BL-ben a Debrecen, már vártuk, mikor hozza elő valamelyik napilap a Fradi Bajnokok Ligájában keresett, és azóta nyomozott pénzeit.

A Sport online kiadása is hosszú cikkben foglalkozik ezzel, de ebből csak az érdekesebbekkel foglalkozunk.

A nehéz anyagi helyzetben lévő klub egyes játékosok megtartására külső cégekkel kötött szerződést, amelyek a következőképpen tipizálhatók: a vállalkozó(k) ad(nak) egy bizonyos összeget, hogy a labdarúgó továbbra is zöld-fehér mezben játsszon, viszont ha eladják külföldre, akkor a szerződésben kikötött százalékban részesedik a vételárból.

A Fradi akkori kulcsjátékosai közül állítólag Lipcsei Péterrel, ifjabb Albert Flóriánnal és Lisztes Krisztiánnal is hasonló volt a helyzet, sőt Lisztes esetében a vállalkozók és a klub perre mentek, igaz, a bíróság  2003-ban az FTC javára döntött. Egy kft. abban állapodott meg a Fradival, hogy 1994. február 1-je és 1996. június 30-a között 4 millió forint támogatást nyújt Lisztes sporttevékenységéhez, s eladása esetén az érte kapott összegtől függően legalább 50, legfeljebb 80 százalékban részesedik.

A Ferencváros 1995. január 11-én kötötte meg a szerződést Lisztes átigazolásáról, tehát már a szerződésben foglalt időszakban. Ez még akkor is tény, ha a középpályás ténylegesen csak 1997. január 1-jén lett a VfB Stuttgarté, míg a köztes intervallumban kölcsönben futballozott a zöld-fehéreknél. Lisztes 540 000 márkáért, akkori áron 54 819 460 forintért kelt el. A szerződés értelmében ebből 27 620 711 forint járt volna  a kft.-nek.

A cégnek azonban ekkor még nem volt tudomása a szerződésről, ezért a klubbal kötött megállapodása lejártakor a 4 millió forintját kérte vissza kamatostul. Az FTC ki is fizetett 5 065 909 forintot, de a kft.-nek utóbb tudomására jutott, hogy a zöld-fehérek akkor adták el Lisztest, amikor még szerződésben álltak a céggel. A Pesti Központi Kerületi Bíróság ennek alapján fizetésre kötelezte a Fradit, ám az egyesület – késedelemre és értékaránytalanságra vonatkozó – beadványára a másodfokú bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte.

A Fradi egyébként arra hivatkozva követelte a szerződés semmissé tételét, hogy a FIFA szabályzatába ütközik, ha egy futballista játékjoga nem az egyesületnél van. A nemzetközi szövetség ugyanis nem ismeri el a játékjog rendelkezési jogára vonatkozó kategóriát, s nem mellesleg Lisztes  Krisztián, azaz a harmadik fél a szerződés megkötésében nem vett részt, ergo a kontraktusban foglaltak nem voltak teljesíthetők, jogi kategóriával élve lehetetlen szolgáltatásra irányultak.

Lehet, hogy a Fradinál előre tudták, hogy legrosszabb esetben alig több mint 5 millióból megúszhatják az ügyletet?

(nso)