Julian adott interjút a Nemzeti Sportnak.

Sejtette, hogy három győzelemmel indítják a tavaszt?
Mivel a felkészülés során éreztem, hogy napról napra erősödünk, bíztam a sikeres kezdésben – kezdte a lapunknak angolul adott interjúját Julian Jenner.

Arra lát esélyt, hogy százszázalékosan zárják a szezont?
Ez kizárólag rajtunk múlik! Elszántak vagyunk, tudjuk, honnan hová szeretnénk eljutni. Minden áldott nap azért dolgozunk, hogy jobbak legyünk. Az persze benne van a pakliban, hogy nem minden mérkőzés alakul úgy, ahogy eltervezzük, ám egyvalami biztos: a motivációnkkal egy másodpercig sem lesz gond!

Tegye a szívére a kezét: amióta Magyarországra szerződött, fejlődött?
Őszinte leszek – igen, fejlődtem. Futballistaként rengeteget tanulhatok Ricardo Moniztól, miközben emberként is több lettem az itt szerzett tapasztalataim révén. Igyekszem minél többet megtudni az országról, a történelméről és kultúrájáról. Sőt a nyelvet is lelkesen tanulom.

Akkor átválthatunk magyarra?
Bocs de még nem…

Beszéljünk akkor a futballról! Szombaton először lépett pályára a Ferencváros ideiglenes otthonában, a Puskás Ferenc Stadionban. Élmény volt?
Nagy vágyam teljesült ezzel. Egyszer-kétszer már elvezetett az utam az aréna mellett, és ahogy megcsodáltam, arra gondoltam, de jó lenne egyszer itt játszani! Most úgy fest, többször lesz rá lehetőségem.

Nem is hiányzik az Üllői úti pálya?
Már hogyne hiányozna! Semmihez sem hasonlítható hangulata volt, ha gólt lőttünk, és megdörrent a Fradi-tábor, úgy éreztem magam, mintha varázslatos világba csöppentem volna. Olyan pillanatokat éltem át, amelyekre életem végéig emlékezni fogok. Nem csupán magával ragadott a klub hagyománya, egyenesen beszippantott. Egyik pillanatról a másikra a rabjává tett. Megfordultam már jó néhány csapatban, vívtam nagy csatákat a holland bajnokságban, de amit a Ferencváros tagjaként szeptember óta átélhettem, ahhoz korábban sehol sem volt még szerencsém. Úgyhogy már csak ezért is kutya kötelességem napról napra a maximumot kihozni magamból. Tartozom ennyivel a társaimnak és a drukkereknek.

Eddig három góllal és nyolc gólpasszal törlesztett. Elégedett?
Akkor lennék az, ha meccsenként egy gólt rúgnék. A gólpasszok száma is lehetne több. Az mindenesetre jó érzéssel tölt el, ha Böde Dani az én átadásomból eredményes. Remélem, gólkirályként végez, és a huszonöt góljából húszat az én átadásomból szerez.

Egy-két gólhoz már eddig is hozzásegítette a támadót. Meghálálta valamivel?
Hogyne! Egy rúd házi szalámival. Tekintve, hogy otthonról hozta, tehát a sajátját adta nekem, nagyra értékeltem. Ráadásul finom is volt. A profi világban sajnos ritkák ez ehhez hasonló gesztusok.

Az új Fradi-stadion makettjeit elnézve kijelenthető, ha nem is szalámiból, de kolbászból lesz a kerítés.
Valóban lenyűgözőek a tervek. Másképp fogalmazva, méltók a Ferencvároshoz.

Kétezer-tizennégy őszén át is adhatják. Ott lesz a megnyitón?
Meglátjuk. A szerződésem nyáron lejár, a hosszabbításról még nem tárgyaltunk, de előbb-utóbb bizonyára leülünk az elnök úrral. Annyit elárulok, hogy a magam részéről nyitott vagyok a folytatásra. Vagyis boldogan játszanék az új létesítményben. Meggyőződésem, hogy addigra a Fradi még erősebb lesz, reményeim szerint olyan, mint harminc-negyven éve volt, amikor Európa-szerte fejet hajtottak előtte. Ehhez az első lépés az, hogy továbbra is az a hozzáállás jellemezzen bennünket, ami eddig, a második pedig az, hogy megóvjuk az egyesület kultúráját. Akiben esetleg eddig nem rögzült volna, abban tudatosítani kell: a Ferencváros nem egy cég, hanem egy klub. A mi klubunk.

Ahhoz képest, hogy alig nyolc hónapja landolt Ferihegyen, úgy beszél, mint akit az Üllői útra hozott a gólya…
Higgye el nekem, ez nem afféle kötelező duma a részemről, nem azért nyilatkozom így, mert ezzel akarom belopni magam a szurkolók szívébe – csak azt öntöm szavakba, amit érzek. De talán megért, ha hozzáfűzöm, a Fradiban kaptam meg az esélyt, hogy végre magamat adhassam a pályán. Ennek is betudható, hogy úgy élvezem a játékot, mint nagyon régen.

Attól nem tart, hogy a Haladás elveszi a kedvét szombaton?
Aggódni nem aggódom, azzal azonban tisztában vagyok, hogy nehéz meccs vár ránk, hiszen ellenfelünk remek futballistákat vonultat fel – kár, hogy ezt ellenünk is bizonyította a Magyar Kupában… Azt nem állítom, hogy a kiesés okozta revánsvágy vezérel minket, ám mindenáron le akarjuk győzni a szombathelyieket. Mivel köztudottan jól védekeznek, korai góllal megzavarhatjuk őket – legutóbb, az Egerrel szemben bevált ez a recept. Különben sincs más választásunk, mint győzni, ahhoz, hogy felkapaszkodjunk a dobogóra, el kell hoznunk a három pontot.

Ha már itt tartunk, a dobogó melyik fokára pályázik?
A felsőre!

Dicséretes gondolkodásmód – csakhogy tizenhárom pont a Győr előnye.
Nem vitatom, jó csapat az ETO, de eddig a szerencse is mellette állt. Ha egyszer elpártol tőle, könnyen fordulhat a kocka, és tőlünk, valamint másoktól is vereséget szenvedhet. Négy fordulóval a zárás előtt találkozunk, ha addigra öt-hat pontra csökkenne a különbség, bármi megtörténhetne. Mondom ezt úgy, hogy rajtunk kívül az MTK, a Videoton és talán a Debrecen sem tett még le az elsőségről. A favorit nyilván a Győr, de a játék többesélyes. Meglátjuk, ki nevet a végén.

Miután évekkel ezelőtt tagja volt az U21-es Európa-bajnokságot nyerő együttesnek, és az utánpótlás-válogatottén kívül az Alkmaar, a Vitesse, a Breda, továbbá a német másodosztályú Rot Weiss Ahlen mezét is viselte, adódik a kérdés: a ferencvárosi fiatalok kíváncsiak-e a tapasztalatára? „Örömmel felelhetek igennel – bólintott Julian Jenner. – Elfogultság nélkül mondhatom, nincs hiány tehetséges játékosokból, Csilus Tamást, Holman Dávidot és Jova Leventét külön is kiemelném. Mindenben segítek nekik, de nem árt, ha tudják: az, hogy milyen karriert futnak be, rajtuk múlik. Csak tudatosuljon bennük, mekkora esélyt kaptak a sorstól azzal, hogy a Fradiban futballozhatnak. Ha felfogják, és ennek szellemében dolgoznak, sokra vihetik.”

NS