Szerdán átesett az orvosi vizsgálaton Böde Dániel, a Ferencváros Paksról igazolt középpályása, aki csütörtökön már részt is vehet a fővárosiak edzésén. A tolnaiaktól 15 év után távozó labdarúgó örül a Fradi szurkolóitól felé áradó szeretetnek, de egyelőre nem ígér semmit.

– Van önben némi drukk?
– Kellene, hogy legyen? – kérdezett vissza Böde Dániel.

– Nem is tudom, mégiscsak a Fradiban folytatja.
– Akkor sem izgulok. Nem vagyok aggodalmaskodó típus. Gyerekkorom óta követem az NB I-et, hat éve játszom az élvonalban, tisztában vagyok azzal, mit jelent a magyar futball számára a Ferencváros. Megtisztelő, hogy hívott, én pedig örömmel jöttem. Annak ellenére is, hogy tizenöt esztendő után kellett elköszönnöm a paksiaktól. Fura, eddig még nem tapasztalt érzés kerített hatalmába, amikor összecsomagoltam a cuccaimat. Sírni azért nem sírtam. Egyrészt azért nem, mert Pakson csak behajtottam magam mögött az ajtót, nem pedig becsuktam, másrészt azért nem, mert úgy éreztem, eljött a váltás ideje. Úgy vagyok vele, amíg futballozom, nem jelenti a világ végét, ha ki kell pakolnom egy öltözőből, könnyeket majd akkor hullajtok, ha abban a tudatban rámolom ki a szekrényemet, hogy többé nem rúgok labdába.

– A hatodik helyezett csapattól igazol a tizenegyedikhez. Ha úgy vesszük, ez visszalépés.
– Én nem veszem annak. Az FTC vezetői nem ellenségei önmaguknak, szerintem a tavalyi szerepléstől nem voltak elragadtatva, ezért, ahogy hallom, az idén jó csapatot akarnak összehozni. Rám nézve hízelgő, hogy ebben nekem is szerepet szánnak.

– Mielőtt rábólintott volna az ajánlatra, kikérte valakinek a véleményét?
– Egyedül döntöttem. Az én karrierem, az én felelősségem. Kétségtelen, nagy ugrás ez az életemben, hiszen eddig jóformán csak akkor hagytam el Tolna megyét, ha a Pakssal idegenben játszottunk… Problémát azonban ez sem okozhat, az új közeg új motivációt is ad. Ezért is mondom, hogy nincs mitől félnem.

– A nagy felhajtásra is felkészült?
– Ha nem is tudom, sejtem, mire számíthatok. Az egyik közösségi oldalon már jó néhány fradista megkeresett, mindegyikük azt írta, hogy szeretettel vár.

– Ilyenkor szokás ígérgetni, hogy így meg úgy meghálálja a bizalmat.
– Én nem ígérek semmit, azt viszont betartom. Nem szájkaratézni akarok, hanem a pályán bizonyítani. A helyzet egyszerű: ha jól játszom, a szurkolók elfogadnak, ha nem, a pokolba kívánnak. Az a lényeg, hogy az első gólomat szerezzem meg mihamarabb, az sokat lendítene rajtam.

(nso)

About these ads