Német hátvédünk elmondja mikor lesz utcabál a szülővárosában Fradi meccs után. Monizról, Svábról és még sokmindenről.

Köszönet Andrisnak és Jasonnek

Ki a jobb edző, az édesapja vagy Ricardo Moniz?

Egyik kiválóbb szakember, mint a másik. Bár ha abból indulok ki, hogy a nevelőedzőm, vagyis az édesapám először a kapuba állított… De unalmas volt a gólvonal előtt toporogni, ezért kijöttem a mezőnybe. Nagy lelkesedésemben előbb csatárként próbálkoztam, mígnem kikötöttem a balhátvéd posztján. Tekintve, hogy a két öcsém is játszott, a családunk története jóformán másról sem szól, mint a labdarúgásról. No de így kerek az életünk.

A Bönig-fiúk közül ön vitte legtöbbre: száznegyven Bundesliga-fellépéssel a háta mögött igazolt a Ferencvároshoz.

Sosem feledem, hogy útban az első élvonalbeli mérkőzésemre – sírtam. Nem félelmemben, örömömben. Az álmom, amit gyerekkorom óta szőttem, valóra vált. Nem vezetett sima út odáig, ám csak célba értem. Ehhez nyilván szükségeltetett némi tehetség is, ám szerencse nélkül nem mentem volna semmire.Ahhoz, hogy a szakemberek kiszúrjanak, jókor kellett jó helyen lennem.

Ha azt vesszük, hogy tizennégy esztendősen már a Bayern München edzéseit látogatta, jobb helyre nem is kerülhetett volna. Végül a tartalékgárdáig jutott – csalódást jelentett, hogy feljebb már nem?

Bixente Lizarazut kellett volna kiszorítanom… Érdekes kérdés ez. Főleg annak fényében, hogy Giovanni Trapattoni irányítása idején többször is az első csapattal készülhettem, mi több, néhány felkészülési mérkőzésen pályára is léphettem. A mester el akart vinni az egyik edzőtáborba is, ám a szüleim nem engedtek, mondván vizsgaidőszak van az iskolában, az fontosabb. Néha eszembe jut, mi lett volna, ha más időpontra tűzik ki a számonkérést, de melankolikussá akkor sem válik a hangulatom. Sőt hálás vagyok a sorsnak, hogy megadta nekem azt a száznegyven Bundesliga-meccset.Ráadásul egyetlen klubban.

Igaz, hogy Bochumban kevés népszerűbb polgár akad Philipp Bönignél?

Maradjunk annyiban, hogy sokan szeretnek. Kilenc évet töltöttem a csapatnál, és ugyan felvetődött, hogy a pályafutásom befejeztével is maradok a Bochumnál, tavaly nyáron nem hosszabbítottak velem szerződést. Nagyobb fájdalmat éreztem, mint amikor két esztendeje darabokra tört a könyököm, holott akkor is pokoli kínokat éltem át… Ez persze mit sem változtat a csapat iránti érzelmeimen.Most éppen azért szorítok, hogy a Bochum bent maradjon a másodosztályban. A helyzet kritikus, mégis reményteli, Peter Neururer igyekszik megmenteni az együttest, aki kétezer-háromban Bochumba csábított. És aki azóta sem feledkezett meg rólam, a szerdai, székesfehérvári győzelmünk után küldött nekem gratuláló üzenetet.

Az ön karrierjében mit jelent egy magyarországi Ligakupa-győzelem?

Rengeteget! Nemcsak magamra vagyok büszke, hanem a Fradira is. Ha hiszi, ha nem, szívszorító pillanatokat éltem át a Sóstói Stadionban, hiszen a Bundesliga kettes bajnoki címet leszámítva még nem nyertem semmit. Harminchárom évesen ideje volt, nemde?

A jelek szerint nem egy kapkodós fajta: harminckét esztendősen állt légiósnak.Amikor értesült a Ferencváros érdeklődéséről, mi volt az első dolga?

Ha azt gondolja, hogy a világhálós keresőprogramot bújtam, téved. Jól tudtam, hogy a magyar Bayern München hív.Szemernyi kétely sem volt önben?Miért lett volna? Az első pillanattól fogva érzem, jó helyen vagyok. Olyan fokú sikeréhséget érzékelek, mint sehol másutt – ezért is örültem annyira a hétközi diadalunknak. A drukkerek fanatizmusa pedig lenyűgöz. Egyik öcsém és három barátom eljött az Újpest elleni derbire, a végén csak annyit állapítottak meg, ilyen szent őrületet még sehol sem tapasztaltak.

Ricardo Monizt ismerte korábbról?

Személyesen nem, csak hallomásból. Jó értelemben mondom: őrült edző. Mielőtt aláírtam volna a Fradihoz, azt mondta, olyan melót végzünk majd, aminek köszönhetően egy-két szezonnal megtoldhatom a pályafutásomat.A németországi múltammal bizonyára furán hangzik, mindazonáltal igaz, sohasem éreztem olyan jó fizikai állapotban magam, mint a téli felkészülés alatt. Aztán a Basel elleni edzőmeccsen megsérültem… Csaknem három hónapot voltam kénytelen kihagyni, de lassan utolérem magam. Sosem irtóztam a kemény munkától.Mindig is azt vallottam, hogy ha a csúcsra szeretnél jutni, a legtöbbet kell tenned érte.

Ahogy azért is, hogy a Videotont vasárnap is legyőzzék.

A fehérváriak biztosan vissza akarnak vágni az öt egyes vereségért, de az érzéseikre nem lehetünk tekintettel. A Ferencvárosnak a legjobbak között van a helye – jó úton járunk ahhoz, hogy a szereplésünk méltó legyen a klub hírnevéhez. Azt azonban ne feledjük, hogy még nem értünk el semmit.

Mintha egy élvonalbeli Bönig-gól is hiányozna még…

Tessék, már ön is kezdi… Bochumban mindenki azzal poénkodott, hogy gyerekkoromban alighanem beoltottak gólszerzés ellen, mert a száznegyven meccsemen egyszer sem találtam a kapuba.Egyelőre a Fradiban sem jártam sikerrel, de nem adom fel! Szülővárosomban, Erdingben utcabált rendeznének, ha megtörne az átok – bochumi cimboráim mindenesetre már jelezték, boldogan levezetnek hatszázötven kilométert, csakhogy részt vegyenek rajta.

Csak önön múlik!

Hát ez az… A fiataloknak nem győzöm mondani, hogy tanuljanak is.Most futballmenedzseri szakra járok, de korábban hallókészülék-hangmérnöki képesítést szereztem. Egy labdarúgó karrierje egyik pillanatról a másikra derékba törhet, nem árt, sőt muszáj két lábon állni.

Bayernről

“Van még némi kötődésem a Bayernhez. Philipp Lahmot és Bastian Schweinsteigert például jól ismerem, szurkolok nekik, hogy megnyerjék a Bajnokok Ligáját, ha valakik, ők igazán megérdemlik.”

Sváb Daniról

“Megtiszteltetés számomra, hogy Sváb Dániellel versengek a balhátvéd posztjáért. Bármelyikünk jut szóhoz, biztos lehet benne, hogy a másik mindenben támogatja. Daniban megvan az a képesség, hogy eljusson a Bundesligáig.”“

Nemzeti Sport alapján

Reklámok