Kis Fradista stadiontörténet – kötelező olvasmány

A Nemzeti Sport remek és korrekt(!) anyaga, olyan legendák nyilatkoznak, mint Springer Miklós, Nyilasi, Esterházy, Müller, Józsa, Hajdú, Lipcsei és Lisztes.

Noha az FTC első bajnoki címét 1903-ban az MTK legyőzésével (3:0) tette biztossá, a találkozó helyszíne, a Millenáris, nem pedig a Fradi pályája volt. Az FTC 1908 nyarán a székesfőváros tanácsának adott be kérelmet, hogy megszerezze az Üllői úti területet a laktanya mellett. Ezt végül a katonaság kapta meg, de 1909 júniusában a jelenleg is használatos telket végül a Fradinak adták.[ Akkor sem ment mindez símán Springer Ferenc Clubunk alapítóelnöke és dicsőségének megalapozója egy ciklusban parlamenti, több ciklusban Fővárosi képviselő volt és elég komolyan latba vetette befolyását a pálya megszerzése ügyében, ami kiváló feltételekkel került hozzánk. Áldassék ezért is az emléke! – sherlock]

A régi Üllői úti pálya a klubházzal (Fotó: FTC Múzeum)

1910-ben már épült az Üllői úti pálya, amikor június 2-án egy angol úr (A. H. Bell) kérte, hogy részvényt jegyezhessen. Többek között ezt írta: „(…) igen szeretnék egy kis kapcsolatban lenni az FTC-vel”. Száz koronát áldozott kedvtelésére. A stadiont 1911. február 12-én avatták, előtte a csapatnak a Soroksári úti pálya volt az otthona, ezen az utolsó meccset 1910. október 30-án játszották: FTC–UTE 7:1.

A Nemzeti Sport így írt az Üllői úti avatóról: „Akárhogy nézzük, monumentális alkotás, és örvendenie kell minden tisztességes sportembernek, hogy létrejöhetett.” A tribün alatti tornateremben volt az ünnepi ebéd, amelyen külön méltatták a létesítmény tervezőjét, az egyesület alelnökét, Mattyók Aladárt. A pályaavatón – az év első fordulójában – az MTK volt az ellenfél, az FTC 2:1-re győzött, a stadionban az első hivatalos gólt Schlosser Imre szerezte (a másodikat is).


Dr. Springer Miklós az FTC alapító-elnökének, Springer Ferencnek az unokája. Elnökségi tagként, 85 évesen is ott van minden Fradi-meccsen. A vasárnapi stadionbúcsúztató kapcsán emlékezett a régi szép időkre.

„Az új stadionban a legnagyobb élményt a Bajnokok Ligája-meccsek jelentették. Leginkább a Real Madrid elleni egy egy. A kis Flóri szépen belőtte. Édesapjáról, az aranylabdásról kevesen tudják, hogy amikor Juhász Pista a helyén négy gólt szerzett a Pécs ellen az Üllői úton, Flóri másnap mondta Mészáros Dodó edzőnek, hogy meggyógyult a sérülése… Albertnek mindig mondtam, az adottságai alapján – s most nem csak a futballpályára gondolok – neki kellett volna a magyar Beckenbauernek lennie. De Flóri visszahúzódó volt, nem szerette a konfliktusokat. Nyilasi Tibinek is mondom, ő mára intézmény lett, mindenki odafigyel rá, mit mond. A hetvennégyben épített stadionról az a legkedvesebb emlékem, hogy hetvenhétben a klubház és a pálya között újra felállították nagyapám szobrát. A pincében volt, mindenki megfeledkezett róla, szerencsére Dalnoki Jenőnek eszébe jutott, aztán a restaurálást követően felállították. Dalnokiról ugye mindenkinek a fradizmus ugrik be, de mondok én valamit: Kunticsot és Kuznyecovot azért szerette meg a közönség, mert fradistává váltak, elfogadták az itteni szellemiséget, sőt külföldiként a mieinknek mutattak példát. Becsülöm az angolokat is, mert meg akarták menteni a klubot, de képtelenek voltak felfogni, hogy a rúgd és fuss játék nem a Fradi stílusa.”

„Prukner Lászlót viszont sajnáltam. Sokra becsültem a munkáját, balszerencséje volt. Látja, igyekszem képben lenni. Monizzal egy Ligakupa-mérkőzés után beszélgettem, azt mondom, Ricardo megszállott, ő kell nekünk. Időnként már újra meg-megdobban a Fradi-szív, ahogyan az ősszel a Pécs ellen fordítottunk három kettőre, az előtt le a kalappal. Hogy hol lesz a helyem az új stadionban? Most még nem tudni. De remélem, kapok helyet, már csak azért is, mert rábírtam egy újpestit, hogy mondja ki, Hajrá, Fradi! Nem, nem Zsengellér volt, se nem Szusza, hanem a napokban hetvenéves Dunai Antal. Találkoztunk, mondtam neki, jó kis futballista volt, csak egy baja, hogy nem játszott a Fradiban. Megkérdeztem tőle, nem tenné-e meg, hogy életében egyszer kimondja, Hajrá, Fradi! És Anti az én kedvemért megtette. Olyan ez, mint a régi időkben, ugye? Illetve egy valami ne legyen úgy: az új stadion megépítése után ne kelljen három évet várni, hogy újra felállítsák a Springer-szobrot.”

1911 szeptemberére angol mintára elkészült a klubház az Üllői úti pályán, Addig a klubélet a Széchenyi kávéházban folyt, amely a Ferenc krt. 9–11. alatt üzemelt. Az első válogatott találkozót 1911. november 5-én rendezték az Üllői úton. Az ellenfél Ausztria volt, ráadásul Schlosser 25. válogatottságát ünnepelte. A megnyitás után egy évvel már bővíteni kellett a stadiont, ekkor az Üllői út felé eső forduló mögé építettek két új tribünt.

Az egyesület alapító elnöke, Springer Ferenc 1920-ban hunyt el. Nemcsak a klub megalapításában, hanem a sporttelep létesítésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az utókor nem feledkezett meg róla: 1922. szeptember 24-én a pályán felavatták a szobrát, amely a mai napig a zöld-fehér klub egyik szimbóluma. Mátrai Lajos szobrászművész alkotásának avatáskor eljátszották a Himnuszt. A 20-as évekre ismét kezdte kinőni magát a csapat az arénát. 1923-ban elővették Mattyók Aladár terveit, és az akkori vezetőség komolyan el kezdett gondolkodni a stadion kibővítésén. Ismét az anyagiakon múlt a dolog, végül az elnökség kölcsönt vett fel, és ennek köszönhetően 1924-ben megépülhetett az újabb tribün. Így már 37 ezren fértek be az Üllői úti pályára, amely valódi arénává vált.[ Akkor világviszonylatban is az egyik legmodernebb stadion volt.]

Már a profi korszak beköszönte után az első „profi” győzelem az Üllői úton 1926. szeptember 25-én született: FTC–III. Ker. 5:0.

Magyar sportpályákon először az Üllői útin szólalt meg hangszóró 1927. március 2-án. A dátum szerdai napra esett, edzés volt aznap. Azért volt ekkor a premier, mert a megelőző hétvégi bajnokin a Nemzeti ellen még nem szuperált…

A sportág legrangosabb eseményét a világbajnokság után a Közép-európai Kupa jelentette. Az FTC fennállása első kupameccsét ugyan nem az Üllői úton játszotta, de 1928. szeptember 16-án az osztrák Admira 1:0-s legyőzése során már megszületett a sorozat első Üllői úti gólja, Rázsó Mór szerezte. Ezen év október 28-án rendezték az első magyarországi KK-döntőt, az Üllői úton Ferencváros–Rapid 7:1, s ugyan a bécsi visszavágón vereséget szenvedett a Fradi, a kupát elhódította.

Az 1931. október 25-én lejátszott Fradi–Vasas (5:1) mérkőzésen hangzott fel először az Üllői úton a „Hajrá, Fradi!” biztatás. Korábban a „Tempó, Fradi!” volt divatban, Radványi Pál, a „B-közép” vezérszurkolója így indokolta a magyarosítást. „Magyarok vagyunk, magyar a nyelvünk, a harci kiáltásunk is legyen magyar.” [Ez a visszaemlékezés, mai Nagy Béla vonatkozó könyve is alátámaszt bizonyítja, hogy a Ferencvárosé volt a világon az első dokumentált szurkolói csoport, a B-középnek külön jelvénye, jelmondata, tagsága és vezetői voltak! ]

Az Üllői úti stadion aránylag épségben átvészelte a második világháborút. Az FTC 1945. április 24-én a Kispest ellen (2:2) játszott először a pályán a világégést követően. Az első győzelemre (FTC–Újpest 1:0) május 13-ig kellett várni. A gólt Gyulai László szerezte.

Sajnos olyan is volt, hogy leszakadt egy lelátórész. 1947. május 4-én játszották a Magyarország–Ausztria (5:2) válogatott mérkőzést. A második félidőben 3:2-es magyar vezetésnél omlott össze a nézők súlya alatt a tribün. Az erről készült híres fotón bizonyos Nika László látható, aki percekig lógott egy gerendába kapaszkodva (lásd az alábbi képen).

Leszakadt lelátó (1947) – A tribünbe kapaszkodó ifjú szurkolót Nika Lászlónak hívták. Megúszta élve.
(Fotó: Nagy Béla – Fradi Futballévszázad)

A Rákosi-rendszert, az ÉDOSZ-, Kinizsi-korszakot követően az első bajnokit 1957. március 17-én játssza az együttes ismét Ferencváros néven az Üllői úton (FTC–SZEAC 3:0).

Az első VVK-meccset 1962. december 10-én rendezték az Üllői úton: FTC–Sampdoria 6:0, a zöld-fehérek összesítésben 6:1-gyel mentek tovább. Az első BEK-mérkőzés időpontja 1963. október 12., FTC–Galatasaray 2:0, de a Fradi így is kiesett. Nem sokkal ezután lebontották a stadiont, az utolsó bajnokit 1963. november 20-án rendezték (FTC–DVTK 3:0), az utolsó Üllői úti Fradi-gól Juhász István nevéhez fűződik. A Ferencváros új otthona a Népstadion lett 11 évre.

Egy vasárnapi napon, 1974. május 19-én avatták azt a stadiont, amely közvetlen elődje volt az épülő új létesítménynek, s 30 000 ezer néző befogadására volt alkalmas. „Csakhogy megérhettük ezt a napot is!” – mondta Harót János, az egyesület elnöke. Nyilván a stadion avatására gondolt, mert a bajnoki találkozón a Vasas 1–0-ra legyőzte a házigazdákat. Müller Sándor, a piros-kékek válogatottja szerezte a gólt, amelyről utólag ezt nyilatkozta a Nemzeti Sportnak.

„Nem volt különösebben nagy tétje annak a meccsnek – mondta a középpályás. – Az Újpest bajnoki címe biztosnak tűnt, így tehát sem a Fradi, sem mi nem izgultunk különösebben. Az más kérdés, hogy az egymás elleni meccseink akkoriban mindig rangadóknak számítottak, így volt ez akkor is. Felejthetetlen volt a körítés, a hangulat, de mi nem izgultunk. Már csak azért sem, mert a fradisták tűntek idegesebbeknek. Emlékszem, többször is veszekedtek egymással, és gyakorlatilag elkönyvelték a biztos győzelmet. Talán a nagyképűség, az elbizakodottság okozta, hogy mi kerültünk előnybe. A gólomra azóta is nagyon büszke vagyok, egy hosszú sprint végén lőttem a Fradi hálójába, lecsúszott lövés volt, de a mai napig emlegetik. Így aztán beírtam magam a Ferencváros futballtörténelmébe…”

NYILASI: HÁT LEHET EZT ELFELEJTENI?

A 70-szeres válogatott Nyilasi Tibor neve összeforrt a Ferencvárossal.

„Emlékszem, ifijátékos voltam, állt még a régi fatribün a Gyáli út felőli oldalon, de a másik részen már épült az új lelátórész. Erős nosztalgia van bennem, ahogyan rám törnek az emlékek. Eszembe jut, ahogyan Albert Flórián játszott, vagy a klubház, ahol még disco is volt, az első emeleten meg szobák, akiknek nem volta lakása, azok ott laktak, mint például Kű Lajos. A kellemetlen emlék egyértelmű, a szépet a sok gyönyörű közül nehéz lesz kiválasztani. A Dynamo Dresden ellen (1976. október 20. – a szerk.) Schmuck belém fejelt, elvesztettem az eszméletem, agyrázkódást szenvedtem. De ennél is rosszabb történhetett volna, ha csak egy centivel is arrébb ér a sérülés a fejemen… A jó meccsek közül elsőre egy Fradi–Honvéd ugrik be (1980. október 26. – a szerk.), négy kettőre nyertünk, három gólt szereztem, és tízes osztályzatot kaptam a Népsporttól. Hát lehet ezt elfelejteni?”

Esterházy Márton 1977 és 1979 között játszott a Fradiban, majd 1980 és 1984 között a Bp. Honvéd játékosa volt. Utóbbi együttesből került a válogatottba, 29-szer játszott a nemzeti csapatban. Zöld-fehérben és ellenfélként is játszott az Üllői úti pályán.

„Hetvenhétben nagyon nehéz volt gyökeret ereszteni abban a Fradiban. A Nyilasi-, Ebedli-féle csapatot Dalnoki Jenő hozta fel. Kevesebbszer jutottam szóhoz, mint amennyire számítottam, ezért is váltottam. Ebből az időszakból egy FTC–Tatabánya meccsre emlékszem, öt háromra nyertünk, én szereztem az ötödik gólt. Honvédosként két emlékezetes találkozóm is beugrik, valószínűleg azért, mert mindkettőn négy kettő lett az eredmény, egyszer a Fradi nyert, egyszer a Honvéd. A vendéggyőzelem során (FTC–Bp. Honvéd 2–4, 1981. szeptember 12. – a szerk.) kétszer is eredményes voltam.”

Az első győzelem június elsején született az MTK ellen, akárcsak 1911-ben a régi pályán, 2–1-re győzött a Fradi, az első hivatalos gólt Branikovits László lőtte. Az első nemzetközi meccset augusztus 10-én rendezték, a holland Telstar ellen 5–0-ra nyert az FTC, az első „nemzetközi gól” Pusztai László nevéhez fűződik. Augusztusban a klubházzal átellenes oldalon átadták az elektromos eredményjelzőt. Az első, vérre menő kupameccsre szeptember 18-án került sor, a Ferencváros 2–0-ra győzött a KEK-sorozatban a Cardiff City ellen, Nyilasi Tibor szerezte a történelmi első gólt. Az első büntetést a Liverpool elleni hazai meccs (0–0) után osztotta ki a nemzetközi szövetség, egy üveg repült a pályára, ez 1000 svájci frankba került a klubnak.

Albert Flórián – Novák Dezső és Rákosi Gyula – társaságában az új stadionban is elbúcsúzott a játéktól. A „Császár” 1974-ben a Népstadionban a ZTE elleni bajnokin búcsúzott, a válogatottól Székesfehérváron a jugoszlávok ellen, hogy aztán 1975. június 7-én az Üllői úti stadionban a Vojvodina ellen is elköszönjön. Az 1–1-re végződő találkozón – ki más? – Albert szerezte a Fradi gólját, ráadásul sarokkal emelt a hálóba, mintegy 14 méterről.

A pályával kapcsolatos következő jeles esemény a felújított Springer-szobor átadása volt 1977. szeptember 24-én.[ Dalnoki Jenő mentette meg és ásatta el a stadion felújításakor, mert okkal attól tartott, hogy meg akarják semmisíteni.) A régi alkotás restaurálása Bálint István építész szakértelmét dicséri. Az FTC–Székesfehérvári MÁV Előre találkozó futballistái a meccs előtt felsorakoztak a szobor mellett, amikor Harót János leleplezte a Springer-szobrot. A Fradi Ebedli Zoltán góljával 1–0-ra nyert, „Ebédlő” a szobor előtti kapuba talált be.

Nem sokáig kellett várni az első villanyfényes mérkőzésre. A Műegyetem Lakóépület-tervezési Tanszéke négy, egyenként 52 méter magas, 62 tonna súlyú oszlopot tervezett, amelyen egy-egy oszlopfejről 60 darab 2000 wattos izzó világította meg a játékteret. A világítást 1978. október 14-én a Pécs elleni találkozón avatták, az FTC 4–1-re győzött.

Az 1981. augusztus 30-án lejátszott, 3–2-es Fradi győzelemmel záruló Ferencváros–Debrecen meccsen írták ki először a GÓL feliratot az Üllői úti stadion villanyújságjára.

1983. október elsején nem azt kérdezték egymástól az emberek az Üllői úton, hogyan kerül a csizma az asztalra, hanem azt, hogyan kerül metrófogantyú a pályára. Az FTC–Haladás mérkőzés 55. percében a vendégek kapusa, Hegedűs Péter azt állította, megdobták, évekkel később elismerte, színészkedett, eljátszotta a „hattyú halálát”. A meccs mindazonáltal félbeszakadt, de aztán a pályán kialakult eredményt hagyták jóvá.

A kapus, Józsa Miklós az 1988–1989-es bajnokságban pazar teljesítményt nyújtott, többek között ezért kapta meg a Toldi-vándordíjat, 1990-ben pedig a Golden Gate-díjat.

„A szlengben a Toldi-vándordíjat mi egymás közt csak fakupának hívtuk, mert semmilyen anyagi elismerés nem járt a serleggel – szemben az angol FA-kupával… A Golden Gate a külföldön élő magyarok elismerése volt, járt vele cirka 300 dollár. Annak köszönhettem, hogy megkaptam a díjakat, hogy az 1988–1989-es bajnokságban jól védtem. Ráadásul ez volt az a kiírás, amelyben nem volt döntetlen, ha ikszre végződött a meccs, utána 11-esek döntöttek. A Foci újságtól kaptam is egy serleget, annak a kapusnak járt, aki a legtöbb 11-est hárította. A legbravúrosabban egy szombathelyi mérkőzésen ment a védés: ötből négy 11-es megfogtam. Kis Duckadam lettem, az igazi az 1986-os BEK-döntőben fogta meg a 11-eseket. Aztán az Üllői úton egy maratoni csatára emlékszem: az ellenfélnél Kiss Imre védett, a Bányásznál is, nálunk is mindenki lőtt már, mégis döntetlen maradt az állás, mi is berúgtuk egymásnak Kiss-sel. Végül Szabó László 11-esét megfogtam. Azért emlékszem a nevére, mert együtt katonáskodtunk.”

Kapusnál nem illik a potya gólokról érdekelődni, egy stadionbúcsúztató rendkívüli esemény, ebből az alkalomból Józsa Miklós nem szívesen, de felelevenítette legkellemetlenebb élményét. „Fradi–Debrecen mérkőzés volt (1991. március 23., Üllői út – a szerk.), három kettőre nyertünk. A meccs elején Pintér vagy harminc méterről hazaadott, mellettem meg szépen becsúszott a labda. Annyira szégyelltem magam, hogy a szünetben cserét kértem, de Nyilasi megnyugtatott, nem baj, csak védjek tovább. Fischer Pali pedig mondta, ne foglalkozzak vele, kettőt rúgott, ilyenkor belefér a hiba. Aztán a meccs után már én is oldottabb voltam, mertem viccelni is, Huták játékvezető észre se vette volna, ha kirúgás jön, nem középkezdés. Ugyanis már a hazaadásnál megfordult, mert fel sem vetődött benne, hogy ebből gól lehet…”

Az UEFA a kilencvenes évek elején a nemzetközi kupában szereplő klubokat kötelezte, hogy a stadionjaikban kizárólag ülőhelyek legyenek. A lelátó átalakítását 1991. november 30-án fejezték be, a stadion befogadóképessége a korábbi 30 ezerről 18 ezerre csökkent. Négy évvel később a Bajnokok Ligája-mérkőzéseket is ennyi szurkoló láthatta, a nemzetközi szövetség arra is kötelezte az egyesületet, hogy a sajtó kiszolgálására fedett helyeket biztosítson. Ez az Üllői úti lelátórészen valósult meg.

Albert Flórián búcsúztatása a róla elnevezett stadionban
(Fotó: NS-archív)

Két évtizeddel a metrófogantyús incidens után volt nagyobb botrány is a stadionban: 2003. május 30-án a Fradi nem tudta legyőzni a Debrecent (0–0), a szurkolók (?) pedig nem tudták elviselni, hogy csapatuk emiatt nem lett bajnok. Az ellenfél edzője, Szentes Lázár és a hazaiak csatára, Tököli Attila is szenvedő részese volt a tettlegességig fajult felháborodásnak…

A létesítmény elnevezése 2007. december 21. óta Albert Flórián Stadion. A „Császár” már nem élhette meg az új stadion építését, 2011. október 31-én hetvenévesen elhunyt. A búcsúztatását az arénában tartották, a felravatalozott koporsóját a Springer-szobor előtt, egy hatalmas kegyhelyen állították fel, s magyar nemzeti lobogóval, illetve Fradi-zászlóval takarták le, mellette pedig díszőrség állt.

2006-ban az MLSZ döntése alapján a futballcsapat a másodosztályba került, ahol az első két szezonban nem nyújtott megfelelő teljesítményt, ezért három szezont is eltöltött az NB II-ben, mielőtt 2009. május 3-án, a klub 110 éves évfordulóján biztossá nem vált a feljutása. Újra első osztályúként először a Zalaegerszeget fogadta bajnokin a Fradi, és majdnem tízezer néző előtt 4–1-re nyert.

Hajdu Attila – édesapja nyomdokait követve – kapusként szolgálta a Ferencvárost. Az utánpótlás-ranglétrát ugyan a zöld-fehéreknél járta végig, de felnőttkarrierjét más csapatoknál kezdte. 1995 és 1997 között 74 mérkőzésen szerepelt a Fradiban, amellyel részese volt az emlékezetes BL-szereplésnek.

„Nekem csak meséltek a fatribünös pályáról, de a mostani stadion történelmének már én is részese lehettem. Gyerekként gyakran kijártam apuék meccseire, és sokszor volt, hogy csak úgy bóklásztam a stadionban és a környező edzőpályákon. Akkoriban az is nagy élmény volt, hogy az edzések-mérkőzések alatt a pályát körülvevő árokban szaladgálva labdaszedő lehettem” – elevenítette fel első emlékeit a manapság a Sport Tv-ben szakértőként szereplő Hajdu.

„Amikor felnőttként visszakerültem a Fradiba, egyből a mély vízbe kerültem, már az Anderlecht elleni meccs is óriási élményt jelentett, majd jöttek a csoportmeccsek. Egyedülálló volt a hangulat, emlékszem, hogy a felüljárón vészvillogóval álltak a kisbuszok, csakhogy lássák a szurkolók a meccset. A legemlékezetesebb hazai meccs a Real Madrid elleni volt, amelyen kevésen múlott egy még nagyobb bravúr.”

Arra is kíváncsiak voltunk, ellenfélként milyen érzés volt az Üllői úton védeni, illetve volt-e valamilyen kedvenc zuga a stadionban:

„Az volt a szokás, hogy a melegítést a B-közép előtt végezzük, illetve ha megnyertük a választást, akkor a második félidőben támadtunk arra a kapura. A közönség ugyanis olyan légkört tudott teremteni, hogy sok meccset nyertünk meg a végén. Vendégként az MTK-val többször is játszottam az Üllői úton, ekkor éreztem meg igazán a másik oldalt, hogy bizony nem könnyű abban a hangulatban játszani. A társasági élet főleg a szertárban és a masszőrszobában zajlott, ott gyűltek össze a játékosok. Emlékszem, hogy régebben külön cipész is volt a stadionban, akit Csoszi bácsinak hívtak, ő javította meg a bőrcipőket apuék idejében.”

Az új stadion ötletének alapjai Kevin McCabe-hez fűződnek. Az üzletember cége és az MNV Zrt. 2008. április 9-én kötött adásvételi szerződést az Üllői úti Fradi-pálya ingatlanaira vonatkozóan. Ebben a vevő vállalta, hogy a meglévő stadiont – az adásvételi szerződés megkötésétől számított két éven belül – legalább 1.2 milliárd forintért felújítja, ez azonban nem történt meg.

McCabe 2010 novemberben jelezte, hogy részben vagy egészben értékesítené Ferencváros Labdarúgó Zrt. részvényeit, majd 2011. január végén közölte: elérkezettnek látja az időt arra, hogy a klub vezetését másra bízza. Februárban bejelentette: összesen 9.2 milliárd forintot költött az Üllői úti ingatlanegyüttes megvásárlására, illetve a Ferencváros labdarúgócsapatát működtető zrt. megvételére és működtetésére.

A Ferencvárosi Torna Club 2011. március végén írt alá a zrt. és a hozzá kapcsolódó Üllői úti ingatlanok megvásárlására vonatkozó közös adásvételi szándéknyilatkozatot a tulajdonoshoz kapcsolódó cégcsoporttal. A stadiont végül az állam vásárolta vissza 2011 végén ötmilliárd forintért, a vételárba beszámították az elmaradt felújításból származó 1.2 milliárdos követelést. A projekt felügyelete Fürjes Balázshoz, a kiemelt jelentőségű budapesti beruházásokért felelős kormánybiztoshoz került.

Az angolok terveit felhasználva, de azt továbbgondolva készültek az új stadion végleges tervei. Az arénát kilencven fokkal elforgatják, így az Üllői út és Könyves Kálmán körút sarkán olyan értékes telket nyernek, amelynek értékesítésével akár a 2013-as kiadások meg is térülhetnek. Az új létesítmény 22 ezer férőhelyes lesz, és 2014 végére kell elkészülnie. A nemrég lezárult közbeszerzési eljárást megnyerő kivitelező 13.5 milliárd forintért vállalta a bontást és az építést.

Az utolsó bajnokin telt ház előtt az FTC 2–1-re nyert a derbin az Újpest ellen, míg az utolsó tétmeccsen 1–0-ra legyőzte az Egert a Ligakupa elődöntőjének visszavágóján. A vasárnapi búcsúztatón a CFR Cluj volt az ellenfél, a döntetlennel végződő találkozón korábbi ferencvárosi kedvenceket (Dragóner Attila, Lipcsei Péter, Lisztes Krisztián, Balog Zoltán, Rósa Dénes, Keller József) is köszöntöttek.

Az Albert-stadion ugyan bezárja kapuit, de a szurkolókban a csodás emlékeken keresztül tovább él…

A cikk elkészültéhez köszönet az FTC Múzeum segítségének.

Lisztes Krisztián 1993-ban, mindössze 17 évesen mutatkozott be a Fradi felnőttcsapatában, de hamar meghatározó játékossá nőtte ki magát, így nem is csoda, hogy három év után lecsapott rá a VfB Stuttgart. A zöld-fehérekkel magyar bajnokságot és Magyar Kupát nyert, valamint a Bajnokok Ligájában is szerepelt, ő szerezte magyarként az első gólt a BL-ben.

„Rengeteg nagy csatát megéltem ebben a stadionban, csodás élmények fűznek ide. Serdülőként a hátsó pályán edződtem, nagy hatással volt rám, hogy láthattam a nagyokat, vagy a meccseik szünetében kapura lőhettem. Amikor felkerültem az első csapathoz, egy álmom vált valóra. Nyertünk bajnokságot, kupát, bejutottunk a Bajnokok Ligájába, szóval szép időszakot tölthettem itt. Nem tudnék egy momentumot kiemelni, a Debrecennek lőtt első gólom, a Newcastle elleni dupla, a BL-meccsek mind-mind élénken élnek az emlékezetemben. A Fradiban mindig is jó versenyző típusok játszottak, de a közönség biztatása még húsz-harminc százalékot hozzá tudott tenni a csapat teljesítményéhez. A tábor akkor is mellettünk állt, ha épp nem szerepeltünk olyan jól. Őket nem lehetett becsapni, de minden sikerélményért nagyon hálásak voltak. Megható volt a vasárnapi búcsúmérkőzés, köszönöm a klubnak, hogy részese lehettem. Remélem, az új stadionba is sokan fognak kijárni, én ott leszek a családommal, a foci és a Fradi már örökké az életem része lesz” – érzékenyült el a klub korábbi középpályása, akit a CFR Cluj ellen búcsúztatott el hivatalosan a Ferencváros.

Lipcsei Péter immár 649 zöld-fehér színekben játszott díjmérkőzésével az FTC örökrangsorának vezetője. Az addig dr. Sárosi György által tartott rekordot éppen utolsó bajnokiján, 2010 májusában döntötte meg, méltó lezárásaként 20 évig tartó pályafutásának. Ha nem lett volna a portói sérülése, minden bizonnyal nemzetközi szinten is nagyobb karriert futhatott volna be. A Cluj elleni búcsúmeccsen még utoljára csapatkapitányként vezethette ki a Ferencvárost, a 19. percben történt lecserélésekor a keret tagjai a kezdőkör körül felsorakozva tapssal búcsúztatták.

„A Ricardo ötlete volt a lecserélésemkori koreográfia, köszönöm neki. Talán az utolsó bajnoki mérkőzésem volt a legnagyobb emlékem itt, amikor megdöntöttem Sárosi György rekordját. Az lett volna a legszebb, ha a visszavonulásomkor van a búcsúmeccsem, de hálával tartozom, a klubvezetőknek, hogy ez most megvalósulhatott. Lezárul egy korszak, egy új pedig kezdődik, ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy fájdalmas lesz látni, ahogy elfogy a szeretett stadionunk. Az élet viszont megy tovább, nekem pedig még jövő nyárig tartó szerződésem van a Ferencvárossal. Az idény végétől az NB III-ban folytatjuk a csapatommal, de továbbra is az a célom, hogy minél több saját nevelésű fiatal kerüljön az első csapat keretébe” – mondta a Ferencváros korábbi csapatkapitánya.

(nso.hu nyomán)