A Fradisták többségéről azonban kedvező képet őriz magában volt edzőnk, aki vasárnap megtörné 22 meccses nyeretlenségi szériáját.

Vasárnap a Fradit fogadják hazai pályán. Nem egy szimpla bajnoki lesz, talán sokkal több annál, a játékosok és az Ön számára is.

– Ha azt nézzük, hogy egy esetleges sikerrel még marad némi esélyünk a bennmaradásra, akkor feltétlenül így van. Ha a játékosok jövőbeni boldogulására gondolunk, akkor szintén, hiszen egy kiugró teljesítménnyel esetleg könnyebb helyzetbe kerülnek majd karrierépítésük szempontjából. Az én aspektusom viszont már kevésbé érdekes…

Nehezen tudom elhinni, hogy ugyanazt jelenti Önnek egy Ferencváros elleni mérkőzés, mint bármelyik másik.

– Természetesen nem, de nekünk bármelyik másikat is meg kellett volna nyernünk, és most is győzni kellene. A Fradival szemben egyáltalán nincs bennem revánsvágy, legfeljebb azokkal szemben, akik inkorrekt módon bántak velem.

Kik ők?

– Nem szeretnék indulatokat gerjeszteni. Tartom magam ahhoz, amiben megegyeztünk, voltak, vannak nehéz pillanatok, vitára okot adó történések, de ezeket nem teregettem ki, és most sem teszem. Pedig akadtak, akik a valóságot megmásítva, félinformációkra hivatkozva saját érdekeiket előtérbe helyezve nyilatkozgattak rólam. Mint embert bántanak ezek a dolgok, ahogy az is, hogy egy-két játékos a váltás után megfeledkezett arról, hogy a közös munkánkból ők is nem keveset profitáltak… Ezek nem esnek jól, de el kell fogadni.

Korábbi segítőjével, Nagy Tamással való konfliktusa nagy nyilvánosságot kapott annak idején. Miután távozott az Üllői útról, Ön kifogásolta a viselkedését, nyilatkozatait. Azóta tisztázták az esetet?

– Lezártam magamban azt az ügyet, amióta eljöttem a Ferencvárostól talán egyszer beszéltünk…

Fognak még együtt dolgozni?

– Aligha.

Úgy tűnik, hogy nagyon mély nyomott hagyott Önben a Fradinál eltöltött időszak….

– Csak a szépre emlékezem, emberileg és szakmailag is több lettem, azt is mondhatnám, hogy a Ferencvárosnál lettem igazi edző, és biztos, hogy a pályafutásom meghatározó része marad örökre. Bronzérmet szereztünk, indulhattunk az Európa Ligában, sajnos azonban a norvégiai kiesésünk előtt már felszínre kerültek bizonyos belső problémák. Ha akkor továbbjutunk, lehet, hogy még mindig én irányítom a csapatot. Azt szeretném hangsúlyozni: a felmerülő problémákat közös együttgondolkodással meg lehetett volna oldani, én nem adtam fel. Néhány játékos miatt megbomlott az öltözői egység, más gondok is nehezítették a munkámat, de a gyors helyzet megoldásban nem mindenki hitt egyformán. Az elválás viszont teljesen korrektül történt, amiért Kubatov Gábor elnök úrnak külön köszönet jár, hiszen amiben megegyeztünk, azt betartotta. A kapcsolatom a klub legtöbb dolgozójával és a szurkolókkal is korrekt.

Azt miként éli meg, hogy az utódját sokkal jobban “menedzselik”, mint ahogy ezt Önnel tették?

– Nem kaptam ekkora támogatást ezen a téren, ez biztos, a kettős mérce nem esik jól, de én nem is vágytam mindig akkora sajtónyilvánosságra. Mondjuk az picit furcsa volt, hogy a bronzérmünket sokan csak a szerencsének tudták be… Azért mégiscsak a harmadik helyen végeztünk és hét év után jutott ki a Ferencváros a nemzetközi porondra. A mai napig jóleső érzés azonban, hogy a Fradi-szurkolók kedvesek és korrektek velem, bárhol is találkozom velük az országban.

Milyennek látja a mostani Fradit?

– Nagyon sok jó játékos található a keretükben, egyértelműen ők a vasárnapi mérkőzés esélyesei. Mi az első négy tavaszi meccsünkön komoly győzelmi esélyeket szalasztottunk el, a Győr ellen viszont már megtörtünk. Innen kellene most felállni, ráadásul sérültjeink, betegeink vannak, nem vagyunk topon, az biztos. Életemben nem voltam még ilyen szituációban.

Sokszor elmondta már: nem bánta meg, hogy a Fraditól való távozását követően pár héttel azonnal igent mondott a Zalaegerszegnek. Annak tükrében sem, hogy azóta több NB I-es klubnál történt edzőváltás, és ha türelmesebb, elméletileg lehetne a Lombard, a Haladás vagy akár az ETO szakvezetője is?

– Nem lehet mostani ésszel értékelni az akkori helyzetet. Mindig keményen dolgoztam, be volt osztva az időm, lehet, hogy ez betegség, de ezt szoktam meg, ma is eszerint élek. Az akkori döntésemet, lehet úgyis értelmezni, hogy a munkába menekültem, ami segített a múlt feldolgozásában, de mindenképp dolgozni szerettem volna. Az utolsó 10 évben jó csapatok és jó edzők voltak Zalaegerszegen, ráadásul Nagy Ferenc elnök úr már korábban is hívott. Azt gondolom, nem kell “szégyellni”, ha valaki ott dolgozik, komoly szakmai kihívás. Az viszont tény, hogy nem voltam kellőképpen körültekintő, csak az akkori állapotokat néztem, mélységében nem láttam bele a problémákba. Az adott élethelyzetben jó döntésnek tűnt. Nem szoktam megbánni semmit, ezt sem bántam meg.

Mennyire frusztráló, ha egy edző csapata 22 forduló alatt nem tud meccset nyerni?

– Nagy igazság, hogy egy edző mindig egyedül van. Nagyon fontos, hogy egy edzőnek akaratereje, erős karaktere legyen, és az sem árt, ha minden helyzetben egyenes és korrekt tud maradni. Ilyenkor nem baj, ha a családja, a barátai objektív képet tárnak elé és nem csak azt mondják, amit hallani szeretne. Az sem hátrány, ha a klubot működtető menedzsment nem érzelmi döntéseket hoz, hanem képes minden aspektusból reálisan látni a helyzetet.

Attól nem tart, hogy az edzői karrierjének nem tesz jót ez a negatív sorozat?

– Ez igencsak valószínű. De azt is meg kell érteni, egyetlen ember nem elegendő a feladat megoldásához. A zuhanást nem tudtam a visszájára fordítani, lassítani tudtam rajta. Bízom benne, hogy akik a szakmához értenek, és azok szurkolók, akik a tények mögé látnak, azok nem csak egy átlag drukker szemével nézik a teljesítményemet.

Sokan gondolják, hogy korántsem a ZTE rendelkezik a leggyengébb kerettel az NB I-ben. Egy Lombard, Vasas vagy Siófok nem biztos, hogy erősebb a nevek alapján, mégis, hatalmas távolságra vannak Önöktől.

– Olyan játékosból, aki már alkotott maradandót az NB I-ben, biztos, hogy nálunk van a legkevesebb. Többen vannak, akik deficittel, hosszú játék nélküli időszakkal a lábukban vagy sérülés után lépnek pályára. Ráadásul szűk a keretünk, ha ehhez hozzávesszük, hogy öt hónapig nem voltak fizetések, télen pedig az utolsó két hétben tudtunk igazolni, akkor mindenki láthatja, hogy messze vagyunk az ideális állapottól. A játékosaimmal is mindig nyíltan beszélek, elmondtam nekik, hogy ilyen nehéz helyzetben a nyerő típusú játékosok tudnak lendíteni a csapaton, nálunk viszont kevés a nyerő típus.

Milyen célja lehet még idén a ZTE-nek?

– Ez egy sikertelen bajnokság, amin nagyon sokat nem lehet kozmetikázni. A legfontosabb, hogy megtartsuk az önbecsülésünket, tartásunkat, ne hozzunk szégyent a klubra. Ne úgy beszéljenek majd rólunk, mint akik teljesen összeomlottak.

Az NB II-ben vállalná a csapat irányítását?

– A szezon végéig kötöttünk szerződést, amit kölcsönös bizalom esetén két évvel meg lehet hosszabbítani. Nyáron azonban mindkét fél mondhatja, hogy ennyi volt.

Ön mit fog mondani?

– A jelenlegi helyzet bizonytalan. Amikor eljön az idő, akkor fogok erről nyilatkozni.

A sikertelenség ellenére van bármilyen pozitívum, amit ki tud emelni ebből a hét hónapból?

– Itteni munkámmal is jobb és tapasztaltabb edző lettem. Eredménytelenek vagyunk ugyan, de úgy gondolom, hogy nagyon sokat dolgoztam az elmúlt időszakban a már ismert körülmények között és ezt a helyzetet nem élem meg egyértelmű kudarcként.

22 győzelem nélkül megvívott meccset minek lehet nevezni?

– Sajnos én sem mindenben azt kaptam, amit vártam, gondolok az edzéskörülményekre, a feltételrendszerre és a klub körül kialakult bizonytalan helyzetre, és mindezek mellett még a szerencse is elpártolt mellőlünk. Biztos, hogy egy későbbi időszakban, egy mélyebb elemzés mindenki számára meg fogja világítani azokat az összefüggéseket, amik miatt egy addig jól működő csapat vesszőfutásának vagyunk a szemtanúi.

forrás: pepsifoci.hu