Interjút adtak a csapatkapitányok.

– Döntetlennel ér véget a meccs: elfogadja?

Tisza Tibor: – Eszemben sincs! Ezen a meccsen mindenképpen nyerni kell, bár az Újpestnek minden mérkőzésen győzelemre kell játszania, ráadásul most nyerő sorozatot kell kezdenünk.

Rósa Dénes: –  Nem. Győzni megyünk Újpestre, még akkor is, ha ez régóta nem sikerült. Mos majd sikerül.

– Ki a jobb csatár? Marek Heinz vagy Rajczi Péter?

Tisza: – Nem ismerem a zöld-fehérek támadóját, de Rajczi Péterrel mindennap együtt vagyunk. Kivételes képességű támadóról van szó, az én szememben ő a Magyarországon játszó legjobb csatár.

Rósa: – Elismerem Rajczi Péter tudását, játszottam vele Újpesten és a válogatottban. Gólérzékenysége és agresszivitása emeli az átlag fölé. Mégis azt mondom, Marek Heinz jobb, mert amit Péterről mondtam, az rá is jellemző, amelett Marek az összjátékban erősebb, kreatívabb, és inkább csapatjátékos.

– Ha egy játékost átigazolhatna az ellenféltől, ki lenne az és miért?

Tisza: – Nem hiszem, hogy lenne a Ferencváros mostani keretében olyan labdarúgó, aki előrébb vinné az Újpestet, de azért Rósa Dénessel szívesen játszanék együtt, mert jó barátok vagyunk. Nagyon nagy munkabírású, sokat megélt rutinos játékos, ezek mind fontos erények.

Rósa: – Tisza Tibort. És ezt most nem udvariasságból mondom. Szükségünk lenne egy olyan képességű támadóra, mint ő. Nemcsak a tudása, hanem az emberi tulajdonságai miatt is őt választom. Korábbi klubtársam, Tőzsér Dániel révén ismertem meg, és nem titok, jóban vagyunk.

– Tudja már, mikor eszik a meccs előtt és mit?

Tisza: – Általában tészta a menü natúr hússal, és biztos, hogy vizet iszom majd hozzá. Még nem tudom, hol ebédelek majd szombaton, lehet, hogy a kedvesem főz, de megeshet, hogy elmegyünk valahova. Általában natúr húst fogyasztok a mérkőzések előtt, mert abban minden benne van, amire egy sportolónak szüksége lehet. Tudatosan étkezem, megtanultam, mikor mit szabad.

Rósa: – Nincs állandó hely vagy kabala ebben az esetben. Néha otthon, néha étteremben eszem a meccs előtt, szerintem szombaton a Király utcában, Frici papa kifőzdéjében húslevest ebédelek és rántott szeletet rizzsel.

– Hivatalosan egyikük sem rúgott gólt még Derbin. Miért?

Tisza: – Az Üllői úton már két gólt is szereztem, de akkor még diósgyőri futballista voltam. Újpestiként pedig csak egy meccsem van a Ferencváros ellen. Bízom benne, hogy elkezdem lőni a gólokat, és segíteni tudok a csapatnak. De a győzelem a legfontosabb, nem a gólszerző személye.

Rósa: – Hivatalosan, jól mondja, mert rúgtam egy gólt Újpesten, és egy védő a gólvonal mögött beleért, szerintem nem volt öngól, mégis annak könyvelték el. Ma is bosszant… AZ Üllői úton már rúgtam egy gólt a liláknak, igaz, Vanczák Vilmos szétrúgta a sarkam, de gól lett…

– Az ellenfél mely tulajdonságától tart leginkább?

Tisza: – Nem nagyon szoktam az ellenféllel foglalkozni. Külön nem is készülök egyetlen csapatból sem, de azért a kapusokat megnézem. Ahogy hallottam és láttam a tévében, a Ferencváros elég egységes csapat, és tudatosan játszik. Persze a nagy egyéniségek már kikoptak a Fradiból, ami nem feltétlenül baj nekünk.

Rósa: – Az újpesti támadószekcióra oda kell figyelnünk, Rajczi Péter, Simek Péter, Sitku Illés, Tisza Tibor: olyan futballisták, akik veszélyt tudnak teremteni az ellenfél kapuja előtt.

– Az ellenfél mely tulajdonsága szimpatikus önnek?

Tisza: – Hogy nem nagy célokat hangoztatva harcolnak, hanem csendben teszik a dolgukat. Az Üllői úton építkezési folyamat elején járnak, ahogy a Megyeri úton is.

Rósa: – A támadófutballt erőltetik, és ez jó. Persze sem a Fraditól, sem az Újpesttől nem fogadják el a szurkolói, ha elsősorban védekezik.

– A fiatalokat vagy a légiósokat kell-e inkább felkészíteni arra, hogy ez más meccs, mint a többi?

Tisza: – Nagyon kevés légiós van most nálunk, így nem kellett magyarázni nekik, a fiatalok meg tisztában vannak vele, mit jelent az Újpest-Fradi, hiszen a korosztályos csapatokban már túlestek ilyen párharcokon. A hangulatra nem lehet felkészülni, azt át kell élni. Az öltözőben az a vezérelv, hogy mindenki büszke lehet magára, aki legalább a kispadra leül, és vagányan kell fellépni. Olyan játékosok kerülnek fel az utánpótlás-együttesekből, akik el tudják viselni a terhet.

Rósa: – A fiatal külföldieknek kell elmondani, miről van szó. Azokat kell beavatni, akik most csatlakoztak hozzánk, de amikor a lezárt Váci úton megy majd a buszunk, mindenki, aki eddig nem tudta, megérzi, hogy ez nem szimpla bajnoki mérkőzés.

– Mi lesz a végeredmény?

Tisza: – Nehéz megmondani, de… Kettő egyre nyerünk.

Rósa: – Nehéz mérkőzésre számítok, de a jó hangulatú összecsapást végül mi nyerjük meg kettő nullára. Tudja mit? Szám szerinti eredményt ne írjon, mert az sosem jön be, amit tippelek. De a kétgólos siker azért megfelelne nekem.

– Mit ajánl fel “párjának” vigaszként a győzelemért?

Tisza: – Meghívom Dénest a győzelmet ünneplő csapatvacsorára.

Rósa: – Ha nyerünk, odaadom Tibinek a prémiumomat. De ez nem megvesztegetés! Csak vigaszdíj.

(Nemzeti Sport)