonból érkező Fradista barátainkkal. A csarnoktól több száz méterre már hallani a magyar rigmusokat, a Fradi-dalokat. Mindenhol csak FTC drukkerek, alig látni hazait. A dán vezetők egy sörsátrat állítottak fel a várt KEK-győzelmi ünnepük miatt, ahol igényes dán zenekar, kint sültkolbász, frissen csapolt sör fogadta a várakozókat. Annyi nem stimmelt, hogy a sörsátorban egy órával a kezdés előtt már csak magyar szurkolók voltak, több százan, frenetikus hangulatban. Lekerült a dán zászló, kikerült a magyar lobogó a sátorra, a zenekar abbahagyta zenélését, míg mi őrülten énekeltünk. A sima A4-es lapokra nyomtatott jegyekkel pedig megérkeztünk a vendégszektorba, ahol volt akit jegy nélkül, ingyen naiv dán bizalommal beengedtek.

Már ekkor extázisban voltunk, legalábbis én biztosan. 1600 km-re Budapesttől, több száz Fradistával, egy dán csarnokban, a Kupagyőztesek Európa Kupájának döntőjén óriási érzés, higgyétek el. A szó szoros értelmében tomboltunk, próbáltuk a lányokat tüzelni az összecsapásra. A Nemzeti Sport által megírt dán pokolról annyit, hogy én viborgi rigmust nem hallottam, ilyen hülye hajtogatós valamivel tapsikoltak és közben fotóztak minket, hogy milyen jól szurkolunk… Elkezdődött a meccs, az első gólnál már extázis, óriási hangerővel bíztattuk a mieinket, majd 10 percen át a félidő végéig lankadatlanul énekeltük az „óóó hajrá Fradi álé” dalunkat. Hihetetlen, nem hittem el, egész félidőben, csúszva, mászva, küzdve vezetünk Viborgban! Hihetetlen, nem hittem a szememnek. Aztán jött a ráadás, mindent bele, mindent bele, mindent bele, nem egyszer zengett a csarnok emiatt. Utolsó percek… Lövéseknél síri csend, rendkívüli izgalom, 1 gól oda, 1 gól ide, fordítanak a csapatok, de utána elszabadult a fieszta. A Ferencváros az utolsó percekben, nem tudom honnét, de valami isteni energiával, amelyet Fradi-szívnek neveznék, nyert a Viborg otthonában 1 góllal, amit tudtuk azt jelenti, 2012-ben, címvédőként ismét a Ferencvárosi Torna Club a Kupagyőztesek Európa Kupájának nyertese. Egymásnyakában lógtunk, őrjöngtünk, leírhatatlan örömünnep, majd beözönlés a pályára és vállainkon ünnepeltük a kupagyőzteseket. Még egyszer, hogy irigykedjetek: 1600 km-re Hazánktól, Magyarországot és a Ferencvárost képviselve, a Viborg-i csarnok parkettáján, több százan, önkívületi állapotban KEK-győzelmet ünneplünk. Nos, nem rossz érzés… : ) A felejthetetlen ünneplés után, a buszhoz szállingóztunk , ahonnan este 20 órakor elindultunk, falva a kilométereket, hogy a hétfőn délután 17 órakor kezdődő budapesti ünneplésre odaérjünk. Mint sokan látták, oda is értünk, 16:50 perckor léptük át a Budapest táblát hétfőn… Életem sportélménye marad mindez, óriási volt. Kívánom mindenkinek, egyszer éljenek át ehhez hasonlót, mert ezért érdemes élni. Élni Fradistaként, mindörökre! Hajrá Fradi!

Végel Tamás
főszervező
FradiBusz-hálozat