Nyertünk egy kupát, kezeljük a helyén, örüljünk neki!

Ünnepeltük a Ligakupa elnyerését, de ahogy Kálmán bácsi mondaná voltak disszonáns hangok. Miszerint túl nagy a jókedv és még ott a vasárnap és persze a többi forduló. Nos ebben van némi igazság, de nekik is mondom igenis legyünk boldogok. Örüljünk, mert rég nem nyert címet a világ legnagyszerűbb csapata, és örüljünk, mert egy komoly küzdelem végén lett miénk a kupa.

Mindannyian tudjuk, hogy kik hozták létre a Ligakupát, őket ma sem kedveli jobban senki, de idejött edzőnk Ricardo Moniz, aki minden sorozatot, ahol a Fradi pályára lép komolyan vesz. Az ő munkáját is megtiszteljük, ha megünnepeljük a sikert. A szeretet erősebb a gyűlöletnél, szeressük tehát jobban azokat, akik ennek a sikernek a részesei voltak, mint azokat nem, akik létrehozták a kupát. Ligakupát még nem nyert a Ferencváros és bár sokan elfelejtik, de a mostani Üllői út-i Albert Stadion utolsó hivatalos meccse is ennek a győzelemnek az egyik állomása, az Eger elleni siker volt.

904878_440865772664978_1933075291_o

Aki végigkísérte a sorozatot az tudja, hogy ez volt a legerősebb az eddigi kiírások közül. A csoportmeccsek során az MTK tartalékosan állt fel, de Kecskeméttel már késhegyre menő csatákat vívtunk és a Szolnok is mindent megtett, hogy megnehezítse a dolgunkat. Az Eger és a Pápa, bár a tabellán nem álltak jól, de őket is feltüzelte a lehetőség, hogy a nagy Ferencváros ellen játszanak, ráadásul a negyeddöntő igazi kupathriller volt, mai napig emlékszem, hogy vártuk mindannyian Maflaa barátunk helyzetjelentéseit, aki mindannyiunk szeme volt a meccsen és hogyan raktam össze az ő és a fradi.hu információit egy közvetítéssé.

A döntő pedig egy igazi regény, a sokak szerint itthon legerősebb kerettel rendelkező Videotonnal vettük fel a küzdelmet, de a vége ellentétben a Ligakupával a magyar foci régi hagyományait idézte, a vidékre utazó Ferencváros oktatta a helyi kiscsapatot és szórakoztatta a publikumot. Ez persze csak vicc, hiszen aki látta a meccset az tudja, hogy egy nagyon jó meccsen úgy vertük meg a Vidit, hogy nem játszottak rosszul, ráadásul a vége igazi örömmámor lett és még az 5 rúgott gólt is visszaadtuk nekik, ami 2011 óta kísértett minket.

FTC-Videoton_145_231521

Természetesen nem szabad elszállni, de ez a játékosok kötelessége, és vezetőink nem is hagyják nekik. A lágyszívű Ricardo például tudtommal már csütörtökön edzést vezényelt és amikor még a szerdai meccstől boldogan és elégedetten üldögéltek játékosaink az edzés végén azt mondta: „na fiúk, azt hiszem még van bennetek egy kör a Népligetben”. Pont azért is kellenek az ilyen sikerek, hogy tudják van értelme ezeknek a plusz köröknek, mert ők többségében – mily boldog tudatlanság – nem is hallottak arról a kisteleki nevűről, aki – ahogy Hofi mondta – már akkor egy senki volt, amikor még volt valaki.

Ők csak azt tudják, hogy olyan régóta nem nyert semmit a csapat és most nekik sikerült. Mi pedig élvezzük a sikert, hogy most nem nekünk kell magyarázni, degradálni mások eredményeit, mert az építkezés nemcsak az Üllői út 129. alatt folytatódik, hanem a csapatnál is és a Marbella-i lécsőfok után felléptünk a következőre, amin az áll Ligakupa és reméljük ennek a lépcsőnek a teteje ott van, ahova a Fradi tartozik, az európai foci tetején. Vidám dallal lépjünk fel a következő lépcsőre, énekeljünk: Itt a fieszta! Itt a fieszta!

Advertisements