Rövid beszámoló és bő galéria a szlovéniai Bajnokok Ligája utazásról.

A ljubljanai utazást már a sorsolás elkészültekor elkezdtük tervezni a baráti körrel, akkor még olyan formában, hogy összekötnénk a pápai bajnoki mérkőzéssel. Aztán az MLSZ beosztása miatt választanunk kellett, kézilabda vagy foci. A társaság ketté szakadt, így végül négyen indultunk el a szlovén fővárosba. Vasárnap reggel kilenckor startoltunk Budapestről, az első megálló Székesfehérvár volt, ahol bátyámat szedtük össze, majd nekivágtunk az autópályának. A magyar-szlovén határt jelző tábla után álltunk meg ismét, hogy megváltsuk a helyi matricát. Rövid nyújtózkodás után vettük célba immáron a Stozice Arénát, úgy terveztük, hogy még kora délután átvesszük a jegyeket. Út közben gyönyörködtünk a szép tájban, valamint láthattuk milyen az, amikor tényleg indokolt alagutat építeni.

A Stozice Aréna

A Stozice Aréna

A városban eleinte a GPS áldozatai voltunk, de hamar sikerült észhez téríteni a készüléket, ennek köszönhetően rövidesen megérkeztünk a csarnokhoz, ahol nemhogy jegyet, de embert se találtunk. Így elindultunk a belváros felé, hogy kicsit megismerjük a várost. Egy mélygarázsban letettük az autót, majd a vár felé vettük az irányt. Útközben érintettük a fő látnivalókat: Ljubjanica folyó, “Három híd”, városháza, dóm. Felfelé a siklót választottuk, a várfalon kicsit nézelődtünk, napoztunk, majd gyalog kezdtünk ereszkedni lefelé. Utólag kiderült, hogy ez nem volt a legjobb ötlet, hiszen az ösvényt hó és jég borította, végül szerencsésen megúsztuk esés nélkül.

Ljubljanai vár

Ljubljanai vár

Időközben megéheztünk, valamint közeledett a pápai kezdőrúgás pillanata is, ezért kerestünk egy éttermet, ahol jóllakhattunk és esetleg WiFi is akad. Egy olaszos helyre tértünk be, mindannyian tésztát rendeltünk, mire elkészült az étel, addigra megjött az első SMS-is, hogy vezetünk. Aztán a második. Ezután sikerült megszerezni a hálózat eléréséhez szükséges jelszót is, egyből bele is néztünk a szöveges közvetítésekbe. Egy rövid ejtőzést követően visszatértünk az autóhoz, kifizettük a parkolás díját és újra a csarnokhoz hajtottunk. Az előre közölt ötös bejáratnál tértünk be a parkolóba, ahol jelezték a szlovének, hol tudunk leparkolni. A garázsból gyalog lehetett megközelíteni a Stozicét, ahol pár perc múlva kezdték meg a helyiek a beléptetést.

A csarnok belülről

A csarnok belülről

Gyorsan kiderült, hogy az előre leadott regisztráció teljesen felesleges volt, valamint a 15 eurós belépőt sem kellett megváltani, ingyenes volt a belépés. A csarnok a megszokott kézilabdás arénákhoz képest hatalmas, a Sportarénához hasonló méretű, annyi különbséggel, hogy a lelátó nem “U”, hanem körbeér. A hangfalakból bömbölt a zene, a hazaiak szállingóztak, a lányok melegítettek. Kezdésre nagyjából 3000-4000 szurkoló jött össze, ennek kb. 10%-át fradisták tették ki. A mérkőzésen kikaptunk, a lányoknak szinte semmi nem jött össze, sok eladott labda, kapufa, hiba. Rossz kimondani, de elfogytunk, Deáki Dóra kiesését már nem bírtuk el. Ha úgy nézzük, akkor ilyen állapotban még az is csoda, hogy esélyünk volt a három-négy gólos vereséget elérni.

Ezt sikerült kivédeni

Ezt sikerült kivédeni

A dudaszó után a lányok megköszönték a szurkolást, mi pedig elindultunk kifelé, majd vissza Magyarországra, hiszen másnap munkanap, valamennyit aludni is kéne, végül kettő óra után búcsúztunk el egymástól Budapesten.

Galéria:

Reklámok