A csapat a csoportkörre, a szurkolók pedig az utazásokra melegítettek be tegnap. Képes beszámoló a nagymihályi vendégszereplésről.

Az elmúlt két szezon felejthetetlen Kupagyőztesek Európa Kupája menetelés után végre a legrangosabb sorozatra, a Bajnokok Ligájára készülhettünk, igaz, hogy egyelőre még csak a selejtezőre, de hála Fortunának, viszonylag közeli volt a célállomás: a felvidéki Nagymihály. Ezúttal nem a FradiBuszt vettük igénybe, hanem rövid egyeztetések után öten kocsiba pattantunk és “megkezdtük” az idei kézilabda nemzetközi szezont. Első megállónk a Miskolc melletti autópálya pihenő volt, ahol kicsit megmozgattuk tagjainkat, “könnyítettünk” magunkon, majd továbbhaladtunk a tornyosnémeti határátkelő és Kassa felé. Előzetes terveink szerint délután kettő körül szerettünk volna megérkezni, hogy legyen időnk ebédelni, valamint egy kicsit nézelődni is, ezt sikerült is teljesíteni.

A parkolás komoly gondot okozott, ugyan hely volt bőven, de mindenhol láttuk, hogy fizetni kell, viszont automatának nyoma sem volt, a helyiek csak annyit tudtak mondani, hogy telefonnal lehet fizetni. Végül egy hivatali épület előtt találtunk egyet, ami természetesen nem működött. A biztonsági őr is mutogatta, hogy mobillal, aztán megértette, hogy szlovák szám hiányában ezt nem tudjuk megtenni. Rövid gondolkodás után mondta, hogy nagyjából két sarokkal arrébb lehet van egy másik. És igaza volt, így az autót letettük és megváltottuk a jegyet kettő – kettő és fél órára. Innen a helyi Váci utca felé indultunk és rögtön “belebotlottunk” az első látnivalóba, a 2004-ben felállított Márai-szoborba.

Márai-szobor, Kassa

Ezután az előre kikeresett éttermeket kezdtük el felderíteni, majd egyikbe sem tértünk be, de azért találtunk egy megfelelőt, ahol megebédeltünk. Négyen ugyanazt rendeltük a szlovák – angol – magyar nyelvű étlapról: “Bryndzové halušky”, azaz juhtúrós galuska, sült szalonnával. Az étel finom volt, fizettünk, megköszöntük a vendéglátást, majd beiktattuk a következő nevezetességet, a kassai Szent Erzsébet-dómot, itt található II. Rákóczi Ferenc sírja. Jelenleg komoly felújítás zajlik, az ott látottak alapján kijelenthető, hogy gyönyörű lesz az épület kívül és belül is.

II. Rákóczi Ferenc emlékhely

Az ebéd és rövid séta alatt el is repült az idő, így indulni kellett tovább, hogy kényelmesen odaérhessünk Nagymihályba, ahol még meg kellett váltani a belépőinket. Normális tempóban körülbelül egy óra múlva értünk a Chemkostav arénához, ahol a helyi rendőrök udvariasan mutatták meg, hol van a vendégek számára fenntartott parkoló. Már onnan lehetett hallani a csarnok előtt dalolászó fradistákat, egyből oda is mentünk és beálltunk a sorba. A beléptetésben segédkezett a szlovákoknak a Budapestről érkező Fradi Security is, a rövid adategyeztetés, belépő vásárlás és motozás után már be is léphettünk az “F-Zone”-ba, azaz a Fradi-szektorba. Épp ekkor futott be a FradiBusz, így a hangulat egyre fokozódott.

Chemkostav Aréna

Tikett

A helyszín takaros, kívülről szép, belülről azért látszik, hogy lenne még mit dolgozni rajta, de így is sok hazai csapat elfogadná az utóbbi évek szlovák bajnokának otthonát sajátjának. A kezdésre szinte minden hely gazdára talált, egyedül a mi részünkön volt pár üres sor, de a létszámra nem lehetett panasz. Ellentétes információk jöttek, így mi maradunk a középútnál, nagyjából kétszázan szorítottunk a lányokért. A Iuventának ünnep volt a mérkőzés, a szakmai stáb öltönnyel tisztelte meg a BL selejtezőt, kis show a bemutatásnál, igaz, a zenei ízlést kriminálisnak minősítettük a helyszínen. Gond azonban nincs, a hangulatot utána már mi csináltuk, “idegenben is otthon”, mint azt a legtöbben már megszokhatták a csapatból. A mérkőzés gyorsan eldőlt, néha lankadtunk, akkor kicsit közelítettek a házigazdák, de Elek Gábor a cserékkel felfrissítette a játékot, így magabiztos előnnyel várhatjuk a szombati visszavágót. A dudaszó után ünneplés, a csapat és a vezetők megköszönték a remek és sportszerű biztatást. Pár perces várakozás után mi is elhagyhattuk a lelátót és elindulhattunk vissza Budapestre.

Ollé!