Köszönünk mindent amit a Fradiért tettél és végig kitartottál. Én azon szerencsések közé tartozom akik játszhattak vele és Csabival is habár kispályán, de akkor is felejthetetlen élmény marad.
Köszönünk mindent amit a Fradiért tettél és végig kitartottál. Én azon szerencsések közé tartozom akik játszhattak vele és Csabival is habár kispályán de akkor is felejthetetlen marad
Sajnálatos, hogy a Ferencváros, a legtöbb jégkorong bajnoki címmel rendelkező csapat, eddig jutott, hogy a legodaadóbb hívei sem hisznek a feltámadásába. Pedig azt hiszem, ez a budapesti hoki végét jelentené. Csoda, hogy eddig is volt. Szégyene a magyar jégkorongnak, hogy a legnagyobb múlttal, és legtöbb bajnoki címmel rendelkező csapata, a gáncsoskodások miatt, saját pályával sohasem rendelkezett. Ez sokszor a szövetségen is múlott. Pedig a fővárosi hoki feltámasztása csak a Fradival lenne lehetséges. De ehhez létesítmény az alap, ahol a csapat lehet. Ez már nem az az időszak, amikor száraz edzésekkel, a jegest pótolni lehet. De azt is látni kéne, hogy a csapat nem olyan már, ami után a szurkoló a világ végére elmegy. A tábort újra fel kell építeni, és ez csak úgy lehet, hogy a csapatot hozzuk a szurkolókhoz. Ez pedig az Üllői út, Népliget térsége. Lehet stadiont építeni bárhova, ha azt nem érezzük magunkénak. Itt a közeli példa, a férfi kézilabda csapat elhagyta a Népligetet, és nagyon sokan már úgy tekintenek rá mintha megszűnt volna. Hiába próbálnak hozzánk kötődni, sokan oda már mérkőzésre nem járnak pedig itt szerettük őket.
A Fradi férfikézit a címer és mezvita és a csúnya elválás miatt felejtettük el sokan, nem mert máshol játszanak. Hokicsarnokra évtizedek óta várunk, szerintem óriási hiba lenne sutba dobni egy megteremtett lehetőséget és várni, esetleg további évtizedeket arra, hogy majd valaki épít nekünk egyszer a Népligetben jégcsarnokot. Ezt tettük eddig ez vezetett ide.
Természetesen másként látunk dolgokat, és mindenki csak a saját véleményét tudja közvetíteni, De talán annyit. Nem rémlik, hogy az elmúlt 50 évben, bárki, bárhol jégcsarnokot próbált volna részünkre építeni, és ezt azért nem tette, mert elvárásaink voltak a hellyel kapcsolatba. .Pénz sosem kaptunk rá. A másik dolog, nem csak most de régen sem lehetett összehasonlítani a férfi, és a női kézlabdaszakosztály látogatottságát. Míg a lányok legtöbbször az aranyéremért csatáztak, a férfiak talán 3 ezüst, és 3 bronzig jutottak, és akkor sem igen esélyesekként, de gyakran alsóbb osztályban szerepeltek. Természetesen ez a nézőszámban is látszott. Tehát a mostani időszak sem volt különleges.Én csak azt tudom. Míg itthon néha kimentem, amióta elmentek csak a TV-ben láttam őket, bár szurkolok nekik, és tudom mások is vannak így vele. Egy létesítmény ami a miénk azt érezteti van jövőnk, elviseli az ember a mostani gyenge színvonalat, mert, játékosok,vezetők jönnek mennek, de a létesítmény marad. Természetesen ez az én véleményem.
A Vasasban talán majd kialakul a következő években egy olyan, sokra hivatott stáb, akik egyszer hazatérve ismét felemelhetik a szakosztályt – ha az még létezni fog akkor.
2013 április 5 at 20:33
Köszönünk mindent amit a Fradiért tettél és végig kitartottál. Én azon szerencsések közé tartozom akik játszhattak vele és Csabival is habár kispályán, de akkor is felejthetetlen élmény marad.
2013 április 5 at 20:31
Köszönünk mindent amit a Fradiért tettél és végig kitartottál. Én azon szerencsések közé tartozom akik játszhattak vele és Csabival is habár kispályán de akkor is felejthetetlen marad
2013 április 5 at 15:57
Szomorú volt hallgatni.
2013 április 5 at 14:33
Sajnálatos, hogy a Ferencváros, a legtöbb jégkorong bajnoki címmel rendelkező csapat, eddig jutott, hogy a legodaadóbb hívei sem hisznek a feltámadásába. Pedig azt hiszem, ez a budapesti hoki végét jelentené. Csoda, hogy eddig is volt. Szégyene a magyar jégkorongnak, hogy a legnagyobb múlttal, és legtöbb bajnoki címmel rendelkező csapata, a gáncsoskodások miatt, saját pályával sohasem rendelkezett. Ez sokszor a szövetségen is múlott. Pedig a fővárosi hoki feltámasztása csak a Fradival lenne lehetséges. De ehhez létesítmény az alap, ahol a csapat lehet. Ez már nem az az időszak, amikor száraz edzésekkel, a jegest pótolni lehet. De azt is látni kéne, hogy a csapat nem olyan már, ami után a szurkoló a világ végére elmegy. A tábort újra fel kell építeni, és ez csak úgy lehet, hogy a csapatot hozzuk a szurkolókhoz. Ez pedig az Üllői út, Népliget térsége. Lehet stadiont építeni bárhova, ha azt nem érezzük magunkénak. Itt a közeli példa, a férfi kézilabda csapat elhagyta a Népligetet, és nagyon sokan már úgy tekintenek rá mintha megszűnt volna. Hiába próbálnak hozzánk kötődni, sokan oda már mérkőzésre nem járnak pedig itt szerettük őket.
2013 április 5 at 15:17
A Népligetbe se jártak a férfi kézilabdára.
2013 április 5 at 15:18
A Fradi férfikézit a címer és mezvita és a csúnya elválás miatt felejtettük el sokan, nem mert máshol játszanak. Hokicsarnokra évtizedek óta várunk, szerintem óriási hiba lenne sutba dobni egy megteremtett lehetőséget és várni, esetleg további évtizedeket arra, hogy majd valaki épít nekünk egyszer a Népligetben jégcsarnokot. Ezt tettük eddig ez vezetett ide.
2013 április 5 at 20:43
Természetesen másként látunk dolgokat, és mindenki csak a saját véleményét tudja közvetíteni, De talán annyit. Nem rémlik, hogy az elmúlt 50 évben, bárki, bárhol jégcsarnokot próbált volna részünkre építeni, és ezt azért nem tette, mert elvárásaink voltak a hellyel kapcsolatba. .Pénz sosem kaptunk rá. A másik dolog, nem csak most de régen sem lehetett összehasonlítani a férfi, és a női kézlabdaszakosztály látogatottságát. Míg a lányok legtöbbször az aranyéremért csatáztak, a férfiak talán 3 ezüst, és 3 bronzig jutottak, és akkor sem igen esélyesekként, de gyakran alsóbb osztályban szerepeltek. Természetesen ez a nézőszámban is látszott. Tehát a mostani időszak sem volt különleges.Én csak azt tudom. Míg itthon néha kimentem, amióta elmentek csak a TV-ben láttam őket, bár szurkolok nekik, és tudom mások is vannak így vele. Egy létesítmény ami a miénk azt érezteti van jövőnk, elviseli az ember a mostani gyenge színvonalat, mert, játékosok,vezetők jönnek mennek, de a létesítmény marad. Természetesen ez az én véleményem.
2013 április 5 at 13:30
A Vasasban talán majd kialakul a következő években egy olyan, sokra hivatott stáb, akik egyszer hazatérve ismét felemelhetik a szakosztályt – ha az még létezni fog akkor.