Női NB I-es csapatunk kapitánya, Tóth Barbara értékelte az alapszakaszt a hivatalos honlapnak.

Női csapatunk számára a múlt hétvégén ért véget az alapszakasz. A lányok ugyan 6-0-ra legyőzték a Nyíregyházát, de a forduló többi mérkőzése nem alakult számunkra kedvezően, így 1 ponton múlott, hogy végül nem a felső-, hanem az alsóházba kerültek. A mieink csapatkapitányával, Tóth Barbarával – akit mindenki csak Barinak szólít -, értékeltük az alapszakaszt.

– Bosszant, hogy nem jutottatok be a felsőházba?
– Persze, bosszúsak vagyunk, de ezt magunknak köszönhetjük, csak rajtunk múlott – mondta Bari. – Ha a Femina megverte volna a Nagypálit, akkor a felsőházban végzünk, de erre valójában nem lehet alapozni. Természetesen reménykedtünk, hogy kedvezően alakul majd az a meccs, de nem ebben keressük a hibát, hanem magunkban.

– Hogy érzed, a felsőházban lenne a csapat helye?
– Mi vagyunk a Ferencváros, természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a felsőházban kellett volna végeznünk, de azt tudni kell, hogy az alsóházban sem várnak ránk könnyű mérkőzések. Nem lehet senkit lebecsülni, éppen azért, mert kötelezően hoznunk kell a meccseket. Az egyik kedvenc idézetem a Minden héten háború című filmből való: “Vagy győzünk, mint csapat, vagy elveszünk egyénenként”. Igaz ez a mostani helyzetre is. A kérdésre válaszolva: úgy érzem, hogy a felsőházban lenne a helyünk.

– Hogy érzed, melyik volt a legjobb meccsetek?
– Szerintem az MTK elleni. Ezen a találkozón ugyan 3-2-re kikaptunk, de simán hoznunk kellett volna. Fiatal csapatunk van, ezen a meccsen kijött, hogy hiányzik egy rutinos játékos, aki a tapasztalatával átsegít minket a holtpontponton.

– Csapatkapitányként nagy felelősség lehet rajtad, mivel 19 évesen vezérként kell viselkedned.
– Még korábban, U17-esként csapatkapitány voltam, de erre lehetőséget kaptam a korosztályos válogatottban is. Az akkori klubedzőm azt mondta, hogy erre a szerepkörre születtem. Igyekszem megfelelni ennek, próbálok mindenkit biztatni, felpörgetni a mérkőzések előtt és alatt is.

– A sztereotípia szerint a női csapatoknál több a konfliktus. Csapatkapitányként ezt sem lehet könnyű kezelni…
– Ahogy minden csapatnál, úgy természetesen nálunk is vannak veszekedések, kisebb összekapások, de azon vagyunk, hogy minél jobb közösség alakuljon ki. Egyébként úgy gondolom, hogy a férfiaknál is vannak konfliktusok, nem csak a nőknél. Eddig is megoldottuk ezeket a problémákat, ezután is megfogjuk.

– Hogyan lettél labdarúgó?
– Először 6 évig táncoltam, majd egy évig kézilabdáztam, de utóbbi szakosztály végül megszűnt. Édesapám akkoriban kezdett a barátaival eljárni focizni, olykor én is beálltam, és megtetszett a dolog. Egy este megnéztük az interneten, hogy van-e valahol toborzó. Másnap pont a Fradinál volt. Elmentem, jók lettek az eredményeim, így megfeleltem, és azóta itt vagyok. Kicsit sorsszerűen alakult ez az egész.

– Belső védőként játszol. Nem feltétlenül egy álomposzt…
– Amikor a Fradihoz kerültem, akkor csatárként kezdtem. Az akkori edzőm azt mondta, hogy csak az igazán nagy meccseken találok be, nem vagyok gólerős, viszont hátra pont egy olyan labdabiztos játékos kell, mint én. Így lettem ékből belső védő. Olykor csábít a középpálya, de egyébként jól érzem magam ezen a poszton.

– A magyar női labdarúgás eléggé hányatatott sorsú. Meg lehet ebből élni Magyarországon?
– Sajnos nem. Éppen ezért mindenkinek van egy titkos álma, hogy külföldre igazoljon. Amikor elkezdtem focizni, akkor nem gondoltam volna, hogy egyáltalán utánpótlás-válogatott leszek, most viszont már az a célom, hogy a felnőtt válogatottba bekerüljek, és külföldre szerződjek.

– Ebben segítségedre lehet, hogy korábban már szerepeltél az utánpótlás-válogatottban?
– Ez egy nagyon jó kérdés! Persze, nagy segítség, hogy van miből építkeznem, mert a nemzetközi mérkőzéseken rutint szereztem. Jó volt más ország csapataival megmérkőzni, sok tapasztalatot gyűjtöttem ezekből a találkozókból.

– Az alsóházban az Újpesttel is játszotok. Ez a találkozó a hölgyeknél is rangadónak számít?
– Persze, teljesen más az Újpest elleni mérkőzés, mint a többi. Ilyenkor szinte forr a vérem, alig várom, hogy pályára lépjünk. Több a szurkoló, nagyobb a felhajtás, szóval imádom az Újpest elleni mérkőzéseket.

– Mi lehet a Fradi női csapata számára a célkitűzés az elkövetkezendő években?
– Mindenek előtt az, hogy egyben maradjunk, és minél jobban összekovácsolódjunk. Az a cél, hogy ha netán egy-két játékos kiesne, akkor megfelelően tudjuk pótolni őket, mert az elkövetkezendő években szeretnénk a dobogón zárni.

– Az egyéni céljaidról mit lehet tudni?
– Most az, hogy az alsóház elején végezzen a Fradi, és hogy én is minél jobb teljesítménnyel segítsem a csapatot. De nem csak a mérkőzéseken, hanem az edzéseken is százszázalékosan akarok teljesíteni, minél jobb játékossá szeretnék válni. Mint korábban mondtam, azt is szeretném elérni, hogy az utánpótlás-válogatott után a felnőtt válogatottba is meghívót kapjak.

Fradi.hu

Plusz itt egy szép összeállítás az utánpótlásról, a Kötény blog jóvoltából.