Penát kérdezte a szezonról a hivatalos oldal.

– Hogy vagy? Hogy van a lábad?
– Jól vagyok. A lábam napról napra jobb. A mindennapokban már szinte nem is érzem, hogy sérült. Nagyon keményen dolgozom, hogy rendben legyen.

– Mindenki olyan szomorú volt, amikor a sérülésed történt. Megnyerte a csapat a Zvenyigorod elleni meccset, de a csarnokban senki sem tudott igazán örülni a két pontnak.
– Szerintem, ha bárki mással történt volna, ugyanolyan szomorú lett volna mindenki. A dabasi csarnokban mindenki velem volt. Mindenki azt kérdezte, hogy vagyok, hogy van a térdem. Sosem tapasztaltam ilyet ezelőtt. Bonyolult, mert nem éltem még ilyen közegben a pályafutásom alatt. Ez a klub és a szurkolói fantasztikusak. Olyan, mint egy család. Aki még nem játszott a Fradiban, nem tudhatja ezt. Nem csak én gondolom így. A szüleim is érezték ezt. Amikor lesérültem, ők is ott voltak Dabason, és amikor a nevemet énekelte a közönség azt mondta az anyukám, hogy „Nagyon szeretnek téged!”. Tényleg nagyon köszönöm nekik, minden szurkolónak azt a sok szeretetet, amit kaptam tőlük. Igaz, nagyon szomorú voltam, hogy ismét megsérültem, de az emberek átsegítettek a nehezebb pillanatokon.

– Mit gondolsz a csapat Bajnokok Ligája szerepléséről?
– Amikor ideszerződtem, csak néhány játékost ismertem a csapatból. Felvázolták a vezetők a csapat terveit. Nem hittem, hogy így sikerül bemutatkoznunk a Bajnokok Ligájában. Jó esélyekkel indultunk a BL-ben, de sosem gondoltam, hogy középdöntőbe kerülünk. Tudtam, hogy a selejtezőből továbbmegyünk, de többre nem számítottam. De ott voltunk! Nagyon jó eredményeket értünk el! A Larvik, a Valcea és a Ljubljana ellen is emlékezetes meccseket játszottunk. Senki nem gondolta szerintem, hogy ilyen eredményt érünk el.

– A középdöntőben három győztes fordulót követően gondoltad, hogy elődöntőbe juthat a csapat?
– Persze, hiszen csak egy győzelemre volt szükségünk, hogy az elődöntőbe menjünk. Nagyon nehéz volt, hiszen nagyon sok sérültünk volt. Nem csak rólam van szó. A sok nehezítő körülmény együtt eredményezte, hogy nem sikerült négybe kerültünk. Mindig történt valami. Hét-kilenc emberrel pedig nagyon nehéz játszani egy ilyen sorozatban. Tanulnunk kell ebből is. Ebben a szezonban vége a BL szereplésünknek, amivel semmi gond nincs. Most egy időre magunk mögött kell hagynunk és ettől kezdve a bajnokságra kell koncentrálnunk. Megnyerni és utána gondolkodhatunk a következő éven.

– Megnyerni a magyar bajnokságot?
– Igen. Így gondolom. Azon kell dolgozni, hogy ez sikerüljön. Ha nem sikerül, semmi gond, de meg kell próbálni. Szerintem jelenleg a Győr a legjobb most Európában és Ambros Martin nagyon jó edzője az együttesnek. Ha jó munkát végeznek, megnyerhetik a BL-t, de ez nem azt jelenti, hogy mi nem győzhetünk ellenük a magyar bajnokságban. Persze a legyőzésükhöz nekünk tényleg nagyon jól kell játszanunk, hiszen ők is kiváló kézilabdázók.

– Egyszer azt mondtad, hogy a Fradi ereje abban rejlik, hogy a játékosok régóta játszanak együtt.
– Igen. Nagyon fontos, hogy egy csapat magja régebb óta játsszon együtt. Ez lehet a kulcsa a győzelemnek. Például válogatott csapattársammal, Macarena Aguilarral nagyon szeretek együtt kézilabdázni. Ismerjük egymást, olvassuk a másik gondolatát a pályán.

– Van valaki most a Fradiban, akivel megvan ez az összhang?
– Nagyon szeretek Tomori Zsuzsival együtt játszani. Ha ránézek, már tudja, mit akarok. Ezt bizonyította például Valceában a kínai figurából lőtt gól. Próbáltam megbeszélni vele, mit szeretnék, de nem értett engem. Csak ugrottam. Rám nézett és passzolt. Tudta mit akarok anélkül, hogy megbeszéltük volna. Nem minden játékosban van meg ez az érzés. Vannak, akik habár nagyon jó játékosok, de nem érzik ezeket az apróságokat.

– Mit gondolsz a következő évről?
– A BL-ben a sorsoláson sok minden múlik, de szerintem a következő évben nagyon jó csapatunk lesz, amilyen idén is. Ha nem hátráltatnak minket sérülések, akkor jól alakulhatnak dolgok. Tudjuk, hogy már sokan emlegetik a Bajnokok Ligája döntőjét, de odáig nagyon nehéz eljutni. A legfontosabb, hogy mindig a következő mérkőzés legyen előttünk. Ne a döntőn gondolkodjunk, amikor még az elején sem tartunk. Csak szépen, sorjában. Először a selejtezőn, a csoportmeccseken kell túllépni és így tovább. Minden éppen előttünk álló meccs a legfontosabb. Keményen kell dolgoznunk, hogy napról napra, évről évre jobbak legyünk és akkor még nagy dolgokat érhetünk el.

– Habár sérült vagy, a csapat valamennyi meccsére elmész, amikor Magyarországon vagy és szurkolsz a társaidnak. Ez láthatóan fontos számodra.
– Nagyon nehéz, hogy látom a csapatot játszani és nem lehetek a pályán. Nagy erőfeszítésembe kerül, de úgy érzem, ha tehetem, akkor ott kell lennem a helyszínen, hiszen a csapathoz tartozom. Fontos, hogy segítsek nekik, hogy lássák, velük vagyok. Nem tudok többet tenni, de ez fontos nekem.

– Nyár elején azt mondtad, még hozzá kell szoknod ehhez az új helyzethez, az új országhoz, új környezethez. Mit gondolsz most?
– Sosem jártam még Magyarországon, mielőtt ide nem igazoltam és sosem gondoltam, hogy itt fogok élni. Kicsit tartottam attól, hogyan bírom majd a családom nélkül, hátra hagyva a régebbi életemet. Most azt mondhatom, imádom Budapestet, azokat a helyeket, ahol eddig jártam Magyarországon. Nagyon boldog vagyok itt. Igazán szeretem ezt a várost, az itt élő barátaimat, a klubomat, tehát az itteni életemet. Úgy gondolom, jó helyet választottam. Csak a térdsérülésem az egyetlen rossz, ami eddig történt itt velem.

– Ha jól tudom néhány csapattársaddal élőben nézted meg a Ferencváros Újpest elleni labdarúgó mérkőzését. Hogy tetszett?
– Kalandos volt a bejutásunk. Ráadásul akkor még a mankóim is velem voltak. (Nevet.) Nagyon tetszett! Különösen a két ellentétes tábor viszonya. Olyanok, mint például a Real Madrid és a Barcelona. A hangulat tényleg fantasztikus volt! Amikor a magyar himnuszt énekelte az a rengeteg ember, hihetetlenül gyönyörű, felejthetetlen volt.

Fradi.hu

Advertisements