Talán nem sokaknak kell bemutatni Fradissimot, aki hosszú idő után egy remek írással lepte meg az Üllői129-et. Korábbi szerkesztőtársunk cikkét, a korábbi konfliktusokat feledve, nagy örömmel jelentetjük meg, a Ferencvárosért – terjedelme miatt több részletben, ez az első.

I.

A „saga” skandináv szó, jelentése “történet” (az izlandi nyelvben “történelem” is). Magam eddig egyszer alkalmaztam, amikor a „Licenc–saga” írásomat publikáltam. Számomra nevezetes írás volt ez, hiszen ezzel debütáltam a nagyobb nyilvánosság előtt 2008 júniusában. Erre is emlékezve, no meg arra, hogy voltak, akik azt közzétették, írom e mai írást. Azért itt, mert nem lehet feledni a kezdeteket, hogy hogyan is kezdődött az életemnek egy addig ismeretlen útja. Igaz, akkor még nem volt üllői129, de szerkesztői közül ketten is alapemberei voltak az akkori, azóta megszűnt médiumnak, a többiek pedig lelkes olvasói.

Mottó:
A Ferencvárosi Torna Club ismét a létéért küzd, pedig az elmúlt másfél évtizedben többször megmenekülhetett, sőt felemelkedhetett volna. Ehhez egyszer a külső, másszor a belső feltételek voltak adottak, a kettő együtt azonban szinte soha. Az egyesület ezért is juthatott olykor a tönk szélére, bár eddig még mindig sikerült visszatáncolnia onnan. Kérdés, megint sikerül-e?

A fentieket nem én, és nem ma találtam ki. A Magyar Nemzetben jelent meg 2005.06.14-én, Ballai Attila és Fábik Tibor cikkében. Kiválóan mutatja, hogy nincs új a Fradi-nap alatt. Az én mai kísérletem az, hogy összegyűjtöm a Fradival a rendszerváltás, azaz 1990 óta történt – sokszor különös – dolgokat, történéseket. Magyarán 20 évre visszamenőleg lapszemlézek. Kommentárt nem nagyon fűzök a szemelvényekhez, azt megtette maga az élet, ami miatt a mottónk sajnos még ma is érvényes.

1. 1990-1991. A kezdetek, Hargita Kft. és Jean-Claude Bras

A Fradi nemzeti kincs. Mondjuk még ma is sokan. 1990-ben, a rendszerváltáskor sokkal többen gondolták így. Racionális alapja is volt ennek a gondolkodásnak, hiszen a Fradi nem tartozott a megbukott rendszer kegyelt csapatai közé, vélelmezhető volt, hogy a rendszerváltás egyik kedvezményezettje lehet. Jöttek is a „kincskeresők”, akik megpróbálták ennek a kincsnek a mindennapi életben is élvezhető anyagi hasznát megtalálni. Sok minden változott akkoriban, egyebek közt egyik napról a másikra a tulajdonosi struktúra. Addig csak az állam lehetett tulajdonos az élet minden területén, innentől kezdve viszont nagyon nem akart az lenni. A sportban sem. Az addig a sportegyesületeket fenntartó állami támogatások elapadtak, így az egyesületek vezetői egy addig számukra ismeretlen feladattal próbálkoztak megbirkózni, a támogatók, divatos szóval szponzorok keresésével. Vezetői oldalról a tulajdon nem volt kérdéses, az nem volt tárgyalási alap. Szponzori oldalról azonban már az első pillanattól látszott, valamilyen módon a tulajdont illetően is terveik vannak a Fradival.

Az első „mecénás” Magyar Ernő, a Hargita Kft. tulajdonosa volt. 1990-ben nem máshol, mint a Hargitán, 1800 méteres magasságban szignálta a támogatói szerződést. Akkoriban csillagászatinak számító 30 millió forintot ígért. Ennek egy részét kifizette (a mendemondák szerint a felét), majd miután kikapcsolták nála a villanyt és a telefont, eltűnt.

A vezetők újra elkezdték a keresgélést, mert a klub fenntartásának költségei voltak, a tartozások egyre nőttek. A történeti hűség kedvéért megemlítendő, hogy az FTC elnöke 1989.03.30-tól 1990.12.17-ig dr. Debreczeny István, 1990.12.17-től 1994-ig dr. Harza Lajos volt. Ők társadalmi elnökök voltak, az ügyvezető elnök 1985.02.23-tól 1990.12.17-ig dr. Hargitai Károly, majd 1991.01.10-től 1998.12.20-ig a korszak egyik kulcsfigurája dr. Szívós István. No és egy másik kulcsfiguráról sem szabad megfeledkezni, ő volt Furulyás János, aki 1985-től tevékenykedett a Fradiban, mint a labdarúgó szakosztály elnöke. Később persze feljebb is lépett.

Magyar Ernő eltűnése után egy francia építési vállalkozó, Jean-Claude Bras kopogtatott az Üllői úton. Már 1990 áprilisában nagyívű tervet vázolt. Egy francia-magyar vegyesvállalatot kívánt létrehozni a ferencvárosi labdarúgás működtetésére, amelyhez az ő cége 35 milliót hozott volna. Ezt a tervet az FTC vezetői elvetették, mondván a Fradi magyar volt és magyar marad. No meg az is igaz, a vegyesvállalatba nem volt jogalapjuk bevinni a Fradi ingatlanjait. Mégis megköttetett azonban egy szerződés a francia üzletemberrel, egy 25 millió forintos alapítvány létrehozásáról, amelynek célja, hogy az egyesület labdarúgó szakosztályának megfelelő színvonalú működtetése. Ezzel Bras funkciót is kapott, az FTC labdarúgó szakosztályának a társelnöke lett. Sosem titkolta, a fő célja a csapat mellett az ingatlan hasznosítása. Miután az FTC-vel nem, az FTC ingatlanjait működtető állami céggel, az FM (Földművelésügyi Minisztérium) kezelésében levő FTC Sportlétesítmények nevű céggel vette fel a kapcsolatot, létre is hoztak egy közös tulajdonú kft-t. 1990 végén a cég el is nyert egy ilyen hasznosítási tervpályázatot. Elsősorban az Üllői úti stadiont szerette volna felújítani, hogy az megfeleljen az UEFA előírásainak, emellett négy éven belül épített volna egy ötezres sportcsarnokot a jégkorongozóknak, egy bevásárlóközpontot, egy sportterápiás intézetet és egy irodaházat. Mindezt azért a 99 évre szóló bérleti szerződésért, amellyel a területet hasznosította volna. Aztán a 99 év után a magyar államra száll minden megépített érték.

1991 márciusában Bras már keményebb hangot ütött meg. Kikelt az őt és az alapítványát bírálók ellen, hiányolta a nagyobb mérvű magyar támogatást, sőt, egy vészjósló megjegyzése szerint, ha június 15-ig nem alakul meg a zöld-fehéreket anyagilag segítő úgynevezett “99-es klub”, akkor meggondolja a további tevékenységét. Bírálta a csapat akkori edzőjét, Nyilasi Tibort is, amellyel sok ember ellenszenvét vívta ki.

Az általa kívánt anyagilag is segítő klub nem alakult meg, Bras pedig 1991 júniusában közölte, hogy a jövőben nem kívánja támogatni a Ferencvárost. Mint beruházó azonban folytatni kívánja a terület fejlesztését, bár lehet nem úgy, ahogy a tervekben vázolta. Azt is felvetette, hogy ha fellel maga helyett más szponzort, ő maga fogja bemutatni a ferencvárosi vezetőknek, a saját pénzéből viszont a továbbiakban semmit sem ad. Hozzá kell tenni, egy év alatt azért 32 millió forintot adott.

Jean-Claude Bras személye azért is volt nagyon ígéretes, mert ő úgy volt ingatlanokkal is foglalkozó építési vállalkozó, hogy jelentős futballmúlttal is rendelkezett, hat alkalommal még francia válogatott is volt, csatárt játszott, két gólt szerzett. Hazájában a múltjára oly büszke, 1897-ben alapított Red Star klub elnöke volt, ahol korábban játszott is. A neve ellenére ezen klub színe is zöld-fehér. Szóval volt futballmúlt, sportvezetői és üzleti tapasztalat. Magyarországon azonban beletört a bicskája a vállalkozásba. A terület fejlesztésére 1991-ben létrehozott kft. végül 2005-ben végelszámolással szűnt meg.

Hogy hogyan szerepelt mindezek közepette a csapat? 1989/90-ben a harmadik, 1990/91-ben a második lett a bajnokságban, de 13 esztendő után megnyerte a Magyar Kupát. Nyilasi Tibor keze alatt formálódni kezdett egy játszó, szerethető Fradi.

Forrás:
Magyar Nemzet, 2005.06.14. „FTC: van-e visszaút a tönk széléről?”
index.hu, 2006.07.25. „Először indul a futballélvonal az FTC nélkül”
index.hu, 2007.07.20. „FTC: szocializmus a csőd szélén”
tempofradi.hu, 2009.09.01. „A Bras-terv”

2. 1992-1994. Befektetőkeresés 1

A Bras-féle esztendő után a ferencvárosi vezetők bíztak benne, hogy továbbra is találnak megfelelő szponzorokat, akiknek támogatása révén átvészelik a következő időszakot is.

Nos, ebben az időszakban új, nagyívű terveket felvázoló főszponzort nem sikerült találni, a megélhetést úgy ahogy, több kisebb szponzor biztosította. Emlékezhetünk, ebben az időben a labdarúgók mezének, de még nadrágjának négyzetcentijeire is logók sokasága jutott. És volt még egy forrás, ami bizony ma is elkélne, a szurkolók száma és szeretete.

– fradissimo –


Reggel következik: a Kordax és az eltűnt BL-pénz.

Hírdetés