Két “új” képződményt vesz be felkészülésébe a Ferencváros ma. Délelőtt a Medve-tó körül futnak majd Marótiék – a tó az 1870-es évek végén alakult ki, mikor beomlott egy a helyi sóréteg alatt a víz által kivájt barlang. Emiatt lett a tó sósvizű, amelyben a beleszállók, akárcsak a Holt-tengerben, lebeghetnek. A víz hőmérséklete másfél méteres mélységben nyáron akár több tíz fokkal is melegebb lehet, mint a felszínen. A tóra már a múlt század elején rátelepült az akkor induló turisztikai ipar, hamar az egyik legnépszerűbb üdülőhely lett általa Szováta Erdélyben.

A délutáni programban a Gyilkos-tó és a Békás-szoros meglátogatása szerepel, Prukner Lászlót ismerve nem lenne meglepő, ha itt is megdolgoztatja azonban egy kicsit a srácokat. A Gyilkos-tó sem “régi történet”: 1837 nyarán a mai Gyilkos-tó felett álló Gyilkos-kő oldaláról lezúdult egy jó adagnyi agyag, s föld, ez elzárta jónéhány helyi patak folyását, ezek alakították ki a tavat, pontosabban torlasztót. A vas-oxidból vöröses színéről kapta nevét az eredetileg Veres-, ma már Gyilkos-tó. A vízből kiállnak a mai, sajnos már visszahúzodó tó eredeti helyén álló fenyőerdő maradványaként fatörzscsonkok állnak ki.

A tavon kívül a környező kilométer magas hegyek közt tekergődző Békás-szoros is célja a mai délutáni 1.5-2 órás autóútnak. A szoros egy, a kéregmozgások által létrehozott szurdok, melyen keresztül kellemes, néhányórás út vezet. A legszebb kilátás talán az 1344 méter magas Kis-Cohárd csúcsról látható, ha bírjuk szusszal, itt is fogunk fotózni.