A jelenleg sok Fradistával együtt Gyulán, a Katolikus Fociakadémián dolgozó Elek terveiről, pályafutásáról és Fradiba igazolt fiáról is beszélt.

Sokan emlékeznek még kiismerhetetlen cseleire, amelyekkel sorra döntötte halomra a védőket. Részese volt a Ferencváros 1995-ös Bajnokok Ligája menetelésének, ma a Gyulai Grosics Katolikus Labdarúgó Akadémia U19-es csapatának edzője. Nyilas Elekkel beszélgettünk.


— Tulajdonképpen visszatért Békésbe, hiszen 1989—91 között Orosházán futballozott.

— Nem jöttem idegen helyre, az akkori ismerőseim, játékostársaim közül sokakkal találkoztam, elég ha csak Kiss Miki, Veres József, Tapasztó Gabi nevét említem. Jó időszak volt, feljutottunk az NB III-ba, igaz ott már nem szerepelhettem a Határőrrel, mert Vácra igazoltam.

— Legutóbb a váci utánpótlásban dolgozott, hogyan került a gyulai Grosics Katolikus Labdarúgó Akadémiára?

— Hat évet húztam le Vácott, ahová Ofella Zoltán hívott. Kellemes időszakot töltöttem el ott, ahol a kemény munka meghozta az eredményét. Gyulára invitáltak és jöttem, ahol újfajta a motiváció, maradtam az utánpótlásban, de most az akadémiai rendszerrel ismerkedem meg. Gyulán a magyar futballban régóta dolgozó, sok ismerős kollégával találkoztam. A szakmai munka minden feltétele adott, most már az a cél, hogy olyan szintre jussunk el, mint ahol a többi hazai akadémia tart. Hosszabb koncepció, de ha ezt a vonalat tartjuk, megvalósulhatnak a tervek.


— A játékosokat az NB II-es Szeged együttesének nevelik, de elképzelhető-e együttműködés más klubokkal?

— Elsősorban saját topcsapatunknak szeretnénk minél több játékost adni, de az a célunk, hogy többen a profi ligáig is eljussanak. A mi feladatunk kizárólagosan a nevelés.

— Vannak NB I-es, NB II-es céljai?

— Nem voltam zseni futballista, edzőként sem vagyok az. A fokozatosságot vallom, futballistaként is komoly, fáradtságos munkával jutottam előre, nem kihagyva egyetlen lépcsőfokot sem. A gyerekekkel, s majd a felnőttekkel való edzői munkában szeretnék olyan képet összerakni, amellyel komoly munkát lehet végezni. Közben meg akarom szerezni a Prolicencet.

— Aktív korában remek csapatoknál, a Vácnál és a Ferencvárosnál kiváló eredményeket ért el.

— Kellemes emlékekről van szó, jól esik, ha időnként szóba hozzák, de ma már nem foglalkoztat. A bajnoki címek, a kupadöntők és külföldi, izraeli csapatomnak klubtörténeti sikere nem feledhető. Sokat kaptam a labdarúgástól, de valamit én is visszaadtam.

— Azért a Bajnokok Ligája-szereplést ne hagyjuk szó nélkül, a ’95-ös menetelés idején a Ferencváros minden mérkőzésén szóhoz jutott.

— A Real Madrid, az Ajax ellen világsztárok sokaságával kerültünk szembe még az Anderlechtel szembeni selejtezőben is. Kívánom azt a felemelő érzést, szeretetet, megbecsülést, erőt fiataljainknak, amit mi akkor éreztünk. Azok a visszajelzések azt mutatták, hogy érdemes alázatosan edzeni, mert azt később visszakapja a futballista.
A cikk a hirdetés után folytatódik

— A válogatottban tizennégyszer szerepelt, teljesnek érzi a nemzeti csapatban való szereplést?

— Ezen kívül még hétszer voltam kerettag, de a kapitányváltás után már nem számoltak velem, pedig huszonnyolc évesen még lett volna bennem jó néhány mérkőzés. Az Azerbajdzsán elleni három—nullára megnyert világbajnoki selejtező, ahol két gólt is rúgtam, még ma is beugrik. Sorsomat a válogatottnál a Jugoszlávia elleni vébéselejtezőn elszenvedett súlyos vereség pecsételte meg.

— A ma Soroksáron futballozó fiát gyakran hasonlítják az édesapjához. Mi a véleménye róla, meddig viheti a futballban?

— A Videoton játékosa volt, de térdsérülést szenvedett, majd egy fejlődési rendellenesség miatt a térdkalácsával is gondjai akadtak, emiatt kilenc hónapot hagyott ki. A Vidivel szerződést bontottunk, leigazolta a Fradi, amely azonnal kölcsönadta a Soroksárnak. A tehetsége megvan, a korához képest előrébb tart, mint én annak idején ilyen idősen. A fiatalos hévet nem könnyű mindig kordában tartani.

forrás: beol.hu

Advertisements