Péter nyilatkozott az NSO-nak.

– Gondolom, a legnagyobb élmény az első Újpest elleni meccse volt, hiszen akkor debütált a Ferencvárosban. Melyik a második a sorban?
– Egy kilencvenkettes mérkőzés, amelyen három kettőre nyertünk telt ház előtt, szegény Fodor Imre is lőtt gólt, és abban az évben megnyertük a bajnokságot. De nem könnyű a választás, hiszen a kupameccseket is beszámítva harminchatszor léptem pályára az Újpest ellen.

– Vajon miért éppen a Fradi és az Újpest vetélkedése vált ki ekkora érdeklődést?
– Erről a nagyapáinkat kellene megkérdezni. Korábban a Fradi és az MTK meccsei számítottak a csúcspontnak, de nem tudom megmondani, ez mikor változott meg. Én belecsöppentem ebbe az őrületbe.

– Akadt a harminchat meccsben olyan, amelyen az esélyesebb szenvedett vereséget?
– Nem is egy. Közhely, hogy a két csapat összecsapásán nem számít a tabellán pillanatnyilag elfoglalt hely, de ettől még tökéletesen igaz. Akadtak nagy meglepetések, ám nagyon remélem, most nem borul fel a papírforma, ami manapság a Fradi győzelmét sejteti.

– A szurkolók engesztelhetetlenek egymással, ám a játékosok köztudomásúan jó viszonyt ápolnak egymással, talán elég csak Ebedli Zoltán és Törőcsik András szoros barátságát említeni. Így van ez manapság is?
– Ma sok a légiós, akik nem is ismerik a vetélytársakat, de a mi időnkben is jóban voltunk az újpestiekkel, és folyamatosan zrikáltuk egymást. Albert Flóri bácsitól is hallottam, egy-egy derbi után közösen iszogattak a ferencvárosi és az újpesti játékosok, ez ugyan később elmaradt, de a jó viszony megmaradt. Ez így normális, például Kovács Zolival vagy Tamási Zolival azóta is jó kapcsolatban vagyok.

– Ha minden igaz, hamarosan bontani kezdik a stadiont. Milyen érzésekkel várja, hogy megjelenjenek a dömperek?
– Vegyesekkel. A fél életemet itt töltöttem, nyilván fájdalmas lesz látni, hogy minden nap eltűnik egy darab a stadionból, ugyanakkor örülök, hogy új, a klub hírnevéhez méltó, modern stadionunk lesz.

– Gondolta, hogy ekkora roham lesz a vasárnapi derbi jegyeiért?
– Azt sejtettem, hogy sokan lesznek kint, de arra, hogy ki kell majd venni a székeket néhány szektorban, egyáltalán nem gondoltam. Ehhez kellett az, hogy egy hete a pápai bajnokin mi nyertünk, az Újpest viszont súlyos vereséget szenvedett a Pakstól. Most óriási a várakozás, sokan elégtételre vágynak a mi hat nullás vereségünkért, de én igyekszem lehűteni a kedélyeket. Minden meccs más, az előző fordulóból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Biztos vagyok benne, hogy mi nyerünk, de egy-két gólos győzelemmel már elégedett lennék.

– Mi az oka annak, hogy a Fradiban nagyon kevés a saját nevelésű fiatal?
– Én ellene vagyok a külföldiek szerepeltetésének, de be kell látnom, szükség van rájuk. Az lenne a jó, ha most sorolhatnék azonnal bevethető tehetségeket, sajnos azonban ezt nem tehetem meg… A klubok emiatt a közepesnél valamivel jobb légiósokat szerződtetnek, és nagyon remélem, ők magukkal húzzák a magyar fiatalokat, versenyre késztetik őket. A Fradi második csapatának edzőjeként a hét végén a feljutásra áhítozó Békéscsabához megyek, és még nem tudom, kikkel. Kedden, szerdán és csütörtökön nyolc játékossal edzettem. Ebedli Zoltán mondta, elvihetjük magunkkal a sérülteket is, hiszen a Kórház utcában lesz a meccs… Amikor elvállaltam ezt a munkát, fogalmam sem volt, mekkora fába vágom a fejszémet.