Tovább után olvashatjátok.

Nyílt levél Csányi Sándornak, az MLSZ elnökének

Tisztelt Elnök Úr!

Az elmúlt napokban, amikor a hó fogságába került az ország nagy része, ismételten bebizonyosodott, hogy a hatósági intézkedések az összefogás, az emberek áldozatvállalása és segítőkészsége nélkül eredménytelenek lettek volna. Az összefogás segített a helyzet megoldásában.

Képletesen szólva, a magyar labdarúgás már nagyon régen a hó fogságában van. A kérdés az, hogy miként lehet kiszabadítani, hatósági szabályozással vagy összefogással? Szabályokra szükség van, de hisszük, hogy a magyar labdarúgáson is csak az összefogás segíthet.

A magyar labdarúgó válogatott eddigi szereplésével kiharcolta, hogy március 22-én sorsfordító mérkőzést vívjon Románia legjobbjaival. Ma már végleges, hogy mindezt a szurkolók kizárásával, zárt kapuk mögött kell megtennie. Azt is tudjuk, látjuk, hogy az MLSZ ebben a helyzetben áldozat, bírái igazságtalanul ítélkeztek felette. Az MLSZ ugyanis mindent megtett az Izrael elleni barátságos találkozó biztonságos megszervezése érdekében, azonban nem lehetett gondolatrendőrség, amely a beléptetés során belenéz minden szurkoló fejébe, hogyan szándékozik viselkedni a mérkőzés folyamán. A transzparenseket el lehetett vennie, a szavakat azonban nem tudta megállítani, befolyásolni.

A nemzetközi szövetség ítéletével szinte azonos időben, az előbb említett ügyben áldozat MLSZ, idehaza ítélőbíróként ugyanezt az igazságtalanságot követte el, most éppen az FTC ellen. Miért? Mi, e levél aláírói képviseljük a ma már nagyon kis számú 90 éveseket, a valamivel népesebb 80, és a még igencsak aktív, meccsre járó 70 éves korosztályt. Nem ma kezdtünk el mérkőzésekre járni, hanem abban az időben, amikor Ön még meg sem született. Átéltünk egyet, s mást a telt házas, óriási hangulatú mérkőzéseken. Nem alkalmanként, hanem hétről hétre! Talán már csak ez a tény is feljogosít minket arra, hogy az ügyben megszólaljunk és képviseljük a fiatalabbakat is, a 60, az 50 és a 40 éveseken át egészen a huszon-, sőt tizenévesekig. Akit egyszer a labdarúgás iránti szenvedély, a futball szeretete megfertőzött, abban az sosem múlik el. Meccsre járni, a szeretett csapatnak szurkolni, egy életérzés. Ahhoz, hogy a mérkőzéseken sokan legyünk, természetesen elengedhetetlen a szeretett csapatunk sikere is, mert a siker, a klubért való küzdés olyan, mint a mágnes, még több szurkolót vonz a nézőtérre. Különösen igaz ez a Fradi esetében, melynek 114 éves történelmében számolatlanul lehet a tételünket igazoló példát találni. Ha a szurkolók látták, hogy a pályán a játékosok azért harcolnak, amiben ők is hisznek, akkor eggyé váltak velük, és együtt, előbb vagy utóbb, újra és újra sikerre vitték a klubot. Az is igazolt tény, hogy az ellenfelek játékosai és szurkolói is szívesen jöttek az Üllői útra, mert ott az igazi hangulat őket is feldobta.

A Fradi történelme az elmúlt években – sajnos – nem a sikerekről, sokkal inkább a túlélésről, a fradizmusba vetett hit megmaradásáról szólt. Voltak, akik szívesen ültek volna halotti tort a Fradi felett, azonban most azt kell látniuk, hogy a Fradi él, feltámadt poraiból, újra sikerekre éhes és sikereket ér el. A szurkolók újra megtöltik a stadiont, visszahozzák a régi idők hangulatát. Önök is ezt tűzték a zászlajukra:

„A futball a mai világ legnépszerűbb játéka. Egyetlen labda és egy kijelölt pálya rengeteg örömet szerez kicsiknek és nagyoknak, fiataloknak és öregeknek, férfiaknak és nőknek, legyen szó szurkolóról, játékosról, bíróról vagy akár edzőről. Ezért a futball nemcsak a világ legnépszerűbb, hanem a legszebb játéka is.

A Magyar Labdarúgó Szövetség szeretné, ha ez a különleges játék minél több embernek okozna örömet ebben az országban a pályán és a pálya szélén is. Szeretnénk, ha minél többen csatlakoznának valamilyen formában a futballhoz, mert hiszünk a játék szépségében. Ezért nap, mint nap azért dolgozunk, hogy egyre több modern futballpályán egyre több gyermek és felnőtt rúgja a bőrt; hogy a hétvégi fordulóban minél többen menjenek ki a stadionokba, és szórakozzanak önfeledten a mérkőzéseken; hogy a professzionális csapataink újra részei legyenek az európai klubfutballnak; és végül, hogy a Magyar Nemzeti Válogatott visszaszerezze azt a széleskörű megbecsülést, amit korábbi nagyjaink egyszer már kivívtak a magyar címeres meznek! Hiszünk benne, hogy ez sikerülni fog, és a magyar foci visszanyeri régi fényét!”

Ezek a mondatok Önt idézik az MLSZ honlapjáról. Tisztelt Elnök Úr! Március 10-én hosszú évek után újra volt Magyarországon egy mérkőzés, az FTC – Újpest, amely az Ön által megfogalmazottakról szólt. Nagyon sok gyermeket, nőt, családot láttunk, akik önfeledten szórakoztak. A hírek szerint ez volt a szeretett, sok felejthetetlen összecsapást látott stadionunkban az utolsó bajnoki mérkőzés. Szurkolóink megadták a módját a méltó ünneplésnek, sokak által megcsodált ünnepi hangulatot varázsoltak a stadionba. Voltak, persze hogy voltak deviáns, oda nem illő hangok is a nézőtéren, de aki csak ezeket hallotta meg, az csak ezeket akarta meghallani, nem a mérkőzést látni, azt megélni. Az FTC, mint rendező szerv nem lehet gondolatrendőrség, amely a mérkőzés előtt belenéz minden belépő fejébe. Ugye, milyen érdekes? Pár sorral feljebb mindezt az MLSZ kapcsán írtuk. Ahogy az MLSZ nem lehet a nemzetközi futballban áldozat, úgy egyetlen magyar klub, így az FTC sem lehet idehaza az. Ugyanúgy, ahogy Önök, az FTC is minden erejével küzd a kirekesztés, a rasszizmus ellen, a pályán kívül a médiában is. Ezt a munkát a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play Bizottsága is elismerte, amikor legutóbbi ülésén, pár nappal ezelőtt a Fair Play népszerűsítése kategóriában díjat ítélt az FTC-nek.

A zárt kapus büntetést, nem is beszélve a terveikben szereplő, április 1-jétől bevezetendő szankciókról, amelyek akár az eredmény utólagos megváltoztatását is előrevetítik, nem tartjuk elfogadható megoldásnak. Azzal pont az ellenkezőjét érik el annak, amit Elnök Úr az idézetben is megfogalmazott. Szurkolók nélkül a professzionális futball meghal. Lehet nézőket toborozni, de szurkolók, a szeretett csapattal való együtt lélegzés nélkül nincs igazi futball. A stadion nem színház, jóllehet a színházak is csak akkor telnek meg, ha a színészek minőségi produkcióval állnak elő. A magyar labdarúgás jelenlegi művelői ettől, valljuk be, messze állnak. Arra pedig, hogy olyan játékosokat szerződtessenek, akik valóban minőségi produkcióra képesek, nincs elegendő pénz. Szurkolók nélkül soha nem is lesz. Ördögi kör ez! Kitörni belőle csak összefogással lehet.

Az FTC Baráti Kör felajánlja a segítségét. Hosszú évek, évtizedek játékos-, sportvezetői- és szurkolói tapasztalata van nálunk felhalmozva, amiből egészen biztos, hogy egy párbeszéd alkalmával meríteni lehet. Abban is biztosak vagyunk, hogy ha egy ilyen párbeszéd elindul, ahhoz a többi klub képviselői is csatlakoznak. Együtt, összefogva, meg fogjuk találni a megoldást! Azt a megoldást, amely a labdarúgó mérkőzéseket a pályán, lehetőleg tömött lelátók előtt dönti el, ahol fel sem merül a futballtól idegen, kívülről történő beavatkozás lehetősége, amely mellett a labdarúgás valóban a világ, így Magyarország legnépszerűbb és legszebb játéka maradhat.

Sportbaráti tisztelettel:

Budapest, 2013. március 19.

Rudas Ferenc elnök, dr. Springer Miklós alelnök, Hélisz József főtitkár

FTC Baráti Kör

Advertisements