Támadónkat kérdezték a törökök elleni mérkőzésről.

Amint arról beszámoltunk, csapatunk támadója, Böde Dániel tegnap csereként lépett pályára a magyar válogatott Törökország elleni világbajnoki-selejtezőjén, és góljával egy ponthoz segítette nemzeti gárdánkat. Támadónk a hatalmas öröm után hamar visszatért a földre, hiszen néhány órával az isztambuli pokol után már kisfiával foglalkozott.

– Szerencsére az utunk ezúttal simább volt, mint legutóbb, amikor a Fradival a beleki edzőtáborba mentünk – mosolyodott el Böde Dániel, amikor Törökországból való hazaútjáról kérdeztük. – Negyed négy körül kerültem ágyba, igaz, nem voltam ott sokáig, hiszen a kisfiam nem aludt jól. Ha már ilyen későn értem haza, és amúgy is ébren voltam, elvállaltam a szülői feladatokat, és hagytam a feleségem aludni.

– Térjünk vissza „eredeti foglalkozásodhoz”, a góllövéshez. Volt benned izgalom, mielőtt csereként pályára léptél?
– Minden mérkőzés előtt van egy kisebbfajta meccsdrukk, de amint beálltam, ez már nem foglalkoztatott. Csak azzal törődtem, hogy segítsem a válogatottat.

– Egervári Sándor szövetségi kapitány milyen konkrét feladatokkal látott el?
– Elmondta, hogy átállunk a kétcsatáros játékra, így próbáljak minél többet segíteni Szalai Ádámnak. Illetve, a védekezéssel is törődjek, és jöjjek visszább, ha a törököknél van a labda. Miután sikerült hamar egyenlítenünk, így ez a játékunk Szalai Ádám lecserélésével gyorsan visszaváltozott.

– Hogyan emlékszel a gólodra, és az azt követő eufóriára?
– Szalai Ádám és én sem számítottunk ekkora Kádár-bedobásra. A labda átszállt a fejem felett, így azonnal megfordultam. Láttam, hogy a védő hibázott, és tudtam, egy érintésből kell megoldanom a lövést. Így is tettem, és bár a kapus beleért, szerencsére a kapuban kötött ki a labda. Ezután rögtön mentem a magyar tábor elé ünnepelni, hiszen ennyi utazás után megérdemelték, hogy előttük legyünk a gólörömnél.

– A megszerzett egy pont után miként látod esélyeinket a selejtezőcsoportban?
– Úgy érzem, kicsit sikerült kozmetikázni a románok ellen elvesztett két ponton. Ötven százaléknyi sanszunk van, de a lényeg, hogy megmaradt az esély a második hely megszerzésére.

– Hogy érzed, a góloddal sikerült bejátszanod magad a csapatba?
– Egy gólt a szél is befújhat – mondta mosolyogva Böde. – Mindenesetre remélem, hogy a jövőben is megkapom majd az esélyt, és ha így lesz, mindent megteszek azért, hogy élni is tudjak vele.

– Azért minden bizonnyal az otthoniaktól sok-sok dicséretet kaptál.
– Igen, természetesen mindenki gratulált a gólhoz. Mondtam is a családomnak, kíváncsi vagyok, a madocsai vendéglátó-egységeknek mennyit hozott a gólom. Megnéztem volna az ottani hangulatot – zárta a beszélgetést vidáman támadónk.

Fradi.hu

Advertisements