A népszerű Momo elárulja szerinte melyik a legerősebb magyar csapat és, hogy mit vár a hátralévő fordulóktól.

– Rafinált gól volt.

– Szerintem meg inkább „gengsztergól” – kocogtatta meg mutatóujjával a halántékát Muhamed Besic. – Miközben a lövéshez készülődtem, a játékvezető magyarul beszélt, de jelezte nekem, amíg nem kérem, hogy állítson sorfalat, elrúghatom a labdát. Elrúgtam… Büszke vagyok rá, mert arról tanúskodik, hogy megvan bennem a futballhoz szükséges dörzsöltség. Jó értelemben véve, persze.


– A Paks csak három nulla után, három perccel a lefújás előtt tudott szépíteni. Sima meccs volt?

– Nem, dehogy. A pálya talaja remek volt, a körülmények mégis gondot okoztak nekünk. A nagy Albert-, illetve a még nagyobb Puskás-stadion után fura volt ilyen kis létesítményben játszani. Olyan volt a légkör, mint mondjuk Kaposváron. Félreértés ne essék, ezt nem bántó szándékkal említem, csupán tényként. Ahogyan az is igaz, hogy a hazaiak szervezetten, az ő szempontjukból érthetően a védekezésre ügyelve futballoztak, és ezzel sokáig megnehezítették a dolgunkat. Fontos volt, hogy közvetlenül az első félidő lefújását megelőzően vezetéshez jutottunk – ez jókora lendületet adott nekünk. A szünet után éreztem, hogy percről percre erősebbek és magabiztosabbak vagyunk, ennek is köszönhető a győzelmünk.


– No meg annak, hogy ezúttal nem kaptak gólt az első percben.

– Hálás vagyok, hogy emlékeztet rá… De tudja mit, örülök, hogy szóba hozta a Videoton elleni bajnokit! Mondják, egy csapatot megvisel egy rangadón elszenvedett kudarc – hát a Fradit nem küldte padlóra! Épp ellenkezőleg, csak dacosabbá és egységesebbé tette a társaságot. Nem tagadom, a meccs estéjén még szétvetett minket az ideg, hogy úgy kaptunk ki, ahogy, ráadásul attól az együttestől, amelyet néhány nappal korábban öt egyre megvertünk, ám a következő edzésre már újult erővel, kizárólag a Ricardo Moniz által kitűzött célt szem előtt tartva mentünk ki.

– Árulja el, mit kíván önöktől a vezetőedző?

– Ó, a kérése egyik fele már teljesült, a Ligakupát megnyertük. A biztos Európa-liga-indulást jelentő dobogóra viszont még nem léptünk fel, ezzel még az adósai vagyunk… Aggodalomra azonban semmi ok, van hátra négy meccsünk, és ha mind a négyen győzünk, rendben vagyunk.

– A sorsolásuk nem kedvező: a Győrrel, az MTK-val, a Debrecennel és a Kaposvárral játszanak.

– Érdekes, én ennél jobb sorsolást nem tudok elképzelni. Három olyan csapattal csapunk össze, amely az élbolyba tartozik, ellenük bizonyíthatjuk, hogy Magyarországon ma már mindenkinél jobbak vagyunk.

– A tabella ennek némiképpen ellentmondani látszik, hiszen csak az ötödik helyen állnak

– Leszünk mi még feljebb is. Már csak azért is, mert a következő hetekben nem a focit romboló, hanem azt játszó riválisokkal találkozunk. Mivel a legjobb focistáink nekünk vannak, le is győzzük őket.

– Látom lélekbúvárhoz nem holnapra van időpontja.

– Hagyhatnám a fenébe az egészet, ha probléma lenne az önbizalmammal. A Ferencváros sikereiben a Fradi játékosainak kell a legjobban bízni, és ez nem valami kamu duma. Maximálisan bízunk magunkban. Én vagyok ott minden nap az edzéseken és ez alapján mondhatom, hogy napról-napra fejlődünk.

– Vagyis a hátralévő négy meccsen 12 pontot szerez a Fradi?

Miután nem félünk semmitől és senkitől, igen. Ha odafigyelünk nem lehet baj.

– Lapunktól 7-es osztályzatot kapott, a mezőny legjobbja lett. Ez volt eddigi legjobb meccse hazánkban?

Nem ez volt a legjobb, de nem is ez volt a legrosszabb… Az utóbbi négy meccsen nem volt gond a formámmal, de ha nem nyerünk kitehetem az ablakba a jó érdemjegyeket. Persze ha azt állítanám, hogy kiegyeznék azzal, hogy rosszul játszom csak nyerjünk, akkor se mondanák igazat. Én igenis hozzá akarom tenni a magamét a Fradi sikereihez!

forrás: NS

Reklámok