Mint kommentekben többen jelezték Aborah távozott a csapatunktól, hogy másutt próbázzon. Jelenti-e ez azt, hogy nem igazoljuk le? Remélhetőleg. Ricardo Moniz nyilvánvalóan három posztra keres futballistát: a védelembe (itt Juhász Rolanddal hoztak minket szóba, s leigazoltuk Junior Fellt), a középpályára (itt próbálkozott Aborah, s ide szeretnénk Evander Snot), míg a csatársorban most velünk van Martinus, s nem titkoltan szeretnénk ide Leonardót.

A Fradi költségvetése s bérkerete véges, ezért Kubatov Gáboréknak nagyon óvatosan, mégis kockázatokat felvállalva kell tárgyalnia. Ha Aborah-t leigazoljuk, nem lesz pénzt Evander Snora, ha Martinust leigazoljuk, lehet, hogy nem lesz pénz Leonardóra. Aborah nem tett rossz benyomást a hírek szerint, ahogy Martinus sem (aki a transfermarkt-on már a mienk, de ez egy közösségi szerkesztésű weboldal, nem futballbiblia, a mienk volt Zseravica is szerb hírek szerint még próbajátéka előtt).

Alighanem (ezt sok magyar játékos is hallja külföldön egy-egy próbajáték után), Aborah-val úgy váltak Orosz Pálék: “tetszettél, de még visszatérünk a dologra”, talán még az esetleges feltételekről is megállapodtak. Aborah sem szeretne természetesen két ló közt a földre esni, így keresi a további lehetőségeket, ezért járja most Európát. Ha Snót sikerül megszerezni csütörtökig, akkor biztosan elfeledkezünk honfitársáról, akivel nem tart minket foglyul a 21-i határidő. Lehet, hogy közben Aborah kap jobb ajánlatot, s akkor róla is lemaradunk, ebben az esetben tovább kell majd keresni szabadon igazolható játékosok közt, ahogy Jenner és Bönig is “a semmiből” jelent meg ősszel.

Hasonló a helyzet Leonardo és Martinus esetében, annyi különbséggel, hogy a holland támadó nem szabadon igazolható, míg a nagyobb nevű brazil az. Ilyen tárgyalásokon a felek sokszor kivárásra játszanak: a Fradi nyilván a lehető legkevesebbért szeretné megszerezni játékosait, míg a brazil azt szeretné, ha a lehető legtöbbet adnának neki. Mi azt reméljük, hogy az idő múlásával támadó rájön, nálunk jobb lehetősége nincs (ami nem csak a pénzt jelenti, hanem mentorával közös munkát is), míg ő azt, hogy mi adjuk be a derekunkat és vállaljuk követeléseit – ne feledjük: Leonardo nyáron kapott a Red Bull legjobbjaként nyugat-európai szemmel is nagyon komoly szerződést.

Sajnos (vagy szerencsére) a Ferencváros nem Manchester City, nem dobálhat óriás szerződéseket és igazolhat le minden elképzelhető játékost egy-egy átigazolási szünetben, hogy aztán őket korábbi értékük töredékéért elengedjük, vagy feleslegesen fizessük gigafizetéseiket.

A Ferencváros az őszi szezon folyamán nagyon komoly játékosokkal erősödött a külföldről szabadon igazolható Bönig, Ionescu és Jenner személyében, s sokan nem hitték azt sem, hogy a HSV II-ből érkező Besic a magyar bajnokság egyik legjobb védője lesz.

Hogy a csapat ilyen mérvű megerősítése a tavaszi szezonban (s előtte) is sikerül-e, csak a 30. forduló után lesz igazán megmondható – de Moniz és a klubvezetés elszántságát ismerve azért lehet reménykedni.

Aztán ott van az az opció is, ami sokunknak a legkellemesebb lenne: fiatal magyarok táncolnának az utcán, azaz a pályán, s betörnének a beleki edzőtáborban bíztatóan teljesítő saját nevelésűek a csapatba. Karácsony előtti interjújában Ricardo Moniz azt igérte, 1-2 éven belül megvalósítható, hogy évente 2-3 fiatal, sajátnevelésű tehetség épüljön be a csapatba. Ki bánná, ha Csilus, Kárász, Kovács, Nagy, Bokányi, Kónya, Erdei, vagy a régebben a csapat közelébe férő Gárdos, esetleg az MTK-ből érkező Nehéz közül néhányan szorítanák ki nagyobb nevű társaikat, s velük érnénk el céljaikat?

Advertisements