Az Eger edzője a hétvégi meccsre készülve foglalta össze tapasztalatait új csapatáról.

– Hó, hó és hó. Nincs már elege a téli „áldásból”?
– De, nagyon is, különösen úgy, hogy hétfőn alig tudtunk elindulni Pécsről – felelte útban Eger felé tartva Mészáros Ferenc, az EFC vezetőedzője.
– Ha viszont a fehér lepel jelentené az egyetlen nehézséget az Egri FC-nél, bizonyára nem lenne ennyire gondterhelt.
– Gondok helyett feladatokról beszélnék inkább. Ezekből akad bőven.
– Kíváncsian hallgatom.
– Nagyon vegyesek a tapasztalataim. A Ligakupa kiválóan alkalmas volt arra, hogy négy mérkőzést is tudtunk játszani, így lehetőség adódott az újonnan igazolt labdarúgók tesztelésére. Ezzel együtt azonban jött a rengeteg sérülés, a légiósok sorra kidőltek, és jelenleg sem számíthatok Koné, Lasimant és Rakovics játékára sem. Újra kell őket építeni, ez pedig idő, amiből nem sok áll rendelkezésünkre.
– A sok hiányzó miatt játszott a csapat új hadrendben az FTC elleni Ligakupa visszavágón?
– Fel kellett adunk azt a rendszert, amit elképzeltünk, mert jelenleg erre a személyi feltételek nem alkalmasak. Ezért álltunk ki három belső védővel, és úgy tűnik, ez jelenti a folytatást is, éppen az állomány összetételéből adódóan. A keret tagjai fizikális, taktikai és mentális értelemben is nagyon különbözőek. Összhangot nehéz lenne várni ennyi idő vonatkozásában, és a hibák is emiatt gyakoribbak.
– Miként lehet ezek számát a legminimálisabbra csökkenteni?
– Az már biztató volt, hogy szarvashibából kevesebbet vétettünk. Az Üllői úton például az ikszre is mutatkozott esélyük, ám ez meghiúsult. Alaphibákból többet is elkövettünk, amely rossz rögzültségekre vezethetők vissza. Ezek kijavítására azonban sem az időjárás, sem a szoros program nem ad elég lehetőséget.
– A „küldetést” mégsem tartotta lehetetlennek, ellenkező esetben aligha mondott volna igent a klubvezetés megkeresésére.
– Ez most sincs másképp, csupán több ismerettel rendelkezek, amelyek alapján hozok döntéseket.
– Milyen tényezők jelenthetnek kapaszkodót?
– Például az, hogy szerencsére akad pár igazán profi gondolkodású és mentalitású futballista a keretben. Az ő hozzáállásukra támaszkodhatok.
– Mondjuk a góllövés terén?
– Igen, abban is. Elsősorban Németh Norbertre, Horváth Zoltánra és Koós Gáborra gondolok, de igazából mindegy, hogy ki talál a kapuba, a lényeg, hogy gól legyen.
– Azt nem állíthatjuk, hogy a „kapufáról befelé pattanós” időszakát éli a csapat.
– Nagyon nem. De ezen javítani akarunk, és sokat is teszünk érte.
– Az alapképességek ehhez adottak, nemdebár?
– Bizonyos mértékben igen, viszont, ha mondjuk a gyorsaságot nézzük, akkor kijelenthető, hogy nem vagyunk egy túl gyors csapat. Preklet Csaba felépülésével ezen valamelyest javítani tudtunk, ám az optimálistól még messze állunk.
– Ilyenkor jönnek a jó szabadrúgás-lövők, a veszélyes és ravasz szögletvariációk.
– Ezt kár lenne tagadni, ugyanakkor az is igaz, egy-két gyakorlástól nem várhatók csodák.
– És a babiloni nyelvzavart hogyan lehet áthidalni?
– Mondjuk úgy, hogy igencsak nehézkesen. Ez meg is látszik abban, hogy az összhang még közel sem tökéletes, ha csak a védekezést veszem alapul. Rontja a helyzetet, ha már kezdene kialakulni valami, de jön egy sérülés, és másik társat kell gyorsan megszokni. Ilyen esetben kell felvállalni az egyes játékosoknak a döntéseket, ami elsülhet jól vagy kevésbé kedvezően.
– Példával szolgálhat?
– Hogyne! Az FTC-nél egy gólt kaptunk, amely előtt tökéletes volt a tolódás. Mégis betalált az ellenfél, amikor hat játékosunkra három hazai akadt. Ez megengedhetetlen, büntettek is érte bennünket.
– Ez igaz a játékvezetésre is…
– Ha kizárólag erre vezetnénk vissza az eredménytelenséget, akkor nagyot hibáznánk. Ugyanakkor kétségtelen, hogy másképp is alakulhatott volna a legutóbbi mérkőzés kimenetele, ha nincs néhány, bennünket komolyan sújtó ítélet.
– Azt mikor várhatjuk, hogy az egri támadók csapnak le?
– Ha meglesznek azok a kis pluszok és extrák, amelyek jelenleg még hiányoznak a játékunkból.

forrás: egrifc.hu

Reklámok