A Népszava készített interjút vezetőedzőnkkel.

– Fél éve van a Fradinál, a 9-ik helyen vette át a csapatot, s most a 6.-ról fordulnak rá a tavaszi idényre. Folytatódhat ez az emelkedés?
– Természetesen. Bízom a játékosokban. Az elmúlt hat hónap meghatározó volt, s közben olyan új játékosok érkeztek a csapathoz, akikkel még bátrabban tervezhetjük a jövőt. Ionescu, Besic, Jenner, Martinus, Leonardo, mind-mind kitűnő futballista, s egyre több magyar játékos zárkózik fel melléjük, mint Böde Dániel, vagy Csilus Tamás. Tudom, megtanultam, hogy a Fradi név kötelez, s már most, az idény végén az élbolyban kell végeznünk. Nem tagadom, nyomás alatt tartom a játékosokat, de magamat is. Meg kell tanulniuk a felelősség súlya alatt teljesíteni, a rejtőzködés, a szerénység a pályán nem tartozik az erények közé. A Fradi szurkolótábora megérdemli, hogy végre eredményekkel háláljuk meg a hűségét.

– Netán bajnoki címmel?
– Miért ne? A célokat mindig a lehető legmagasabbra kell kitűzni. Ezt sulykolom a játékosaimba is, merjenek álmodni, szárnyalni, motiváció nélkül nincs nagy eredmény.

– Ön ifi edzőként is dolgozott, sokat foglalkozott az utánpótlással, edzője volt az ifista Robin Van Persie-nek, lát ilyen fiatal tehetségeket Magyarországon is?
– Nagyobb tehetségeket is látok Van Persie-nél. Van viszont egy komoly probléma önöknél: nem igazán jó az utánpótlás nevelés.

– Úgy értsem, hogy nem tartja sokra azt az akadémiai rendszert, amely éppen azért alakult ki, hogy feltárja a fiatal tehetségeket?
– És? Kit fedezett fel? Mondjon neveket, akik ebből a rendszerből kerültek ki, s ma nagy nyugati csapatokban játszanak, vagy akár itthoni vezető kluboknál vannak. Hol van a mai Puskás, vagy Varga Zoltán? De ne legyek igazságtalan: Angliában sem jó az utánpótlás nevelés, és Hollandiában sem. Az volt korábban, amikor Johan Cruyffot, Bergkampot, Van Bastent nevelte a nagy együtteseknek. Spanyolországban, s azon belül is Barcelónában viszont kitűnő az utánpótlás-nevelés. A felnőtt csapat fele saját nevelésű játékosokból áll. Messi, Xavi, Iniesta, Pedro, Puyol, Fabregas, Piquet, Busquets, Valdes, mind-mind saját nevelés, ez a helyes út, ezt kell követni. Beleoltani a játékosokba a játék szeretetét. Ezt a legnehezebb megértenem, miért rohannak el az edzésről a focisták. Puskás, Albert, Varga nem futott el. Maradtak, a labdával aludtak. Edzették magukat. Van Persie is ilyen volt. Meg is látszik a játékán a labdabiztonság. Most egy ilyet látok a Fradiban, Csilus Tamást. Neki a vére is zöld, igazi Fradista. Három-négy olyan kellene, mint ő.

– Ön látta az Albert Flóriánról készült filmet , s pontosan tudja, hogy a Fradi pár évtizede még európai élcsapat volt. Gondolja, hogy a történelem megismételheti önmagát?
– Nézze, Albert unikum volt, ilyen játékos nem születik minden évtizedben. Az, ahogy ő szlalomozott a védők között, megtanulhatatlan, erre születni kell. De sok mindent el lehet sajátítani ennek a játéknak a tudományából, s szorgalommal igen magas színvonalra fejleszthető a tehetség. Én hiszem, hogy a Fradi újra nagy csapat lesz.

– Ön tavaly bajnokságot nyert a Red Bull Salzburggal, mégis otthagyta őket? Mi vonzotta Magyarországra? Aligha a pénz, hiszen ott többet keresett.
– Én hagytam ott őket, mert a csapat orvosa, és a menedzsment akarta megmondani, hogyan edzzem a csapatot. Ezt nem viselem. Én az életemet adom a munkámért, ha enyém a felelősség, akkor enyém a döntő szó is.

– Tényleg, mondják Önről, hogy a futball megszállottja.
– Nem szégyellem. Fél éve élek Budapesten, de nemigen láttam még a belvárost. Itt élek a pályán. A stadion az otthonom. Engem kizárólag a futball éltet.

– Család?
– Az édesanyámmal élek, ő kísér mindenhová futballbolyongásom során.

– Honnan ez a név: Ricardo Moniz? Portugál beütést sejtet.
– Így van, Surinamból származik a családom, de a portugál vonal is erős.

Seres Attila / Népszava

Reklámok