Korábbi játékosunk úgy tűnik Pakson megtalálta számításait, és őszintén beszélt az ideáig vezető rögös útról.

Valósággal szárnyalsz, pedig Pakson sem volt számodra mindig minden tökéletes. Állítólag a szerződéshosszabbításodat a súlyodhoz kötötték.

– Ezt nekem így nem mondták, de az igaz, hogy a tavaly nyári alapozáson a mester megkért, hogy fogyjak le pár kilót. Én is éreztem, hogy van rajtam plusz, ezért szót fogadtam. Azt gondoltam, hogy nagyon nehéz lesz, mert édesszájú vagyok, de lemondtam a csokiról és az esti nagy kajálásokról. Négy hét alatt le is jött hét kiló. Utána éreztem, hogy sokkal robbanékonyabb vagyok, könnyebb a mozgás, azóta nincs gondom a súlyommal. Figyelek is rá rendesen, minden nap mérem magam, ha picivel több vagyok, akkor visszaveszek a csoki adagomból – mondta Bartha László a pepsifoci.hu-nak.

Úgy tűnik, az elmúlt években sokat komolyodtál. Korábban állítólag volt olyan időszaka az életednek, amikor az a kérdés foglalkoztatott leginkább, hogy mennyibe kerül a Mojito a Rióban. Mi igaz ebből?

– Soha nem szerettem a Mojitót, nem is érdekelt, hogy mennyibe kerül. Az éjszakázásokat viszont nem tagadom, szinte hetente eljártam a velem egykorú csapattársakkal, de soha nem Mojitót ittam.

Mit?

– Általában Bacardi-kólát. Nem szeretem az alkohol ízét, mindig a hatása miatt ittam. Valamikor kevesebbet, valamikor többet, előfordult az is, hogy jó sokat. De csakis meccsek után és arra figyeltem, hogy az edzésekre kipihenjem magam. Mostanra ebben is megváltoztam, fél éve nem voltam bulizni sem. Mivel akkoriban már rendszeresen játszottam a Fradiban, sokan meg is találtak emiatt a szurkolók közül.

Velük egyébként is meggyűlt a bajod.

– Egy idő után nem szerettek, kaptam tőlük mindent, voltam drogos Bartha is, pedig soha semmilyen kábítószert nem próbáltam ki. Én minden meccsen igyekeztem, persze tudom, hogy nem mindig ment jól a játék. Azt is a fejemhez vágták, hogy önző vagyok és a saját szórakoztatásomra cselezgetek. Ez nem volt soha igaz, mindig azért cseleztem, hogy egy-két embert kivegyek a játékból és létszámfölényben legyünk, persze előfordult, hogy a harmadik, negyedik csel már nem jött be, ilyenkor megkaptam a magamét rendesen. Volt olyan meccs, amikor minden labdaérintésemnél fütyültek, Kuntic le is cserélt, mondta, hogy így nem lehet játszani. Nekem ez 19 évesen érthetetlen volt, egyébként is érzékenyebb vagyok az átlagnál, ezért nehezen hevertem ki ezeket a negatív szurkolói megnyilvánulásokat.

Azzal is megvádoltak a szurkolók, hogy egy vesztes meccs után kinevetted őket.

– Ez egy legendás történet: 2-2-t játszottunk a Budafokkal és ekkor eldőlt, hogy nem kerülhetünk fel. A szurkolók egy része megvárt minket a stadion előtt, a buszra is nehezen tudtunk felszállni. Aztán amikor elindultunk, egy 14 éves, 40 kilós “kemény” srác futott utánunk és elkezdte ütni a busz oldalát, amin annyira megdöbbentem, hogy kínomban mosolyogtam. Aztán ez persze úgy terjedt el, hogy Bartha kiröhögte a szurkolókat.

Akkoriban Laczkó Zsolt volt a nagy barátod, együtt robbantatok be a Fradiba. Egykori edzőid szerint nehezen viselted, hogy ő külföldre került, te pedig nem tudtál előrelépni.

– Ezt én is hallottam, de ez butaság. Örültem, hogy Buksi az Olympiakosz játékosa lett, de nem ezzel keltem-feküdtem. Csak magammal foglalkoztam, mindenáron bizonyítani szerettem volna. Tudtam, hogy a Fradiban ez már nem fog menni, ezért akartam megpróbálni máshol, meg hát nem is marasztaltak.

Akkor úgy tűnt, egy újabb nagy tehetséget veszített el a magyar foci. Te hogy tudtad feldolgozni a visszalépést?

– A Kozármisleny tényleg visszalépést jelentett a Fradihoz képest, de arra jó volt, hogy nyugodtan átgondoljam a velem történteket. Tudom, hogy csináltam baromságokat, amiket mai fejjel már nem tennék meg, de arra egy percig sem gondoltam, hogy befejezem a focit, hiszen imádok játszani, cselezni, gólt lőni. Jókor jött a Paks megkeresése, és tudtam, hogy ez lehet pályafutásom talán utolsó lehetősége, amivel élnem kell.

Ha hívna a Fradi, visszatérnél?

– Nekem édesapám, nagyapám is óriási Fradi-szurkoló, így természetesen én is. Gyerekként hívott az Újpest próbajátékra, de én a Fradiba akartam menni. Ez összejött, de nem mondhatom, hogy az ott töltött években csak szép dolgok történtek velem. Még mindig annyira frissek azok a sebek, amiket az Üllői úton kaptam, hogy most talán nemet mondanék egy hívásra, de azt nem tartom kizártnak, hogyha úgy alakul a pályafutásom, egyszer még visszatérjek. Most azonban a Paks a legfontosabb számomra.

Minek köszönhető, hogy idén ilyen jól megy a játék?

– Mindig tudtam, a legnehezebb időszakban is, hogy eljön még az én időm, vagyis akkor vagyok pontos, ha azt mondom, bíztam benne. Pakson minden összejött ahhoz, hogy jól teljesítsek: kiváló az edző a csapattársak, jó a környezet, remélem, hogy nem csak egy kiugró szezonról van szó.

Az idei góljaid nagy része nem csak fontos volt, hanem szép is. Melyikre vagy a legbüszkébb?

– Nekem a Fradi és a Videoton elleni tetszett a legjobban, mivel mindkettő tudatos volt, ráadásul jó csapatok ellen szereztem. Az újpesti gólom sem csúnya, de ahhoz kellett egy kis szerencse is.

Meglesz az ezüstérem?

– Óriási eredmény lenne ettől a csapattól. A Ligakupa megnyerésével nagy örömet szereztünk a szurkolóinknak, de egy bajnoki érem mindent felülmúlna.

Ha meglesz, jöhet újra a Bacardi-kóla?

– Ha meglesz az ezüst, nem fogom vissza magam, megígérem!
(pepsifoci)