Apró szépséghiba, hogy nem zöld-fehérben.

28 éve az FTC-ben kezdett hokizni, most a Vasasnál folytatja utánpótlás-edzői tevékenységét. Újra régi társával, Jánosi Csabával szerepel egy csapatban. Az okokról és a jövő fontos feladatairól kérdeztük az ősferencvárosi támadót.

Hoffmann Attila 1985-ben a Ferencvárosi TC-ben kezdett jégkorongozni, és három év székesfehérvári kitérőn kívül mindvégig a zöld-fehéreknél játszott. 34 évesen 80-szoros válogatottként vonul vissza, 6 gólt lőtt és 14 gólpasszt adott nemzeti mezben. 1999 és 2007 között 4 felnőtt világbajnokságon játszott.

– Mi vezetett el addig, hogy úgy döntött, abbahagyja a játékot?
– Igazából ez már évek óta érlelődött bennem. A Ferencváros már hosszú ideje nem képes jó eredményt elérni, részsikereink voltak, rövidebb szériákat tudtunk produkálni, de összességében elég kudarcos szezonjaink voltak. Minden évben vártam, hogy talán majd most sikerül az áttörés, de őszintén szólva egyre reménytelenebb a helyzet, jelen pillanatban pedig esélyét sem látom a számottevő javulásnak. Annyit sikerült elérni, és ez sem kevés, hogy most legalább a vezetéssel nincsenek problémák, korábban velük is volt konfliktusom, ez sem tett jót a hokimnak, nem tudtam csak a játékra összpontosítani. Nem utolsósorban pedig van egy hároméves kislányom, akivel szeretnék több időt tölteni, szeretném, ha több figyelmet tudnék rá fordítani.

– Mihez kezd ezután?
– Nem szakadok el a jégkorongtól, a Vasas edzői stábjához csatlakozom. Az FTC-vel nem tudtunk megegyezni, anyagilag és szakmailag is nagyobb kihívást jelent a Vasas.

– Mi lesz konkrétan a feladata új klubjánál?
– Még nem tisztáztuk véglegesen a feladatokat és a hatásköröket, de jelen pillanatban az a legvalószínűbb, hogy a mini és az előkészítő korosztály munkáját segítem. Ha tetszik, újra Jánosi Csaba mellett leszek, hiszen ő már tavaly abbahagyta a játékot, szintén a Vasashoz ment edzősködni, így valószínűleg újra együtt dolgozhatunk.

– Civilben mihez kezd?
– Igazából új munkám is teljes embert kíván, és mint említettem, van egy kislányom, így nem hiszem, hogy túl sok szabadidőm lesz majd, ez leköti minden időmet és energiámat.

– Mi volt pályafutása legnagyobb hokis élménye?
– Szerencsére sok volt, nem tudnék egyet kiemelni. Minden válogatottmérkőzés hatalmas élmény volt, nagyon jó volt a nemzeti csapatban játszani. Ezek közül is kiemelkedik a Kanada elleni mérkőzés, amit Székesfehérváron játszottunk, és ahol sikerült gólt lőnöm. A klubmérkőzések közül pedig, ha mindenképpen ki kell emelnem egyet, az az 1996-os Dunaferr elleni bajnoki döntő volt a BS-ben. Igaz, hogy kikaptunk, de tízezer néző előtt játszani 16 évesen, egy egész életre szóló élmény volt. Emellett a 2004/05-ös NHL-lockout is emlékezetesre sikeredett, amikor Rob Niedermayerrel és Jason Strudwickkal játszhattam egy csapatban. Sokat köszönhetek a hokinak, és egyedül képtelen lettem volna idáig eljutni, úgyhogy ezúton szeretném megköszönni a szurkolóknak, hogy végig mellettem álltak, édesanyámnak és a családomnak, hogy támogattak, illetve külön is szeretném megemlíteni Kovács Zoltán edzőt, akinek szakmailag a legtöbbet köszönhetek.

Szuper Levente, a Vasas HC szakosztályfőnöke nagyon örül az új igazolásnak: “Hofit 5 éves korom óta ismerem, együtt kezdtünk el játszani, és nagyon örülök, hogy a jövőben ilyen formában is együtt tudunk dolgozni. Nagyon jó dolog, hogy csatlakozik hozzánk, mert ezzel egy újabb nagyon értékes emberrel bővült a szakosztályunk.”

Jégkorongblog

Advertisements