Adnan eheti goal.com-os publicisztikájában többek közt arról ír, mitől jó egy edző.

Az évek során rengeteg menedzserrel dolgoztam. Elsőként Sir Alex Fergusont ismertem. Ifista voltam akkoriban és mindenki csodálta az első csapattól a kölykökig. Mindent ő irányított. S habár közvetlen munkakapcsolatunk nem volt, az biztos, hogy ő egy valódi brit intézmény. Nem csoda, hogy rengeteg időt kapott, hogy felhasználja tekintélyét. A Manchester United ma ennek a gyümölcseit aratja: az üzleti modelljük fantasztikus, csodás csapatuk van és ez az évek során elért sikereknek köszönhető. Az is biztos, hogy mikor egy új edző érkezik majd, kap elég időt. A Unitednek más a hozzáállása és csak egy maroknyi klub tartott ki a menedzsere mögött a végsőkig.

Manapság a menedzsereknek nagyon nehéz a munkájuk: csak az eredmény számít, mégpedig a tulajdonosoknak azonnali siker kell: ezért mennek összevásárolni a legjobb játékosokat, mellőzve az akadémiákat és a fiatal játékosokat. Nem csoda, ha az emberek panaszkodnak a brit tehetségek hiányára.

Csak meg kell nézni, mi történt Mark Hughes-zal – mindenki tudja, micsoda nyomás alatt van. Ha igazságosak akarunk lenni, a tulajdonosok a klub átvételekor még támogatták, habár már akkor azt gondolták sokan, hogy elbocsájtják, hogy egy nagyobb hírű szakembert szerződtethessenek. Adtak neki milliókat, és nyilván gyors hasznot vártak a befektetésüktől. Hughes balszerencséjére, a Hull és a Burnley elleni hazai döntetlenek, és a Birmingham, Bolton és Spurs elleni pontvesztések miatt elvesztette állását.

Az elbocsájtásának módja azonban rendkívül tiszteletlen volt. Sokkal finomabban kellett volna kiadniuk a munkakönyvét, de az a mód, ahogy Mancinit megszerezték, mind el volt tervezve. Az, amit mondanak, hogy nem dolgoztak Hughes háta mögött ez ügyben, abszolút baromság és tudom, hogy az olvasóim sem vették be ezt.

Én nem szeretnék menedzser lenni a karrierem végén. Inkább hátrányos helyzetű fiatalokat edzenék, hogy hozzáférjenek a futball világához. Mindenkinek kell egy lehetőség, és persze nekem is nagy élmény lenne megtalálni a következő Rooney-t. Persze sosem lehet tudni, minden megtörténhet a fociban, és miután több kiváló menedzserrel dolgoztam, tudom, mi teszi őket azzá. Ronnie Moore a Tranmere-nél a saját módján segített, még úgy is, hogy a csapata játékstílusát sosem tudtam elfogadni, becsülöm menedzserként és azt is, amit elért.

Peter Jackson volt a menedzser a Huddersfieldnél, mikor lehetőséget kaptam az első csapatnál. Nagy bizalma volt bennem és segített fejleszteni a játékomat. Egy játékosnak bíznia kell az edzőjében és én bizony bíztam Peterben. Nagyszerű ember és mindig hálás leszek neki. Mind megannyi más brit menedzsernek, neki is lehetőséget kellett volna nagyobb klubokban, csakúgy, mint Dario Gradinak, aki egy igazi legenda. Sajnos a brit menedzserekről elfeledkeznek a külföldiek javára.

Egy nagyobb klubnál, ha egy menedzser játékosként elért a csúcsra, megkapja a játékosok elismerését. Mert egyszerűen sikerre éhesek, és majd ők is szeretnék azt mondani a karrierjük végén, hogy mindent elértek,

Craig Shortnak, a ferencvárosi menedzseremnek nagyon pozitív gondolkodása van, nagyon okos és természetesen a legmagasabb szinten játszott, így a játékosok becsülik azért, amit elért. Az edzésmódszerei fantasztikusak, modernek és bízik a játékosaiban. A pozitív energiái mindenkire hatással vannak, és remélem sokáig marad. Ez egy izgalmas időszak a csapat és a szurkolók számára, és a tény, hogy Craig egy fiatal brit menedzser, számomra még jobbá teszi az egészet.

Az emberek mindig fogadnak arra, hogy ki lesz a következő kirúgott edző. Egy biztos, nem Sir Alex Ferguson. Britannia legrégebb óta hivatalában lévő menedzsere mindent megélt már és bár a skót egyedülálló jelenség, remélem más klubok is átveszik a Manchester United példáját és hisznek majd menedzserükben,

Biztos vagyok benne, hogy az olvasók egyetértenek velem ebben, akárkinek is szurkoljanak.

(goal.com UK)