A Jenner-féle cseleknek azonban nyomát sem láttuk.

Dunakeszi Kinizsi 5-4 (2-1) Ferencváros
Gólok: Bogár, Pál, Somorai, Tóth

Csordultig megtelt a Radnóti Miklós Gimnázium tortanterme, ahol a helyi piros-fehérek vendégei voltunk. Furcsa érzések foghatták el a fradista szurkolókat, hiszen sok ismerős arc volt az ellenfélnél, a kispadon Fehér Zsolt, alias Papa és sérülése miatt Bita László, a pályán pedig Tóth Gyula kapus, Kun Gábor, a Fradi futsal történelmének első századosa, a közönség egykori nagy kedvence Temesi Norbert, Horváth Ferenc, valamint Vincze Ottó. Az előzetes esélyek és a rutin egyértelműen a hazai siker mellett szólt, de Lengyel Béla fiai azért küzdöttek teljes szívből, hogy felborítsák a papírformát. És nem sok hiányzott ehhez, de a siker sajnos elmaradt.

A vezetést mi szereztük meg Bogár révén a hatodik percben egy szép akció után. A félidőre azonban már hátránnyal mentünk, hiszen előbb Kun egyenlített, majd Horváth is betalált. A pihenő után gyorsan egalizáltunk Pál góljával, majd egy remek kontrából Tóth is betalált, így újra nálunk volt az előny. Ezután jött el a mérkőzés fordulópontja, mikor véleményes helyzet után a játékvezetők kiállították kapusunkat, Kovácsot. Így két perces hátrányos játékra kényszerültünk. Amiből majdnem gólt szereztünk! Sajnos Tóth hatalmas bravúrt mutatott be, majd jól is indított, amiből Temesi kiegyenlített, így az emberelőny is lejárt. Pár perccel később újra fordult a kocka, a román válogatott Safar lőtt bombagólt. Ezt még egalizálni tudtuk, egy sarokrúgást emeltünk Somorai elé, aki kapáslövéssel vette be Tóth kapuját, 4-4. Sajnos a középkezdés után Safar meglepte cserekapusunkat és a hátralévő időben, bár voltak helyzeteink, nem sikerült egyenlíteni, így a hazaiak örülhettek a három pontnak.

Szégyenkezni azonban nem kell, Ferencvároshoz méltó játékot, küzdőszellemet láttunk, szép volt fiúk!